Miközben a vállalatok szakemberhiányra panaszkodnak, a szoftvereik tömegesen rekesztik ki a tehetségeket
A vállalati működés digitalizációja és az automatizált jelentkezőkövető rendszerek (ATS) elterjedése alapjaiban változtatta meg a hazai toborzási piacot, azonban a technológiai kényelem mögött jelentős strukturális hatékonyságveszteség húzódik. A The Seniors 2026 tavaszán végzett kutatása[1] rávilágít arra, hogy a mesterséges intelligenciára és kulcsszó-matchingre épülő algoritmusok rutinszerűen szűrik ki a 20-30 év szakmai tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált jelentkezőket, még mielőtt a humán erőforrásért felelős szakemberek egyáltalán értékelhetnék a pályázatokat. A kapott adatok alapján az automatizáció nem csupán a szelekciót szigorította, hanem egy olyan rendszerszintű működési anomáliát hozott létre, amely mind a vállalati, mind a munkavállalói oldalon mérhető konverziós csökkenést eredményez.
Ez a digitális működés egy önmagát gerjesztő folyamatot hozott létre a hazai munkaerőpiacon. A szoftveres szűrések miatt a jelöltek egyre több helyre pályáznak, aminek egyenes következménye a HR-osztályokra zúduló kezelhetetlen pályázatmennyiség. Mivel az álláskeresők azt tapasztalják, hogy az automata rendszerek miatt láthatatlanná válnak a piacon, kényszerűségből változtatnak álláskeresési módszereiken, és sokkal több helyre adják be a jelentkezéseiket. A The Seniors adatai szerint nem ritka, hogy egy-egy vezetői pozícióra több mint ezer jelentkező regisztrál, míg a marketing és kommunikációs területeken a 300-400 fős jelöltállomány vált teljesen általánossá. Ezt a tömeget a vállalatok belső humán kapacitás hiányában újabb automatizált szűrőkre bízzák, így a szoftverek beállításai miatt például a megélt válságkezelési tapasztalat és a valós szakmai hozzáadott érték rejtve marad a döntéshozók előtt.
Ennek a szoftveralapú szűrésnek a közvetlen, számszerűsíthető következményeit a felmérés hatékonysági mutatói pontosan kirajzolják, hiszen a friss adatok szerint a válaszadók 73,9 százaléka kap rendszeresen indoklás nélküli, automatikus elutasítást, miközben közel 80 százalékuk a teljes visszajelzés hiányát, azaz a ghosting jelenségét tapasztalja a munkáltatók részéről. A rendszerek a jelentkezők 58,8 százalékát túlképzettnek minősítik, ami azt jelzi, hogy a szoftveres szűrőkben az évtizedes tapasztalat nem előnyt, hanem közvetlen kizáró okot jelent. Annak ellenére, hogy a kutatásban résztvevő senior álláskeresők közel 40 százaléka fél év alatt több mint 30 pozícióra nyújtotta be a pályázatát, 17,9 százalékuk egyetlen személyes vagy online interjúig sem jutott el az algoritmikus szűrés miatt. A felmérés válaszainak elemzése során a kitöltők közel 10 százaléka spontán módon, kérdés nélkül is az ATS-rendszereket azonosította a folyamat akadályaként, rámutatva arra a tendenciára, hogy az automatizált kiválasztás elterjedése óta nem a valós szakmai kompetencia érvényesül.
„A toborzás túldigitalizációjával átestünk a ló túloldalára. A vállalatok kényelmi szempontok miatt kiszervezték a legfontosabb üzleti döntést, a humántőke kiválasztását olyan algoritmusoknak, amelyek képtelenek olvasni a sorok között. Egy automatizált rendszer nem tudja felmérni a lojalitást, nem látja a megélt gazdasági válságokban edződött józan ítélőképességet, és teljesen vak a szemtől szembeni bizalomépítésre vagy a munkahelyi hangulatok finom érzékelésére. Ezzel a működéssel a magyar vállalati szféra egy olyan hatékonytalan szűrőbuborékot hozott létre, amelyben már nem a valós szakmai kompetencia érvényesül, hanem az a jelentkező, aki a mesterséges intelligencia segítségével ügyesebben igazítja az önéletrajzát a gép elvárásaihoz. Amíg a toborzási kapuknál a merev kulcsszó-egyezés fontosabb, mint a valós szakmai hozzáadott érték, addig a cégek folyamatosan szakemberhiányra fognak panaszkodni, miközben a piacon lévő tehetségeket a saját, rosszul kalibrált rendszereik rekesztik ki” – mondta el a jelenség kapcsán Csillag-Csatlós Csilla, executive coach, a The Seniors alapítója.
A hazai piacon mért adatok szorosan korrelálnak a nemzetközi kutatások megállapításaival, igazolva, hogy a toborzási folyamatok túldigitalizációja strukturális probléma a modern gazdaságban. A Harvard Business School átfogó, Hidden Workers (Rejtett munkavállalók) című tanulmánya[2] szintén arra a következtetésre jutott, hogy az automatizált toborzási szoftverek merev paraméterei és a végletekig leegyszerűsített kulcsszó-sablonjai tömegesen és indokolatlanul rostálnak ki teljesen alkalmas, értékes jelölteket a munkaerőpiacról. Magyarországon ez a működési modell azt eredményezi, hogy miközben a vállalkozások jelentős része szakember- és vezetőhiánnyal küzd, a piacon jelen lévő, azonnal bevethető hazai tehetségbázis a szoftveres szűrők miatt kívül reked a vállalati ökoszisztémán.
