Európai Bizottság

Az Európai Bizottságot az Európai Unió "kormányának" is szokták nevezni, mert feladata, hogy javaslatokat tegyen új jogszabályok megalkotására, végrehajtsa a Miniszterek Tanácsa által hozott döntéseket és figyeljen arra, hogy a tagországok betartják-e a közös szabályozásokat.

A Bizottság az EU javaslattevő, döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző intézménye, bár végrehajtó és jogalkotó hatáskörrel csak korlátozottan rendelkezik. Feladata a közösségi politikák képviselete, azok megvalósítása, az EK képviselete a nemzetközi fórumokon, a közösségi alapok (az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap, valamint a Kohéziós Alap és a Tacis) kezelése, valamint a Bizottság tevékenységének éves értékelése ún. éves jelentés formájában.

Tagok száma

A Bizottság munkáját az elnök irányítja, akit a tagállamok választanak meg az Európai Parlament jóváhagyásával. A Bizottság elnöke a tagállamokkal közösen határozza meg a testület további tagjainak névsorát, amelynek „szentesítéséhez” szintén a Parlament jóváhagyására van szükség. Az Európai Parlament ezt követően is felügyeli a Bizottság munkáját. Ha visszaéléseket tapasztal, végső eszközként bizalmatlansági indítvánnyal le is mondathatja a testületet.

A Bizottságba 2004. novemberéig az öt legnagyobb tagállam 2-2 főt, a kisebbek 1-1 főt delegált. A tíz új tagállam 2004 májusában történt csatlakozása (10 biztos) és a Bizottság novemberben lejáró mandátuma között így összesen 30 biztos dolgozott a testületben.

A José Manuel Dura~o Barroso által vezetett Bizottság 2004. november 22-én lépett hivatalba, miután az Európai Parlament plenáris ülésén nagy többséggel támogatta a testületet. Mivel a Nizzai Szerződés az egy ország - egy biztos elv alapján minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi, az Európai Bizottságnak Románia és Bulgária 2007. január 1-jei csatlakozásáig 25 tagja volt, jelenleg a testület 27 tagú. A biztosok száma azonban nem növekedhet tovább (ld. alább a Nizzai Szerződés hatása a Bizottság működésére).

A Bizottság szervezete főigazgatóságokra és szolgálatokra tagolódik. A főigazgatóságok a szaktárcákhoz hasonlítanak, amelyekben az EU közös politikáinak (mezőgazdaság, környezetvédelem, regionális politika, energiaipar stb.) kidolgozása történik. A főigazgatóságok munkájáért egy-egy (néha két) biztos felelős. Az Európai Bizottságban jelenleg kb. 15 ezer európai köztisztviselő dolgozik, többségük Brüsszelben vagy Luxemburgban.

A Bizottság hatáskörei

Kezdeményező szerep

A Bizottság a döntés-előkészítés legfontosabb intézménye az EU-ban. A Tanács és az Európai Parlament az esetek többségében kizárólag bizottsági előterjesztés alapján hozhat közösségi jogszabályokat. Ami a javaslattételt illeti, a Bizottság tulajdonképpen monopóliummal rendelkezik. Javaslatait a döntéshozatali eljárás bármely szakaszában visszavonhatja, ha úgy ítéli meg, hogy a tervezet a tanácsi és a parlamenti egyeztetések során nem a kívánt irányban fejlődik tovább. A Bizottság, még ha nem is jogalkotó intézmény, így tudja érvényesíteni a Közösségi érdekeket a partikuláris érdekekkel szemben.

A szerződések őre

A Bizottság, mint az alapszerződések és a közösségi jog őre, felügyeli, hogy a Tanács által elfogadott rendeleteket és irányelveket megfelelő módon hajtsák végre a tagállamokban. Amennyiben jogszabálysértést tapasztal, akkor először felszólítja a „vétkezőt” a jogszabálysértés beszüntetésére, végső esetben pedig pert kezdeményez ellene az Európai Közösségek Bírósága előtt.

Végrehajtás

A Bizottság végrehajtási hatásköre a közösségi programok megvalósítására, az uniós költségvetés kezelésére, illetve az EU külképviseletének ellátására korlátozódik. A közösségi jogszabályok végrehajtásának kötelezettsége ugyanis mindenekelőtt a tagállamokat terheli.

A Nizzai Szerződés hatása a Bizottság működésére

A Nizzai Szerződés minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi. Ha az Európai Unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a biztosok száma nem növekedhet tovább. Ekkor a Tanácsnak egyhangúlag döntést kell hoznia a biztosok számát illetően, és ennek a számnak mindenképpen kevesebbnek kell lennie 27-nél. A Nizzai Szerződés döntött az Elnök hatáskörének növeléséről is, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a testületet össze lehessen tartani, és hatékony munkára lehessen ösztönözni. Így a Bizottság elnöke dönt többek között a portfoliók elosztásáról, és ő kezdeményezheti egy-egy biztos lemondását is a Bizottság többi tagjának jóváhagyásától függően.

