A fejlődő országok gazdaságának motorjává válhat a gyakran hátrányos helyzetű vidék
Közben a vidék hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik az élelmiszertermelésben és egyéb kapcsolódó iparágakban, állapította meg Az élelmezés és mezőgazdaság helyzete 2017-ben című kiadvány.
Kiaknázásához meg kell oldanunk a gazdálkodók alacsony termelékenységi szintjének, az iparosodás korlátozott lehetőségeinek és a gyors népesedésnövekedésnek és városiasodásnak a kombinációját, melyek közül egy is kihívást elé állíthat egy fejlődő országot abban, hogy az ott élőknek megélhetést és munkalehetőségeket biztosítson.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a vidéki gazdaság változásának milyen jelentős hatása lehet. Habár a ’90-es évek óta emberek százmilliói emelkedtek ki a szegénységből ez által, a demográfiai növekedés folyamatosan emeli a tétet.
2020-ra a 15-24 éves korúak száma 100 millió fővel, 1,3 milliárd főre növekedhet. És mindez főleg a szubszaharai Afrikában koncentrálódik, azon belül is a vidéki területeken.
A fejlődő országok nagy részében, mint Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában, az ipar és a szolgáltató szektor növekedése lassú, ezért azok nem képesek ezt az új munkaerőt tömegesen felszívni.
Ahogy a mezőgazdaság se, a jelenlegi formájában legalább is nem.
Sokan ezért megélhetésüket valószínűleg máshol, például városokban keresik majd.
Ezért a célzott szakpolitikai támogatással és a beruházásokkal segíthetjük a jól működő élelmiszerláncok és a (kis- és közepes) városokhoz szervesen kapcsolódó agráriparágak kialakítását – és ezzel együtt az új munkahelyekét is.
Városi élelmiszerigény
Az élelmezés és mezőgazdaság helyzetéről szóló jelentés azzal érvel, hogy a vidéki gazdaságnak az urbánus területek növekvő élelmiszerigénye jelentheti a várva várt megváltást az élelmiszerellátó rendszerek változatosabbá tételére és a farmon kívüli gazdasági tevékenységek kialakítására.
Már most is a városokban élők fogyasztják el a nemzeti élelmiszerutánpótlás 70 %-át, állítja a jelentés, még a nagy lakosságszámú országokban is.
De miközben a városok terjedése ilyenformán lehetőséget kínál a mezőgazdaságból élőknek, egyúttal kis gazdálkodó családok millióit állítja kihívás elé.
A jövedelmezőbb piacok az élelmiszertermelés nagyobb gazdaságoknál való koncentrációjához, illetve a nagy feldolgozók és közvetítők uralta élelmiszerláncokhoz vezethetnek, és ezzel a kistermelők kizárásához.
Ezért támogató szakpolitikák és beruházások szükségesek, hogy a városi kereslet ténylegesen az átalakulás és a különbségek kiegyenlítődéséhez vezető növekedés motorja lehessen, és a kisebb termelők, családi gazdálkodók piachoz jutása is biztosítva legyen.
Családi gazdálkodók, infrastruktúra, kisebb városok
A tanulmány három területen javasol beavatkozást:
Az első olyan politikai döntések meghozatala, amelyekkel a kistermelők teljes egészében haszonélvezőivé válnának a városi élelmiszerigény növekedésének. Intézkedések, melyek a földbirtokjogokat erősítik, biztosítják az egyenlő feltételeket a beszállítói szerződéseknél, illetve javítják a hitelhez jutást.
Emellett a szükséges infrastruktúrát is biztosítani kell a városi és vidéki területek összekötéséhez. Sok fejlődő országban a vidéki utak, villamoshálózat, tárolókapacitások és a hűtve szállítás lehetősége nem adott, vagy csak hiányosan, ami a legfőbb kerékkötője annak, hogy a gazdálkodó családok zöldségeiket, gyümölcseiket, hús- és tejtermékeiket a városokban értékesítsék.
Végül azt tanácsolja a FAO, hogy ne csak a nagyvárosokat kössük össze a falvakkal, hanem a körülöttük kialakult agglomerációs kisvárosok hálózatát is. Sőt, a kisebb városi központok egy olyan élelmiszer értékesítési lehetőséget jelentenek, amit ez idáig elkerülte figyelmünket: a városi ingázók fele a fejlődő országokban ilyen, félmilliós lakosságszám alatti városokban él.
Főbb adatok
§ A vidéki területek átalakulása a ’90-es évek óta tart, és azóta mintegy 750 millió ott élő emelkedett ki a hivatalos szegénységi kategóriából ( 3,10 dollár egy főre vetített napi jövedelem).
§ Míg 1960-ban a fejlődő országok lakosságának 22 %-a (460 millió fő) élt városokban, ez 2015-ben már 49 %-ot és 3 milliárd embert jelentett.
§ Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában átlagosan 1, illetve 2,2 millió fiatal lépett a munkaerőpiacra 2010-15 között.
§ A föld lakosságának közel fele lakik 500 000 fő alatti lakosságszámú városokban vagy a körülöttük lévő vidéki területen. A teljes globális élelmiszerigény 60 %-a itt keletkezik.
§ 2030-ra a világ elmaradottabb térségeiben 4 milliárd városlakó él majd, 80 %-uk Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában.
§ A világ urbánus lakosságának többsége 1 millió fő alatti városokban fog élni 2030-ban, jelentős részben félmillió alatti lakosságszámú településeken.
§ A városi élelmiszerpiacok értéke a szubszaharai Afrikában várhatóan megnégyszereződik 2030-ra a 2010-es értékhez képest.
§ Kelet- és Dél-Afrikában a városi fogyasztók aránya az élelmiszerpiacon már jelenleg is 52 %, de ez 2040-re 67 %-ra emelkedik az előrejelzések szerint.
Kalkulátor ajánlónk:
Fix számokkal lottózol? Akkor ez neked való kalkulátor
