Állampolgári jogok az Európai Unióban

Az uniós polgársággal járó jogok egy részét már az integráció kezdetén garantálták a szerződések, de az uniós polgárság („European Union citizenship”) fogalmát csak a Maastrichti Szerződés vezette be 1993-ban. E szerződés az Európai Közösségről szóló (Római) Szerződésbe építette be a fogalmat, és az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok összegyűjtött felsorolását (17-22. cikk). Az uniós polgárság nem helyettesíti és nem váltja ki a nemzeti állampolgárságot. Mindenki, aki valamely uniós tagállam állampolgára, egyben uniós polgár is.

Politikai jogok

Az uniós polgár jóval több, mint egy egyszerű fogyasztó vagy egy gazdasági vagy társadalmi szereplő. Az uniós polgár az Európai Unió tagállamának állampolgára, és mint ilyen különleges politikai jogokkal rendelkezik. A Maastrichti Szerződésnek köszönhetően, az Unió minden tagállamának állampolgára - nemzetiségétől függetlenül - választójoggal rendelkezik és választható a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon abban a tagállamban, ahol él.

Az Amszterdami Szerződés (1997) előrelépést jelentett az alapvető jogok megerősítése terén, mivel egy olyan eljárást vezetett be, amely révén bármely tagállam tagsága felfüggeszthető, amennyiben az megsérti az uniós polgárok alapvető jogait. Kiterjesztette továbbá a megkülönböztetés-mentesség elvét, amely így már nem csak a nemzetiségeket érinti, hanem kiterjed a nemi, faji, kor alapú és a szexuális preferencia alapján való megkülönböztetésre is. A Szerződés tovább erősítette a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét.

Végül, az Amszterdami Szerződés tovább növelte az átláthatóságot a politikák terén, és nagyobb hozzáférést nyújt a polgárok számára az európai intézmények hivatalos dokumentumaihoz, amennyiben ezt megfelelő közösségi vagy egyéni érdek indokolja.

Minden uniós polgár, nemzetiségétől függetlenül az Unió területén belül bárhol kereshet munkát. A nemzetiség alapú megkülönböztetés tilos.  

Az EU irányelvek harmonizálták a szabadfoglalkozású munkavállalást szabályozó jogszabályokat az Unió területén belül, azért, hogy az orvosok, ügyvédek, ápolónők, állatorvosok, kémikusok, építészek, biztosítási ügynökök, stb. képesítéseit az EU bármely országában elfogadják. 

Azonban még mindig számos olyan tevékenység maradt, melyek a különböző tagállamokban, különböző jogszabályok alá tartoztak. Ezért 1998. december 21-én, az uniós tagállamok elfogadtak egy olyan irányelvet, mely létrehozta a felsőoktatási oklevelek kölcsönös elismerési rendszerét. Ez az irányelv érvényes minden legalább három éven át tartó egyetemi képzésre és a nemzeti oktatási és képzési rendszerek közötti kölcsönös bizalomra épít. 

Az uniós polgárnak joga van az Unió tagországába utazni, ott tartózkodni, letelepedni, munkát vállalni, tanulni. (Három hónapot meghaladó tartózkodás esetén azonban a tagállamok bejelentési kötelezettséget követelhetnek meg, a bejelentésről az illetékes hatóságok igazolást állítanak ki.) Egy uniós polgár belépése (illetve kiutasítása) egy másik tagország területére csak indokolt biztonsági vagy közegészségügyi okból tagadható meg.  

Így az uniós polgárok legelső joga tehát az Unió területén belül a szabad mozgáshoz, munkavállaláshoz és tartózkodáshoz való jog. (Átmeneti munkavállalási korlátozások a 2004-ben csatlakozott tagországok viszonylatában; A letelepedés és beutazás szabályai)

Európai Unió Alapjogi Chartája

Az Európai Uniónak a polgári jogok iránti elkötelezettsége további megerősítésre talált 2000. decemberében Nizzában, amikor ünnepélyesen bemutatták az Európai Unió Alapjogi Chartáját. A Chartát a nemzeti és az európai parlament tagjaiból, továbbá a nemzeti kormányok és a Bizottság egy tagjából álló Konvent dolgozta ki.  

Hat fejezetben - Méltóság, Szabadságok, Szolidaritás, Egyenlőség - Polgári jogok és Igazság - és 54 cikkelyen keresztül határozza meg az Európai Unió alapvető értékeit, illetve az uniós polgárok polgári, politikai, gazdasági, és szociális jogait.  

Az első cikkelyek az emberi méltóság, az élethez való jog, a személyi integritáshoz való jog, a kifejezés szabadsága és a lelkiismereti szabadságról szólnak.  

A "Szolidaritásról" szóló fejezet, innovatív módon a szociális és gazdasági jogokat együttesen tárgyalja, ide tartozik így a sztrájkjog; a munkavállalók információhoz, konzultációhoz való joga, a magánélet és a munka összeegyeztetéséhez való jog; az egészségügyi ellátáshoz, valamint a szociális biztonsághoz és a szociális segélyhez való jog is.  

A Charta szorgalmazza továbbá a férfiak és nők közötti egyenlőséget és új jogokat vezet be. (Pl. az adatvédelemhez való jog, az eugenetikai tevékenységek és az emberi klónozás tiltása, a gyermekek és az idősek jogai, illetve a megfelelő közigazgatási bánásmódhoz való jog.)

A Lisszaboni Szerződéshez úgy hivatkozik az Alapjogi Chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű garanciáinak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjteményére, melyekkel az EU megítélése szerint valamennyi európai polgárnak rendelkeznie kell. Az Alapjogi Charta szövege.

Európai Ombudsman

1979 óta az Európai Parlamentet közvetlen általános választással választják. Az Európai Unióról Szóló Szerződés megalkotta az ombudsman intézményét is. Az ombudsmant az Európai Parlament választja, megbízatásának időtartama megegyezik a Parlamentével. Feladata az EU intézményei és szervei ellen benyújtott panaszok kivizsgálása. Bármely uniós polgár, továbbá bármely uniós tagállam területén élő személy vagy szervezet élhet a panasztétel jogával.

Bármely az uniós tagállamok területén tartózkodó személy petíciót nyújthat be a Parlamenthez.

Összefoglalva az EU állampolgársággal járó jogok a következők:

• Az európai parlamenti választások során minden uniós polgárt megillet az aktív és a passzív választójog, vagyis mindenki választó és választható is lehet, ha teljesíti a feltételeket (kor, jelölés feltételei).
• Helyhatósági választásokon minden uniós polgárt megillet az aktív és passzív választójog az EU területén bárhol, ahol letelepedett.
• Minden uniós polgár az anyanyelvén (az EU 23 hivatalos nyelvének egyikén) fordulhat a Közösség intézményeihez, és onnan anyanyelvén kaphat választ.
• Minden uniós polgár jogosult petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez és az Európai Ombudsmanhoz.
• Minden uniós (magyar) polgárt megillet más EU tagállamok diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban abban az esetben, ha nincs az adott államban magyar diplomáciai képviselet.
• Minden uniós polgárt megillet a Közösségen belüli szabad mozgás és letelepedés joga.
• Minden uniós polgár szabadon hozzáférhet az EU intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament, és a Tanács) által létrehozott dokumentumokhoz.
• Minden uniós polgárt megillet az alapvető emberi jogok gyakorlásához való jog, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájában foglalt jogokra. Az egyezmények szövege megtalálható az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központjában (http://www.europatanacs.hu).
• A Közösségi jogban szigorúan tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció.