A fogyasztási hitelek után visszaigényelhető a szabálytalanul kivetett kezelési díj
A BGH még májusban hozott általános érvényű, valamennyi bankra és a 2011 óta kötött szerződésekre vonatkozó döntést, amely szerint a bankok nem számíthatnak fel kezelési, hitelbírálati díjat a fogyasztási hitelek után, a héten pedig úgy határozott, hogy a szabálytalanul az ügyfélre terhelt kezelési költség visszaigénylésének joga csak a 10 évvel ezelőtt kötött szerződések esetében évül el. A BGH májusban a Postbank és az esseni National-Bank egy-egy ügyfelének perében döntött.
A felperesek kifogásolták, hogy a bank a fogyasztási hitel után fizetendő kamat mellett kezelési, adminisztrációs díjat is felszámolt a tanácsadás és a hitelképesség vizsgálatának költségére hivatkozva. A bíróság szerint ez a munka kizárólag a bank érdekét szolgálja, ezért a költségét is a banknak kell viselnie, nem pedig az ügyfélnek, vagyis ezt a pénzt vissza kell fizetni az ügyfélnek. A BGH a héten két újabb ügyben - a Santander Consumer Bank és a CreditPlus Bank egy-egy ügyfelének perében - döntött.
A bankok arra hivatkoztak, hogy a májusi döntés értelmében szabálytalanul beszedett kezelési költség visszaigénylésére rendelkezésre álló 3 év már letelt, a BGH viszont úgy határozott, hogy csak a 2004. október 30. előtt kötött kölcsönszerződések esetében évült el ez a visszaigénylési jog. A BGH egyelőre csak egy sajtóközleményt adott ki a döntésről, részletes indoklás nélkül, ezért még nem tudni, hogy az ingatlanhitelekre is vonatkozik-e a határozat - emelte ki a Süddeutsche Zeitung az online kiadásában közölt összefoglalójában.
A lap rámutatott, hogy a BGH fogyasztási hitelt (Verbraucherkredit) említett a közleményben, ami mindenekelőtt a nagyobb beszerzések - például autó- vagy bútorvásárlás - finanszírozására felvett részletfizetési áruhitel-konstrukciót (Ratenkredit) jelenti. Az ilyen típusú kölcsönöknél a német bankok éveken keresztül követett gyakorlatában a hitelbírálati és adminisztrációs díj a kölcsön összegének 1-4 százaléka volt. Egy másik újság, a Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámolója szerint sok hitelintézet ezzel a megoldással a ténylegesnél olcsóbb, alacsonyabb kamatozású hitelként állította be a konstrukciót.
A Stiftung Warentest fogyasztóvédelmi alapítvány becslése szerint a bankok így 13 milliárd euróhoz jutottak szabálytalanul. Fogyasztóvédelmi szervezetek már készítettek is egy mintalevelet, amelyet felhasználva az ügyfelek visszaigényelhetik a díjat. A sikerhez azonban nagy körültekintés és határozottság szükséges, és a 2004 végén kötött szerződések esetében gyorsaság is, mert a bankok gyakran húzzák az időt és csak akkor fizetnek, amikor már végképp nem találnak kibúvót - írta a Süddeutsche Zeitung. (MTI)
