Mennyi pénz tiltható le a munkabérből adósság esetén?
A munkabérből, fizetésből való adósság, tartozás letiltásának közös szabályai
A munkaviszony alapján kapott munkabérből (a továbbiakban: munkavállalói munkabér) legfeljebb 33%-ot lehet levonni.
A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:
- tartásdíj,
- az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,
- jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.
Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet.
Az előbbi bekezdések alkalmazásában munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.
Nettó vagy bruttó bér alapján számolnak tartozás levonás esetén?
A levonás alapja a nettó munkabér, azaz ami a munkabér bruttó összegéből a levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad.
A levonás során mentes a végrehajtás alól a munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, ez a mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ha az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, ezeket a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni. Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén.
Viszont a nettó munkabérből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét meghaladja.
Ha az adóssal szemben több követelés végrehajtása folyik, a levonás sorrendjét a követelés jogcíme határozza meg (lásd a végrehajtás során befolyt összegek felosztása című ügyleírást). Azonos jogcímen fennálló követelések egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. A bíróság ettől eltérően elrendelheti, hogy az ugyanazon pont alá eső több követelést arányosan kell kielégíteni.
