Megnyíló lehetőségek a geotermikus energia révén

Egyes fejlődő országokban a szüret után a termények felét nem dolgozzák fel, részben a megfizethető energiaforrások szűkössége miatt, olvasható a FAO „A geotermikus energia használatának lehetőségei az élelmiszeriparban és mezőgazdaságban” című tanulmányában. Emiatt a hőenergia használata, például aszaláshoz, pasztörizáláshoz és sterilizáláshoz, különösen érdekes lehet ezen országokban, ahol az élelmiszer-feldolgozás mértékének növelése az élelmezésbiztonságot is javítaná.

Bizonyos élelmiszerek, mint a halak vagy zöldségek, a szárítás vagy aszalás révén egész évben, még aszály idején is, elérhetővé válnának.

A jelentés ezen túl is említ lehetőséget a geotermikus energia felhasználására. Megoldható általa az üvegházak, a talaj vagy épp halgazdaságokban a víz fűtése is.

Azon országok közé, ahol a körülmények adottak lennének a hőenergia hasznosítására, tartoznak a csendes-óceáni ún. Tűzgyűrű (angol nevén Ring of Fire) mentén található országok, többek között Mexikó, Indonézia, a Fülöp-szigetek és több dél-amerikai állam is. De említhetnénk akár Etiópiát és a kenyai Nagy-hasadékvölgyet, illetve Kelet-Európa egyes országait, Romániát, Macedóniát.

A geotermikus energiáról

„Egy olyan energiaforrásról beszélünk, ami amellett, hogy megújuló, tiszta és a kezdeti beruházás után olcsó is,” nyilatkozta Carlos da Silva, a FAO vidéki infrastruktúrával és agráriparral foglalkozó osztályának vezető közgazdásza.

„Egy tiszta energiaforrást nem szabad csupán a költségek alapján megítélni, figyelembe kell venni annak környezeti hatását az élelmiszertermelésre és –feldolgozásra,” jegyezte meg da Silva.

A mezőgazdaság egyrészt sok energiát igényel, másrészt üvegházhatású gázokat termel, amivel a globális felmelegedéshez is hozzájárul.

Az üvegházak geotermikus energiával történő fűtésével kevesebb lenne a gombás fertőzés és az energiaköltségek is csökkennének akár 80 %-kal, állapították meg kutatások, ezzel jelentős költség-megtakarítást érve el.

Miközben az olaj és földgáz sokszor drága és nehezen elérhető, a 42 millió megawattra (MW) becsült energia, ami bolygónk 5000 °C-os magjából termelhető ki, több milliárd év alatt sem fogy ki.

„A geotermikus energia a mezőgazdaságban akár kisebb léptékben is alkalmazható, és még így is érdemben megnövelné a bevételeket, munkahelyeket teremtene és javítaná az élelmiszer és tápanyag-ellátottságot a fejlődő országokban,” sorolta az előnyöket a jelentés társszerkesztője, Divine Nije, az AGS igazgató-helyettese.

Az elektromosságtól a mezőgazdaságig

Jelenleg világszerte 38 országban használják a föld belső hőjét közvetlenül a mezőgazdaságban és 24 országban pedig áramtermelésre. Izland, Costa Rica, El Salvador, Kenya, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek állnak ez utóbbi tekintetében az élen, miután energiaszükségletük több mint 10 % ilyen forrásból fedezik.

A 23 fejlődő ország, ahol jelenleg is alkalmazzák a geotermikus energiát, nagy részében főleg fűtési és rekreációs célokra fordítják, kihasználatlanul hagyva a mezőgazdasági alkalmazásban rejlő potenciált.

Ennek ellenére is ezen országok alig felében kezdődtek ilyen jellegű beruházások, pl. akvakultúra, gazdálkodás és élelmiszer-feldolgozás területeken.

Sikertörténetek

Egy algériai kormányzati projekt olyan tilápia haltelepek építését támogatja, melyeknél a tavak a talajfúráskor feltörő meleg vízzel fűthetők. Három haltelep már üzemel, évente átlagosan 1700 tonna tilápiát termelve.

Izland már az 1920-as évek óta vezető szerepet tölt be a geotermikus energia mezőgazdasági alkalmazásában, és fűtésének és áram-termelésének nagy részét ilyen forrásokból fedezi. Az üvegházak fűtése mellett mintegy 20 olyan céget találunk az országban, melyek évente 2000-4000 tonna halat szárítanak szintén ilyen módon, és újabban az állateledelek gyártói is bekapcsolódtak, évente 500 tonna állati takarmányt szárítva.

Kihívások előtt

A beruházási költségek azonban még mindig akadályt jelentenek a fejlődő országok számára, amelyek a geotermikus energiát széles körben szeretnék kiaknázni, ezért a kormányoknak aktív szerepet kell vállalniuk befektetések élősegítésében egy támogató politikai-jogszabályi környezetet kialakításával, áll a FAO javaslatában.

„A talajtani kutatásokba való beruházás még nem garantálja, hogy gazdaságosan kitermelhető hőforrást talál valaki,” magyarázza da Silva hozzátéve, hogy még a már sikeresen megvalósult projekteknél is, számolva az indulási költségekkel, nehézkes az energia alacsony áron való biztosítása.

Mindezek ellenére a FAO jelentésben szereplő példák is azt mutatják, nem leküzdhetetlen akadályokról van szó és a beruházások jelentősége főleg egy tágabb perspektívába ágyazva, a fenntartható(bb) mezőgazdaság iránti törekvések tükrében, felértékelődik. Sőt, „a FAO tanulmányában konkrét esetekről is olvashatunk, ahol közvetlenül alkalmazzák a technológiát – alacsony kutatási vagy kitermelési költségekkel,” jegyezte meg Nije.

Egy konkrét eset: Chili paprika és fokhagyma szárítása Thaiföldön

A chili és a fokhagyma alapvető fűszere a thai konyhának, az emberek frissen és szárított formában is használják és fogyasztják. Egy már működő geotermikus erőmű hulladék hőjére alapozva egy projekt keretében kiépítettek egy szárító egységet, melynek maximális kapacitása 450 kg paprika vagy 220 kg fokhagyma. Az ideális hőmérséklet a chili esetében 70 °C, míg a fokhagymánál 50 °C, így a teljes energiaigény egy kiló tömegű vízre vetítve 13,3 mega joule ez előbbi esetében, utóbbinál pedig 1,5 mj/kg. A szárító üzem tehát alacsony működési költséggel üzemeltetethető, amellett, hogy nem függ az időjárástól sem.