Ötezer éves vízműrendszer nyomaira bukkantak Kínában
Csöcsiang tartomány jelenlegi székhelyének, Hangcsounak a külvárosában tizenegy védőgátat találtak, amelyek a történészek szerint egyszerre szolgálhatták az árvízvédelmet, a közlekedést és az öntözést. A gátrendszer elemeit a 4500-5300 évvel ezelőtti, ősi Liangcsu város szomszédságában azonosították; magának a városnak a nyomaira először 2007-ben találtak rá, miután a helyszínen cserépedények darabjai kerültek elő. Az első három gátat 2015 júliusa és 2016 januárja között tárták fel.
Ezek építőanyagainak (szén és bambusz) szénizotópos vizsgálati eredményéből következtettek arra, hogy a gátak 4700-5100 évesek lehetnek. A hegyek mentén emelt magasabb és az ezekkel kapcsolatban álló alacsonyabb gátak három víztározót alkothattak. Egyikük területe 9,4 négyzetkilométer lehetett, ami körülbelül másfélszerese a világhírű hangcsoui Nyugati-tóénak. A benne tárolt vízmennyiség az e tóban találhatónak a négyszeresét tehette ki.
A magas gátak a több mint 800 milliméteres csapadékkal járó esőzések ellen nyújthattak védelmet, míg az alacsonyabbak akár az 1900 milliméteres eső vizét is "megfoghatták" - számolt be a Hszinhua hírügynökségnek Liu Csian-kuo, aki a Kínai Társadalomtudományi Akadémia részéről a földrajzi információs rendszer (GIS) tanulmányozását végezte. A térinformatikával foglalkozó szakértő megjegyezte, feltételezhető, hogy "őseink" a nagy esőzésekkel kísért tájfunok elleni védekezéshez építették a gátakat. Ezzel együtt egy közelmúltbéli kutatói bejáráson, ahol a bukógátak és árkok további keresését is szorgalmazták a résztvevők, az is elhangzott, a tározók vize nagy valószínűséggel a rizsföldek elárasztását is szolgálhatta.
