Az egyre gyakoribb időjárási extrémek már az élelmezésbiztonságot fenyegetik

A FAO most publikált tanulmánya szerint a természeti katasztrófák (beleértve a klímaváltozás által okozottakat is) átlagos éves előfordulása a 2003 és 2013 közötti időszakban szinte a duplája volt a 80-as években mérthez képest. Ezzel globális szinten 1,5 milliárd dollár veszteséget okozva a gazdaságnak.
 
A fejlődő térségben a növénytermesztés, állattenyésztés, halgazdálkodás és az erdészet mintegy 25 %-ban részesül a negatív hatásokból. Az aszályok utóhatása már több mint 80 %-ban a mezőgazdaságban csapódik le.
 
A FAO jelentésében szereplő megállapításokat 78, fejlődő országban történt katasztrófa utáni helyszíni helyzetfelmérés eredményeire alapozták, amelyek során statisztikailag elemezték a termelési kiesést, a változásokat a kereskedelemben és a mezőgazdasági termelésben, 140 közepes és nagy erősségű természeti csapás utáni helyzetet górcső alá véve.
 
Egyértelműen kijelenthető, hogy a természeti csapások, kiváltképp a szélsőséges időjárás, folyamatosan éreztetik erős hatásukat a mezőgazdaságra és ezáltal akadályozzák az éhezés és szegénység felszámolását és a fenntartható fejlődést.
 
A helyzet pedig várhatóan csak tovább romlik, ha nem teszünk lépéseket a mezőgazdasági szektor ellenállóbbá válása érdekében.
 
„A nemzetközi közösség elkötelezte magát az ügy érdekében, gondoljunk a fenntartható fejlődési célokra, a Szendai keretrendszerre a katasztrófák kockázatainak csökkentéséért és az előttünk álló párizsi klímakonferenciára,” mondta José Graziano da Silva FAO főigazgató. Hozzátéve, hogy „e globális célok eredményei csak a legfrissebb adatok révén válnak mérhetővé. A célzott, szektor-specifikus információ jelentősége pedig még nagyobb.”
 
Aszályok Afrikában, áradás és viharok Ázsiában
 
A mezőgazdasági termelésben tapasztalt kiesésekért mintegy 90 %-ban felelős a száraz időjárás pusztító hatása a szubszaharai Afrikában, ahol ráadásul ezen szektor adja a GDP negyedét, a mezőgazdasági feldolgozóiparral együtt pedig a felét. Óvatos becslések szerint az aszályok okozta teljes veszteség a növénytermesztést és állattenyésztést együtt vizsgálva, 1991 és 2013 között meghaladta a 30 milliárd dollárt.
 
A száraz időjárás Kenyában oda vezetett, hogy 2008 és 2011 között az élelmiszer-feldolgozó ipar, főleg a malomipar és a tea- és kávéfeldolgozó szektor, komoly visszaesést szenvedtek el.
 
Mindeközben Ázsiában áradások és trópusi viharok tomboltak. Az öt évvel ezelőtti pakisztáni áradások közvetlenül érintették a gyapottisztító, a rizsfeldolgozó és a cukorágazatot, csökkente az ország kivitelét az első kettő termékből. Pakisztánban a teljes kár (10 milliárd dollár) fele az agráriumot terhelte.
 
Eltérő válaszok az eltérő helyzetekre
 
A megfelelő válaszlépésekhez az alapot a természeti csapások hatásainak pontos ismerete adja.
 
Az áradások tehetők felelőssé a növénytermesztésben jelentkező károk több mint feléért, míg az állattenyésztést leginkább az aszály, a halászatot a cunamik és trópusi viharok sújtják. Az erdőgazdálkodást a viharok és áradások érintik a legrosszabban.
 
A kiesések a termelésben egyúttal a munkanélküliséget is növelik, csökkente az amúgy is instabil helyzetű családok, családi gazdaságok jövedelmét. A már említett pakisztáni áradások 4,5 millió munkást érintettek – kétharmaduk a mezőgazdaságban dolgozott és többségüknek megfeleződött a várható jövedelme.
 
Közvetlen befektetések egy ellenállóbb és fenntarthatóbb mezőgazdaságba
 
Világszerte 2,5 milliárd ember megélhetését biztosítja a mezőgazdaság. Ennek ellenére 2003 és 2012 között a teljes fejlesztési támogatások csupán 4,2 %-a irányult erre a területre – míg az ENSZ által ideálisnak tartott arány 10 % lenne. A beruházások a katasztrófák kockázatainak csökkentésébe kirívóan alacsony szinten vannak: a globális támogatások 0,4 %-át jelentették 2010 és 2011-ben.
 
A beruházások a természeti csapások hatásainak enyhítésére egyúttal ellenállóbbá is tesznek, hangsúlyozzák a FAO szakértői, főleg olyan országokban, ahol az ilyen katasztrófák egyre gyakoribbak és ahol a mezőgazdaság a megélhetés és az ellátásbiztonság alapja, a gazdaság egyik fő motorja.