A Lisszaboni Szerződés hatása a Bizottság működésére

A Bizottság összetételénél 2014-ig alapelv marad, hogy minden ország egy-egy biztost állíthat. 2014-től azonban a testület létszáma a tagállamok számának kétharmadára csökken, hacsak a Tanács egyhangúlag nem dönt másként.

A Lisszaboni Szerződés létrehozza az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját, amelynek betöltője elnököli a külügyminiszteri tanács üléseit, és egy személyben az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke.

A Bizottság főigazgatóságai, hivatali szervezete

Főtitkárság (Secretariat General)

Jogi szolgálat (Legal Service)

Sajtó és Kommunikációs Szolgálat (Press and Communication)

Gazdaság és pénzügyek (Economic and Financial Affairs)

Vállalkozáspolitika (Enterprise)

Versenypolitika (Competition)

Foglalkoztatás és szociálpolitika (Employment and Social Affairs)

Agrárpolitika (Agriculture)

Közlekedés- és Energiapolitika (Transport and Energy)

Környezetvédelem (Environment)

Kutatás-fejlesztés (Research)

Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre)

Információs társadalom (Information Society)

Halászati politika (Fisheries)

Belső piac (Internal Market)

Regionális politika (Regional Policy)

Adópolitika, vámunió (Taxation and Customs Union)

Oktatás és kultúra (Education and Culture)

Egészségügy, fogyasztóvédelem (Health and Consumer Protection)

Igazságügy, belügy (Justice and Home Affairs)

Külkapcsolatok (External Relations)

Kereskedelem (Trade)

Fejlesztés (Development)

Bővítési politika (Enlargement)

Humanitárius segélyek Hivatala (Humanitarian Aid Office - ECHO)

Eurostat - Statisztikai Hivatal

EuropeAid (Co-operation Office)

Személyzeti és Adminisztrációs Ügyek (Personnel and Administration)

Költségvetés (Budget)

Európai Korrupció Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office)

Közös Tolmács és Konferencia Szolgálat (Joint Interpreting and Conference Service)

Fordító Szolgálat (Translation Service)

Kiadványok Hivatala (Publications Office)

A 27 biztos és szakterületek (2009. júliustól)

1. José Manuel BARROSO (portugál) - Elnök

2. Margot WALLSTRÖM (svéd) - Alelnök / Intézményközi kapcsolatok és kommunikációs stratégia

3. Günter VERHEUGEN (német) - Alelnök / Vállalkozáspolitika, ipar

4. Jacques BARROT (francia) - Alelnök / Igazságügy, szabadság és biztonság

5. Siim KALLAS ( észt) - Alelnök / Igazgatási ügyek, pénzügyi ellenőrzés és korrupció elleni küzdelem

6. Antonio TAJANI (olasz) - Alelnök / Közlekedés

7. Viviane REDING (luxemburgi) - Információs társadalom és média

8. Sztavrosz DIMASZ (görög) - Környezetvédelem

9. Joaquín ALMUNIA (spanyol) - Gazdaság-és monetáris politika

10. Paweł SAMECKI (lengyel) - Regionális politika

11. Joe BORG (máltai) - Halászati és tengerészeti politika

12. Algirdas SEMETA  (litván) - Pénzügyi programozás és költségvetés

13. Janez POTOČNIK (szlovén) - Tudomány és kutatás

14. Ján FIGEL (szlovák) - Oktatás, képzés, kultúra és ifjúság

15. Andrula VASZILIU (ciprusi) - Egészségügy

16. Olli REHN (finn) - EU bővítés

17. Karel De GUCHT (belga) - Fejlesztés és humanitárius segély

18. László KOVÁCS (magyar) - Adó és vámpolitika

19. Neelie KROES (holland) - Versenypolitika

20. Mariann FISCHER BOEL (dán) - Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

21. Benita FERRERO-WALDNER (osztrák) - Külkapcsolatok és európai szomszédsági politika

22. Charlie McCREEVY (ír) - Belső piac és szolgáltatások

23. Vladimir SPIDLA (cseh) - Foglalkoztatás, szociálpolitika és esélyegyenlőség

24. Catherine ASHTON  (brit) - Kereskedelem

25. Andris PIEBALGS (lett) - Energiapolitika

26. Meglena KUNEVA (bolgár) - Fogyasztóvédelem

27. Leonard ORBAN (román) - Többnyelvűség

Biztosok, akik mandátumuk lejárta előtt megváltak tárcájuktól:

Markosz Kiprianu (ciprusi) - Egészségügy
Franco Frattini (olasz) - Igazságügy, szabadság és biztonság
Peter Mandelson  (brit) - Kereskedelem
Dalia Grybauskaité (litván) - Pénzügyi tervezés és költségvetés
Danuta Hübner (lengyel) - Regionális politika
Louis Michel (belga) - Fejlesztés és humanitárius segítségnyújtás