Könyv hétvégére! Gazdátlan csillagok: könnyen emészthető űropera

Ezen a héten: Drew Williams: Gazdátlan csillagok.

A 2019-ben az Agave Könyvek gondozásában megjelent könyv története a jövőben játszódik, ahol 100 évvel ezelőtt egy különös energiahullám, az Impulzus elszabadult az univerzumban, és a legtöbb naprendszerben megsemmisítette a modern technikát, habár néhányat valamilyen oknál fogva érintetlenül hagyott. A legtöbb bolygón az életet a középkor szintjére taszította vissza, ezeken szinte mind eluralkodott a káosz.

A regény főszereplője Kamali, egy szuperkatonákból álló titkos csoport tagja, aki bolygóról bolygójára járja az univerzumot, hogy olyan különleges képességekkel rendelkező gyerekeket kutasson föl, akiknek a segítségével egy nap majd minden naprendszerben visszaállíthatják a rendet. Azonban útjai sokszor roppant veszélyesek, és nem ő az egyetlen személy, aki ezekre a fiatalokra vadászik.

A könyvet Kamali meséli el E/1-ben, de nem csak az ő személye kedvelhető meg azonnal – egy igazi belevaló, kemény csaj −, hanem a többi karakter is. Mind a tinédzser Esa, a humanoid Prédikátor, sőt, még a mesterséges intelligenciával rendelkező hajók is hiányozni fognak miután az utolsó oldalra lapozunk. A történet a végig pörög, egy pillanatra sem ül le, egyik földi/űrbéli csatából csúszunk bele a másikba, kapunk hajósüldözést és végletekig feszített jeleneteket is. Ha éppen nem robban fel valami, vagy valaki nem lő valakire, akkor sem válik lapossá a cselekmény, hiszen ilyenkor  sziporkázó párbeszédek következnek. A csatáknál talán csak a dialógusok izgalmasabbak. A felépített világ, az univerzumban élő különböző lények kellően érdekfeszítőek, szinte sajnálatos hogy nem lehet benne több időt eltölteni. Bár Gazdátlan csillagok kap egy megfelelő lezárást, a történet, a főszereplők, a megteremtett világ további mesélésért kiáltanak.

Ha valaki esetleg attól tartana, hogy a regény science fiction műfaja miatt nem értene mindent, annak sem kell aggódnia, mert a könyv tökéletesen emészthető és élvezhető egy laikus számára is.

Olvasásra ajánlott? Én nem hagynám ki.

Forrás: Fritsi Péter, Pannonhírnök