Megszólalt a Microsoft Magyarország a tervezett internetadóval kapcsolatban
A Microsoft Magyarország ügyvezetője, Papp István a Heti Válasz mai számában megjelent írásában szakmai érvek mentén javasolja a netadó jelenlegi formájának és intézményének az eltörlését, mert az álláspontja szerint ellentétes nemcsak azokkal a stratégiai célkitűzésekkel, amelyeket a kormány a Digitális Nemzet Fejlesztési Programban megfogalmazott, de alapjaiban kérdőjelezi meg azoknak a jelentős kormányzati beruházásoknak a hasznosulását is, amelyeket a következő évekre a kabinet ezen a területen előirányzott.
Van, amikor egy kormányzati döntés alapvetően határozza meg egy iparág kilátásait. És van, amikor egy döntésnek az adott „céhen” túlmutató következményei vannak: egy egész ország jövőjét érintik, hangozzék ez bármilyen fennkölten is. A netadó ilyen döntés. Mint ismeretes, a Microsoft Magyarország – néhány más iparági szereplő mellett – a magyar kormány stratégiai partnere. A stratégiai partnerség értelme pedig éppen abban áll, hogy a netadó, vagy a hozzá hasonló, speciális szaktudást igénylő kérdésben a kormány bizton támaszkodhat a partnerei által képviselt iparági tudásra és tapasztalatra.
E rövid írás bevallott célja és – önhibáján kívül – megkésett ambíciója tehát az, hogy stratégiai szövetségesként „harag és részrehajlás” nélkül igyekezze megelőzni egy hiba elkövetését. A netadó ugyanis nem közelebb viszi, hanem távolítja Magyarországot azoktól a céloktól, amelyeket a kormány – együttműködésben a hazai ikt-szektorral – stratégiai fontosságúként fogalmazott meg.
Ez utóbbiak legfontosabb kormányzati keretprogramja az ún. Digitális Nemzet Fejlesztési Program (DNFP), amely nem elégszik meg a nagy szavakkal: forintra-fillérre lefordított, józan számításokon alapuló makrógazdsági célokat fogalmaz meg. Hogy csak a leglényegesebbet említsem: a DNFP elemeinek megvalósítása csupán három esztendő alatt a bruttó nemzeti össztermék több mint 1600 milliárd forintos bővülését eredményezheti – részben közvetlenül (például az informatikai piac bővítése, azaz az állam innen származó bevételeinek növelése, illetve a direkt beruházások révén); részben pedig közvetett módon – például az ún. digitális foglalkoztatottság növelésén, vagy a bürokrácia csökkentésén keresztül.
Ez hatalmas összeg: a netadóból tervezett – évente mintegy 20-25 milliárd forintosra saccolt – állami bevétel sokszorosa. Mindez azonban csak a korábban ismert piaci, szabályozói környezetben érvényesülhet, ám a netadó ezt a környezetet – viszonylagos szerény nagyságrendje ellenére is – drámai mértékben rendezi át, alapvetően változtatja meg. A kormány számára megfogalmazott iparági javaslat tehát éppen ebben áll. Hiába tűnik a netadó nagyságrendje – arányaiban – jelentéktelennek az iparág-állam kooperációban tervezett infokomm-fejlesztésekhez képest, az könnyen pillangóhatást idézhet elő: ez az egyetlen „szárnysuhintás” ma, pusztító szélvihart okozhat a hazai piacon a következő 3-5 évben.
A netadó ötlete a szakma számára egyébként éppen azért meglepő, mert alapvető ellentmondásban van a kormány infokommunikációs stratégiájával.
