A húsevéstől lett az arcuk olyan, amilyen
A kutatók szerint a húsevés és a kőszerszámok alkalmazása miatt elődeinél kisebb fogazatra volt szüksége az ősembernek. A kisebb fogazat pedig hatással volt a beszédfejlődésre, valamint az agy méretének változására.
Daniel Lieberman és Katherine Zink, a Harvard Egyetem tudósai a Nature folyóiratban publikálták tanulmányukat, amelyben egyúttal azt is állítják, hogy a főzés csak sokkal később vált elterjedté az ősembereknél.
Az emberi faj legősibb képviselőinek csak nagyon kevés fosszilis maradványát sikerült eddig feltárni. Mire a Homo erectus úgy kétmillió évvel ezelőtt megjelent a Földön, képviselői már nagyobb aggyal és testtel rendelkeztek, és szervezetük fenntartásához nagyobb energiabevitelre volt szükség.
Mennyi kalóriát kéne most bevinnünk? ITT kiszámoljuk az Önét!
Paradox módon azonban fogaik kisebbek lettek, rágóizmaik és harapásuk ereje gyengébbé vált. Elődeikhez képest a gyomruk is kisebb volt. Mindezt magyarázhatná a táplálék főzésének elterjedése, ám az a kutatók szerint csak mintegy 500 ezer évvel ezelőtt következett be.
Ez azt jelenti, hogy nem is játszhatott komolyabb szerepet a kisebb rágóizmok és fogak evolúciójában. "Ha az ember eltölt némi időt a csimpánzok között, azt tapasztalja, hogy fél napjukat rágással töltik" - magyarázta Lieberman professzor. "Az emberi evolúció során bekövetkezett egy váltás, kevesebbet kezdtünk enni.
Ezt két dolog tette lehetővé: elődeinknél sokkal jobb minőségű ételt ettünk, de olyan táplálékot is fogyasztottunk, amelyet előtte alaposan feldolgoztunk" - fűzte hozzá. A kutatók felnőtt kísérleti alanyok segítségével vizsgálták a hús fogyasztását továbbá olyan zöldségekét is, amelyeket még a húsevés megjelenése előtt ehettek elődeink. Mérték, hogy mekkora izommunkára van szükség a rágáshoz, és mennyire sikerül megőrölni a fogaknak az ételt nyelés előtt.
A tudósok megállapították, hogy egyharmadnyi húst tartalmazó étrend esetén és a táplálék kőeszközökkel való feldolgozásával - a hús szeletelése, a növények összetörése - az ősembereknek 17 százalékkal kevesebbet kellett rágnia és 26 százalékkal kevésbé erőteljesen, mint elődeiknek. Lieberman és Zink tanulmányukban hangsúlyozták, hogy a húsevés elterjedése nagy részben azon múlt, hogy az ősemberek kifejlesztették a vágás-szeletelés technológiáját.
A húsevéshez kevesebb rágóerőre volt szükség, mint a korai hominidák számára elérhető kemény növényi élelmiszerek megrágásához, de a kőeszközök mintegy 3,3 millió évvel ezelőtti megjelenése előtt a hominidák fogazata nem lett volna alkalmas arra, hogy hasznukra váljon a nyers hús fogyasztása - állapította meg a tanulmány.