Más prioritások szerint működik a hallgatók, munkáltatók és az egyetemi képzések hármasa a munkaerőpiacon
„A kezdeményezés, és annak jövőbeli kiterjesztése Magyarország hosszú távú versenyképességét tartja szem előtt. A kutatásban arra kerestük a választ, hogy milyen módszertan mentén fogalmazhatóak meg trendek és előremutató javaslatok, hogyan képesek a hallgatók, a felsőoktatási intézmények és a vállalatok jobban felkészülni a 2020-ig tartó időszak kihívásaira” – mondta Szelecki Zsolt, a PwC Magyarország HR-tanácsadási üzletágának vezetője.
A kezdeményezés – mint kísérleti projekt –11 vezető magyarországi vállalat (a kiválasztott céges szegmens a szolgáltató központok voltak), 420 diák és a vezető gazdasági-üzleti és informatikai egyetemi karok bevonásával valósult meg. A felmérés célja a kereslet-kínálati viszonyok modellezése; a vállalatok által keresett és a diákokra jellemző készségek, kompetenciák összevetése, eltérések feltérképezése, és ez utóbbiak csökkentését szolgáló javaslatok, akciók megfogalmazása volt.
„A projekt során az Európai Bizottság „EU Skills Panorama” projektje által definiált kulcskompetenciákat – mint például kommunikációs készségek, kezdeményező készség, digitális kompetencia, vagy tárgyi tudás - értékelték a hallgatók, képzőintézmények és vállalatok. Erre alapozva a kutatás feltárta a kulcskompetenciák megítélését, a fontossági sorrendeket, a jelen és közeljövő kulcsmunkaköreit. Ezen felül rámutatott a betöltésükhöz szükséges kritériumokra, a hallgatók által birtokolt kompetenciák szintjére, valamint az indított képzések fókuszában álló kompetenciákra, és azok szakonkénti prioritási sorrendjére” – tette hozzá Bencze Róbert, a PwC Magyarország HR-tanácsadási üzletágának igazgatója.
A kutatás főbb megállapításai
A kutatás rámutatott, hogy a diákok, egyetemek és cégek prioritásai nem kellően összehangoltak. Egy intenzívebb, tényeken alapuló folyamatos dialógus azonban vélhetően befolyásolná, közelebb hozná egymáshoz a célokat – így a közös siker esélyét is.
Főként a kommunikációs, digitális és szociális kompetenciák tekintetében prognosztizálható az olló nyílása – az elvárásoknak megfelelő munkaerőt egyre nehezebb lesz találni.
A munkakörök szintjén a mérnökök mellett elemzői és ügyfélszolgálati munkakörökre mutatkozik a legnagyobb távlati kereslet.
A digitális készségek iránti igény sem az egyetemeken, sem a munkaadóknál nem épült be a rendszerbe – sok szó esik a milleniumi (vagy Y-) generáció változó munkaszokásairól, de ennek következményeit kevesen fordítják le konkrétumokra.
Az eredmények ismeretében a leginkább sürgető problémáknak az érintettek számára elfogadható egységes keretrendszer hiánya, a változékony és nehezen áttekinthető kereslet-kínálati trendek, valamint a hiányzó közös kommunikációs platform bizonyulnak. A tanulmány erre vonatkozóan javaslatként fogalmazza meg a közös kompetencia-definíciók és terminológia megalkotását, a kereslet-kínálati előrejelzésének rendszerességét, valamint egy kommunikációt elősegítő digitális keret megteremtését, annak megfelelő publicitását és oktatását is szem előtt tartva.