Kék villám a legnépszerűbb autónév Magyarországon
A kutatás során az autóval kapcsolatos viszony alapján a válaszadók 4 csoportja bontakozott ki. Azok számára, akik becsben tartják autójukat, az autó a háztartás része, odafigyelnek rá, tisztán tartják, rendszeresen szervizelik, még akkor is, ha nincs különösebb probléma. Az autóban élők életében az autó fontos szerepet tölt be, megbecsült partner, mert a munkavégzés egyik alapja, fontos szereplője, „második otthon”, éppen ezért gyakrabban is takarítják. A laza, nemtörődöm típusoknak bár fontos az autó, nem figyelnek annyira oda az állapotára, gyakran van rendetlenség, kosz. Ezekben az autókban jellemzően szabad enni-inni, sőt a csoport 40 százaléka szerint még szotyizni is lehet. Nem is takarítják az autót olyan gyakran, és ha a kocsi valamilyen furcsa zajt ad ki, nem rohannak vele a szervizbe – a szervizkönyv nem is mindig naprakész. Végül vannak olyanok, akiknek az autó csak közlekedési eszköz, csupán egy funkcionális tárgy, nincs pozitív érzelmi viszonyulás, sőt egyesek számára akár negatív is lehet (szükséges rossz).
Megvizsgálva a személyiségtípusokat, az is megfigyelhető, hogy az egyes csoportok az élet más területein is eltérően viszonyulnak az őket körülvevő világhoz. Az autót becsben tartók több, mint 70 százaléka szereti a rendet maga körül vagy már-már rendmániás, míg a laza, nemtörődöm típusok fele szétszórt és nem zavarja őket a rendetlenség. Az autó takarítását tekintve is jelentősen eltérnek az egyes szegmensek, leginkább az autót becsben tartók jeleskednek ezen a területen, mögöttük szorosan az autóban élők következnek. A laza, nemtörődömök nevükhöz méltóan negyedévente vagy még ritkábban takarítják ki a járművüket kívül-belül, 3 százalékuk szerint kár is kívülről letakarítani az autót, úgyis lemossa az eső. Általánosságban havonta kerül sor a négykerekű kicsinosítására. Egyértelműen látszik, hogy a külcsínre többen adnak, hiszen a válaszadók 70 százaléka legalább havonta lemossa az autót, míg az utastér takarításának csak 59 százalék áll neki legalább egyszer egy hónapban.
Az autót becsben tartók féltik a leginkább járművüket, ezért náluk a legmagasabb a garázsban pihenő négykerekűek aránya, míg a laza, nemtörődömök több, mint harmada az utcán parkolja le. A kutatás válaszadóinak fele garázsban tartja az autót, negyedük az utcán, további ötödük udvaron vagy kocsibeállóban. A célcsoport 22 százaléka nevezte el autóját. Minél szorosabb a tulajdonos kapcsolata a járművel, annál valószínűbb, hogy nevet is ad négykerekűjének. Míg az autóban élők 27 százaléka illeti névvel autóját, azok, akik csak közlekedési eszközként tekintenek rá, csupán 16 százalékban teszik ezt. Jellemzően az autó márkája, rendszáma vagy színe alapján történik a keresztelő. A legnépszerűbb név a Kék villám, gyakoriak a Sára, Sárika és Suzy nevek is, és akadnak olyanok is, akik Kékikének, a rendszám alapján Hurkának, vagy például Dundinak szólítják.
Magyarországon csupán minden 5. autóra van casco biztosítás. Talán magától értetődő, hogy a fenti csoportok közül, az autót becsben tartók kötnek a legnagyobb arányban a járműre cascot, az azonban meglepő lehet, hogy míg a rendmániások csupán 30 százaléka, a szétszórt emberek 37 százaléka tartja ezt fontosnak. Bár általában az optimisták tartanak kevésbé az esetlegesen bekövetkező veszélyektől, mégis nagyobb arányban (36 százalék) biztosítják autójukat ezek ellen, mint a pesszimista személyiségű emberek (25 százalék). Ennél is érdekesebb az a tény, hogy a kockázatkerülők casco kötési hajlandósága alacsonyabb, mint a kockázatvállalóké, míg az előző csoport csupán 32 százaléka, az utóbbi csoport több, mint 45 százaléka védi ily módon autóját a rá leselkedő veszélyektől.
„Érdemes végiggondolni mit is jelent számunkra az autónk, és milyen kellemetlenséget jelentene, ha valamilyen okból kifolyólag hetekig, hónapokig, vagy legrosszabb esetben akár örökre nélkülöznünk kellene – javasolja Horváth Andrea, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese. – Tapasztalataink azt mutatják, hogy az öregedő autóállomány jelentősen csökkenti a casco kötési hajlandóságot. Az olcsóbb, idősebb autó javítása, esetleges pótlása azonban biztosítás hiányában jelentősen megterheli egy család pénztárcáját, munkaeszközként a jármű átmeneti hiánya pedig a család megélhetését is veszélyeztetheti.”
