Jelentés a magyar KKV-szektor sikertényezőiről
Magyarországon 2014-ben összesen valamivel több, mint 506 ezer KKV működött, mely több mint 1,7 millió alkalmazottat foglalkoztatott. Ez a vállalati szektorban foglalkoztatott összes munkavállaló 70%-át teszi ki, míg a vállalkozások száma alapján több mint 99%-os lefedettségről beszélhetünk. Az európai uniós átlaghoz képest Magyarországon hangsúlyosabb a középvállalkozások által hozzáadott gazdasági érték szerepe.
A Deloitte mélyebben szerette volna értelmezni a szektor előtt álló kihívásokat, ezért 350 hazai vállalat tulajdonosa, cégvezetője és pénzügyi vezetője bevonásával idén először elkészítette a Versenyképességi Indikátor Jelentést, melyben feltörekvő középvállalatokat (FKV) kérdezett meg a versenyképességüket befolyásoló tényezőkről (változásmenedzsment, kockázatkezelési módszerek, utódlás, emberierőforrás-menedzsment és ügyfélszerzés). A Deloitte Magyarország által feltörekvő középvállalatként definiált vállalkozások olyan dinamikusan növekedő cégek, melyek rangsorban a TOP500 legnagyobb vállalatot követik, és éves árbevételük meghaladja az 1 milliárd forintot – az elemzés alapján Magyarországon ma hozzávetőlegesen 7000-7300 ilyen vállalat működik.
„A megkérdezett FKV-k 90%-a kedvezően ítéli meg a helyzetét, és közel 50% a jövőre vonatkozóan is optimista. Ez abból fakad, hogy a válság már kevésbé érezteti a hatását a piacon, vagyis a vezetők inkább a növekedésre, mintsem a túlélésre koncentrálnak, egyre nagyobb hangsúlyt kap a megfelelő ügyfélszerzési stratégia kialakítása és a képzett munkaerő felkutatása és megtartása” – részletezte Pádár Péter, a Deloitte Feltörekvő Középvállalatok Üzletágának vezetője.
A Deloitte által készített FKV-problématérkép alapján a feltörekvő középvállalatoknak kiemelt fejlődési igényük – az általuk kiemelt jelentőséggel bíró területek közül – leginkább az ügyfélszerzés és a minőségi munkaerő felkutatása iránt van. Ezeket nevezhetjük jelenleg a piac legégetőbb kihívásainak.
„A Deloitte Versenyképességi Indexének eredményei alapján tízből két vállalkozásnak állandó probléma a megfelelő munkaerő megtalálása, további négy pedig bizonyos területekre nehezen talál munkatársat. Még inkább szenvednek emiatt a vidéki és kisebb árbevételű cégek, ők nehezebben nyerik el főleg a frissdiplomások figyelmét az álláskeresési piacon” – teszi hozzá a Deloitte szakértője.
Elmondható, hogy a magyar FKV-k jellemzően önállóan néznek szembe a problémákkal, a többség (53%) még mindig nem vesz igénybe külső szakértői segítséget tanácsadó cégektől, ügynökségektől, habár az egyértelműen indokolt lenne. Amikor élnek a külső tanácsadó szakértelmével, akkor leggyakrabban a megfelelő munkaerő megtalálása érdekében alkalmaznak ügynökséget (29%), de tréningre, szervezetfejlesztésre (18%), valamint marketingkommunikációs célokra (13%) vesznek igénybe külső segítséget.
Ez utóbbi adat azért különösen fontos, mert a felmérésből kiderül, hogy a cégek 56%-a még weboldallal sem rendelkezik, a megkérdezettek 29%-a pedig semmilyen marketingtevékenységet nem végez. Ez pedig az ügyfélszerzéssel, az ügyfélkezeléssel kapcsolatos egyik legnagyobb problémát jelenti: fogyasztói oldalról ugyanis felértékelődött a vásárlás előtti információgyűjtés, az eladáshelyi reklámok „rábeszélő” szerepe, a promóciók és az ár-érték arány megfelelően közvetített üzenete. Online jelenlét és megfelelő pozícionálás híján azonban a cégek le- és kimaradhatnak a piaci versenyből, miközben a megkérdezettek 65%-ának jelent gondot a piac árérzékenysége.
„A feltörekvő középvállalatok szempontjából az a legfontosabb, hogy képesek legyenek felismerni saját célcsoportjuk valós fogyasztói igényeit, szokásait, és ennek megfelelően alakítsák ki a célcsoportra szabott, egyéni stílusú kommunikációt, nyelvezetet és eszközt” – hangsúlyozta Pádár Péter.
A magyarországi családi vállalatok és vállalkozások a GDP mintegy 50-60 százalékát adják, a foglalkoztatottak közel fele tartozik ehhez a körhöz, és munkaerő-megtartó képességük is jellemzően erősebb, mint más jellegű vállalkozásoké. Azonban más kihívásokkal kell szembesülniük, mint egy hagyományos vállalatnak, ezek közül az egyik legfontosabb az utódlás kérdése. A felmérés alapján a megkérdezett családi cégek közel 85%-a működik családi vezetés alatt, és közel harmaduknál merült fel az utódlás kérdése az elmúlt öt év alatt, míg több mint ötödük számít erre a következő fél évtized során. A családi vállalkozások 14%-a már nyitott arra, hogy a vezetői feladatokat ne családtag, hanem külső fél lássa el.
Pádár Péter elmondta: „Az utódlás, történjen családon belül vagy kívül, sok üzleti, jogi kockázatot rejt magában. Ezek elkerülése érdekében javasolt egy, a vállalat belső viszonyaira szabott, hosszú távú utódlási terv és keretrendszer elkészítése.”
Miként az a Deloitte 2015-ös K+F felméréséből is kiderült, Magyarország ugyan a mérsékelt innovátorok közé tartozik, de folyamatosan növekednek a vállalatok K+F ráfordításai. Az innovatív projektötletek azonban olykor nehezen jutnak külső finanszírozáshoz; ennek egyik fő oka a kisebb vállalatoknál jelentkező fedezethiány, illetve az, hogy az innovatív KKV-k és a finanszírozók nem minden esetben értik meg egymás szándékait, elvárásait. (Idevágó adat, hogy a válaszadók 28%-nak jelent nehézséget és ezáltal valós üzleti kockázatként értékelik, hogy a használt technológiákat folyamatosan modernizálniuk kell.) A kisebb innovatív vállalatok piaci ismeretei és kapcsolatrendszerei is gyakran hiányosak, amit állami és nagyvállalati inkubációs és mentoring programok részben ellensúlyozni tudnának. Mindezen segíthet, hogy a 2014-20-as uniós időszak felhívásai többnyire megjelentek, a jövőben érdemi támogatást biztosítva az innováció ösztönzésére.
