Mindenki fél a Japán mintától
Az inflációs folyamatok pedig idén nemcsak Japánban, hanem az USA-ban és az eurozónában is relatíve visszafogott képet mutattak, így úgy tűnik, hogy egyre inkább az EKB és a Fed is szembesülhet a japán problémával. Az EKB ehhez már jóval közelebb áll, így itt a negatív kamatok ellenére további kamatcsökkentés, a felduzzadt jegybanki mérleg ellenére akár további eszközvásárlások következhetnek.
A Fed ennél egy fokkal szerencsésebb helyzetből várja a folytatást, azonban tegnap két fontos monetáris tanácstag is a kamatcsökkentést sürgette, akik nem is olyan régen még kiváró politikát támogattak. A japán mintát látva érdekes, hogy mindenki fejvesztve rohan az újabb monetáris stimulusba, miközben ez ott sok látványos hatást nem fejtett ki (persze senki sem tudja, hogy mi lett volna enélkül). Elképzelhető, hogy ha a jelenlegi helyzet hosszabb távon is fennmarad újra kell majd gondolni akár az inflációs célkövetéses rendszer létjogosultságát, akár a monetáris és fiskális stimulusok koordinálásának fontosságát, ami talán segíthet elmozdulni ebből a gödörből. Ez pedig egy újabb jó példája lehet annak, hogy a közgazdaságtanban egy valami állandó, az pedig a változás.
(forrás: ERSTE)
