Egyre kevesebb az esélye annak, hogy Olaszország öt év múlva is az euróövezet tagja lesz

Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szakértői hétfői helyzetértékelésükben felidézik: már öt évvel ezelőtt is kétségesnek tartották, hogy Olaszország még tíz évet kibír a valutaunióban. Öt év elteltével Olaszország ugyan még mindig az euróövezet tagja, de a kormányozhatóság javítását célzó reformprogram jelentős többségű elvetése, valamint a széles körben megbecsültségnek örvendő Matteo Renzi miniszterelnök lemondása még tovább növelte annak az esélyét, hogy meg vannak számlálva Olaszország napjai az euróövezetben.
   
A CEBR elemzőinek számításai szerint az olasz gazdaság versenyképességi pozíciója 2000 óta - az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség OECD-mércéjén - 14 százalékkal romlott, Olaszország részesedése a világkereskedelem teljes értékéből 3,7 százalékról 2,4 százalékra zsugorodott. Az export gyengesége ellenére az olasz folyómérleg-egyenleg többletet mutat, de ez nagyon gyenge gazdasági növekedés és a nyomott fogyasztási kiadások következménye - hangsúlyozzák a CEBR londoni elemzői.
   
A ház szerint azonban ezek a reálgazdasági problémák is háttérbe szorulnak az olasz bankrendszer refinanszírozási válsága közepette. A világ legrégebbi bankja, a Banco Monte dei Paschi éppen ezen a héten reménykedett egy 5 milliárd eurós refinanszírozási csomag véglegesítésében, ám ha a piacok a legutóbbi fejlemények nyomán nem hajlandók a bankrendszer veszteségeinek refinanszírozására, az olasz kormánynak kell közbelépnie, és ez szektorszinten akár 40 milliárd eurós költségvetési terhet is jelenthet. Mivel a hazai össztermékhez (GDP) mért államadósság-ráta már most is 130 százalék körül jár, az olasz kormánynak "már csak ez hiányozna" - fogalmaznak hétfői elemzésükben a CEBR szakértői.
   
A ház elemzői közölték: rövid távon azzal számolnak, hogy az euróövezeti jegybank (EKB) megfelelő mennyiségű likviditással látja el az olasz bankrendszert egy olyan méretű bankválság megakadályozása érdekében, amely kisodorhatná Olaszországot az euróövezetből.
   
Hosszabb távon viszont fennmaradnak a problémák. Olaszország az euróövezet tagja maradhatna, ha kész lenne ennek árát a következő öt évben is a gyakorlatilag zéró növekedés és a nyomott fogyasztási kiadások formájában megfizetni, de az egyre türelmetlenebb választópolgárság számára ez már túl soknak bizonyulhat.
  
Mindezt egybevetve a CEBR londoni elemzői úgy gondolják, hogy az olasz euróövezeti tagság megőrzéséhez szükséges gazdaságpolitika hosszú távú fenntarthatóságának esélye ma már nem éri el a 30 százalékot.
   
Egy másik nagy londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics közgazdászai is arra a következtetésre jutottak hétfői helyzetértékelésükben, hogy Olaszország megtehette az első lépést az euróövezetből kivezető úton.
   
A ház szintén arra számít, hogy a kialakult helyzetben több olasz bank, főleg a Monte dei Paschi költségvetési tőkepótlásra szorul, és ez tovább emeli a GDP-érték 130 százaléka felett járó olasz államadósság-rátát.
   
A Capital Economics londoni elemzőinek grafikus kimutatása szerint élesen szétvált az a két görbe, amely egyrészt az olasz állampapírok hozamfelárát jelzi az irányadó német állampapír felett, másrészt azt, hogy az intézményi befektetők átlagosan mekkora valószínűséget adnak az olasz euróövezeti tagság megszűnésére. Ez utóbbi görbe már az olasz népszavazás előtt meredeken felfelé indult, az olasz állampapírok hozamfelárának változását mérő görbe azonban - jóllehet szintén felfelé tart - messze elmaradt tőle.
    

A Capital Economics közgazdászai szerint ez arra vall, hogy a piac messze nem árazta még be teljesen Olaszország euróövezeti távozásának reális esélyét.