A távközlési és informatikai szektorral kötött stratégiai megállapodások egyik konkrét célkitűzése ugyanis minden idők talán legnagyobb infrastruktúra-fejlesztésére vonatkozik, amelynek eredményeképp 2018-ra Magyarország teljes lakossága számára elérhető lesz a 30Mbps sávszélesség és ezzel egyidőben jelentősen javul a háztartások eszközellátottsága is. Tény, hogy ehhez a magyar kormány az elmúlt két évtized legjelentősebb támogatásával, sok tízmilliárd forinttal járul hozzá. A program sikerre viteléhez azonban még ennél is többre: az iparág, például a már említett stratégiai partnerek érdemi hozzájárulására van szükség. A netadó azonban most ezt az előrelátó kormányzati programot gyengítheti, hiszen az új, korábban nem számolt terhek mellett az érintett iparági szereplők üzleti számításai egyszeriben érvényüket vesztik és aligha marad forrásuk (meg a bizonytalanságok miatt bátorságuk) arra, hogy a kormánnyal partnerségben infrastrukturális, vagy más fejlesztésekbe invesztáljanak.
Nem is beszélve arról, hogy a fejletlen magyar piac adóztatása olyan, mintha valaki megtakarításai jelentős részéből vetőmagokat venne, a gyümölcsöt azonban idejekorán, még éretlen, ehetetlen állapotában akarná leszüretelni. Gondoljunk csak arra, hogy jelenleg legfeljebb 1 millió honfitársunk használja rendszeresen az e-közigazgatás – helyesen: jelentős közpénzekből fejlesztett – szolgáltatásait, miközben ezek kihasználtságát jelentősen növelni lehetne, rövid időn belül fel lehetne tornászni akár a 2-3 milliós ügyfélkörre is. A netadó azonban nem a „fogyasztást” és a netezők számának növekedését ösztönzi majd, hanem épp a polgároknak az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos tartózkodását...
A tervezett intézkedésnek ráadásul jelentős versenyellenes hatása is lehet: a netadót csak a legerősebbek „élhetik túl”, márpedig a piac ilyetén módon bekövetkező konszolidációjának mindig a felhasználók és az innováció látja kárát.
A fent említett digitális reform, amelynek keretében a ciklus végére minden háztartás hozzáférhet a legalább 30Mbps-ra képes szélessávhoz és a leszakadó társadalmi csoportok is bekapcsolódhatnak a digitális világba, életbevágóan fontos, pozitív lépés. De ne tévedjünk: ez csak ahhoz elég, hogy a versenytársaink nyomában maradjunk. A Magyarország számára rendelkezésre álló lehetőségek – elsősorban az uniós források – okos felhasználása, és a kormányzat illetve az iparág hatékony együttműködése révén azonban ennél magasabbra is törhetnénk. Képesek lehetnénk arra, hogy mi, magyarok az EU ún. Digital Agenda programjának 2020-ig megfogalmazott céljait előbb, már 2018-ra megvalósítsuk és ezáltal akár meg is duplázzuk a várható GDP-bővülés mértékét.
Az „analóg világ” híres nagy infrastruktúra-fejlesztő programja, az amerikai New Deal mintájára ez afféle digitális New Dealt jelenthetne Magyarország számára: beruházások révén élénkítené a gazdaságot, online és offline munkahelyeket teremtene, megszorítások nélkül, a fogyasztás ösztönzése révén növelné az állam bevételeit és alapjaiban javítaná a magyar gazdaság versenyképességét. Ennek a koncentrált, „koprodukcióban” megvalósítandó programnak három fontos üteme van. Először a már említett szélessáv-fejlesztés. Másodszor az új infrastruktúrát kiaknázni képes eszközállomány fejlesztése: a magyar háztartások és vállalkozások korszerű device-okhoz segítése. Harmadszor pedig a rendelkezésre álló hálózat és eszközök használatának az ösztönzése, egyfelől a szolgáltatások bővítése (pl. e-közigazgatás), másfelől pedig a felhasználók edukálása (e-kompetenciák fejlesztése) révén. Mindhárom ütem sikerre viteléhez rendelkezésre állnak az azonnal továbbfejleszthető pilot-projektek: gondoljunk például a Digitális Közösség Programra.
Netadó helyett tehát ezt: az EU digitális menetrendjének a többieket megelőző teljesítését, egy magyar digitális New Deal végrehajtását javaslom stratégiai partnerünknek, Magyarország kormányának.
