Összehasonlítva a magyar-lengyel politika

A londoni gazdasági napilap online kiadásán megjelent írásban a szerző, Philip Stephens megjegyzi: Európában ma az "ideges beszélgetések" az "önkényuralmi tengely" kialakulásáról szólnak, arról, hogy "Lengyelországból lesz az újabb Magyarország".

Az analógia azonban pontatlan: Orbán Viktor, "Magyarország autokrata miniszterelnöke kínos, irritáló tényező", Lengyelország viszont komoly játékos a kontinens geopolitikájában - fogalmaz a szerző. A cikk szerint Lengyelország új kormánya alatt a demokrácia, "ahogy ez autoriter (rendszerekben) gyakran megesik", a többség akarataként nyer új meghatározást, és innen ered a párhuzamba állítás a magyar miniszterelnökkel.

Orbán Viktor, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök csodálója, valamiféle mintát teremtett a posztkommunista magyar demokráciát alátámasztó fékek és ellensúlyok rendszere elleni rohamával, és a képet "szemérmetlen idegengyűlölet, a törvényesség uralmának figyelmen kívül hagyása, állami irányítású gazdaság és a növekvő antiszemitizmussal szembeni megengedő környezet egészíti ki". Lengyelország azonban nem követi vakon Magyarországot.

Az EU-támogatások legnagyobb felvevőjeként például el akarja kerülni azt a hibát, amelyet Budapest követett el a külföldi befektetők elhajtásával, a lengyel kormánytagok gondot fordítanak annak hangsúlyozására, hogy a befektetőknek nincs félnivalójuk az ő államkapitalizmusuktól. Mindemellett - miközben Orbán Viktor "nem is tudja leplezni rajongását Putyin iránt" - Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt vezetője Oroszországban súlyos fenyegetést lát, és állandó NATO-támaszpontokat akar Lengyelországban Putyin revansizmusának elrettentetésére - áll a Financial Times cikkében.

A szerző megjegyzi: mindeközben Nyugaton már hallhatók olyan hangok, amelyek felvetik azt a kérdést, hogy jó ötlet volt-e az EU-bővítés. http://www.ft.com/cms/s/0/43967d14-b9f8-11e5-bf7e-8a339b6f2164.html#axzz3xGwn0TlD

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap az Európai Bizottság által Lengyelország ügyében elindított előzetes vizsgálattal kapcsolatban foglalkozott Magyarországgal.

A Támogatás Budapestről című írásában Stephan Löwenstein kiemelte, hogy az EU-val folytatott vitában Magyarország Lengyelország oldalán áll, és a magyar és az új lengyel kormány kapcsolatának alakulását bemutatva hozzátette, hogy "már egy új +tengelyről+, vagy akár az +illiberálisok szövetségéről+ lehet hallani". Hozzátette, hogy a lengyel kormány tevékenysége ellen hasonló kifogásokat emelnek, mint a magyar kormány ellen az Európai Bizottsággal, illetve az Európa Tanáccsal folytatott hosszú vitában.

Ebben a vitában Budapest "engedett" mindazon pontoknál, amelyeknél megállapítást nyert az uniós szabályok megsértése, bár ezek "kevéssé markáns" ügyek voltak, ami a magyar kormány szempontjából azt jelzi, hogy a vádak kevéssé voltak megalapozottak, a magyar kormány ellenfelei számára pedig azt jelzik, hogy sikerült "egyfajta dzsúdó trükkel két vállra fektetni a nehéz ellenfelet" - fejtette ki a FAZ szerzője, kiemelve, hogy Orbán Viktor kormányfő belpolitikailag profitált a vitából.

Egyebek között hozzátette, hogy a lengyel-magyar konzervatív szövetség hagyományos, és ugyan az ukrán válság miatt Oroszország ellen elrendelt szankciók ügyében volt nézeteltérés, de a menekültválság ügyében "ismét teljesen egy irányba húz Varsó és Budapest", és Orbán Viktor kemény fellépése révén vezető szerepre tett szert a "migrációellenes táborban".