Nem ér mindenért Kínát okolni
A részvénypiaci indexek éveken át megállíthatatlanul emelkedtek anélkül, hogy a fundamentális adatok érzékelhetően javultak volna. A vállalatok jövedelmezősége stagnált, az értékelési mutatók mégis olyan szinteket értek el, melyek számottevően magasabbak a hosszú távú átlagoknál, főleg, ha azokat a vállalati profitciklussal is korrigáljuk. A piaci elemzők ezt két fő dologgal magyarázzák: a hosszú távon alacsony kamatkörnyezettel és a globális növekedés várható beindulásával – azonban a részvényárak érzékenyen reagálhatnak arra, ha e két tényező bármelyike megváltozik- tette hozzá Roberts.
Alaposan megrázta a tőkepiacok volatilitásának az utóbbi időben tapasztalt erőteljes növekedése azokat a befektetőket, akik a görög válság (legutóbbi) megoldását követően némi nyári nyugalomra számítottak. A kínai növekedés pályáját érintő aggodalmak a 2011-es eurózóna-válság óta nem látott szintre tornázták fel a piaci volatilitást – értékelték a kialakult helyzetet Alexander Scurlock és Michael Dolan, a Fidelity Alpha Funds SICAV SharpeR Europe alapkezelői.
Németországi hatások
A németországi helyzetet Christian von Engelbrechten, a Fidelity Germany portfólió menedzsere értékelte, szerinte pontosan látszik, hogy az eurózóna országai közül miért Németország reagál a legérzékenyebben a kínai lassulásra/leértékelésre: viszonylag jelentős kereskedelmi forgalmat és közvetlen külföldi tőkebefektetést (FDI-t) bonyolít a távol-keleti országgal. Azonban annak ellenére, hogy Németország Kína negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere, a Kínába irányuló kivitel a német áruexportnak mindössze kb. 6,5%-át teszi ki. Bár nem vitás, hogy a kínai gazdaság lassulása negatívan érinti majd a német vállalatok profitjának alakulását, nem minden exportőr érzi majd egyformán a jelenség hatását, és ez a szelektivitás kulcsfontosságú tényező. A kínai lassulás nem új fejlemény, ezért nem is éri meglepetésként az üzleti élet vezetőit, akiknek bőven volt idejük a hatásokat enyhítő intézkedéseket bevezetni, és más földrajzi térségek (pl. az USA, az eurózóna vagy akár a jelenleg rekordalacsony munkanélküliséget jegyző belföldi gazdaság) felé átirányítani a működésüket.
A kulcsszó a rugalmasság
A német cégek technológiai előnyét és innovatív jellegét, valamint a német brandek erejét tekintve a deviza leértékelésének mértéke mindeddig túl alacsony volt ahhoz, hogy számottevő ellenszelet gerjesszen a vetélytársak irányából. A német vállalatokról már a múltban is bebizonyosodott, hogy mennyire rugalmasan tudnak alkalmazkodni és növekedni akár kedvezőtlen körülmények között is. Eközben a német fogyasztóknak is egyre jobb dolguk van, és a jövőben a német gazdasági és részvénypiaci fejlődés egyik fő mozgatórugói lesznek.
Fabio Riccelli, a Fidelity European Dynamic Growth elemzője szerint ha a leértékelésre a kínai gazdaság lassulásának következményeként tekintünk, meg kell állapítanunk, hogy az egész világra nézve igen negatív hatásai vannak, de főleg azokat az országokat és ágazatokat érinti kedvezőtlenül, amelyek az elmúlt évtizedben a kínai gazdaság szárnyalásának fő haszonélvezői voltak (energiatermelés, tőzsdecikkek, gépgyártás, luxuscikkek, autóexportőrök stb.). Akár még versengésből végrehajtott leértékeléseket is előidézhet a régióban, melyek továbbgyűrűzhetnek az exportáló vállalatokra azzal, hogy csökkentik a helyi vásárlóerőt, és így a külföldi árucikkek iránti keresletet is. Ennek a német autó- vagy luxuscikk-gyártókra gyakorolt hatása is érezhető lesz, bár a piac e folyamatot korábban már jórészt beárazta.
Ahova nem ér el a hatás
A komoly árképző erővel rendelkező vállalatok (gyógyszergyárak, luxuscikkek gyártói), melyek számára az erősebb kínai szereplők nem számítanak közvetlen versenytársnak, ezért a leértékelés hatásait legalábbis részben ellensúlyozni tudják majd. E hosszú távú nyertesek (Novo-Nordisk, SAP, Sanofi, hogy csak egy párat említsünk) növekedésére valószínűleg nem lesznek nagy hatással a rövid távú árfolyammozgások.
„Az egyes ágazatok piacvezető vállalatai (az autóiparban pl. a Daimler és a Continental) még kedvezőtlen körülmények között is prosperálni tudnak. Azokra a vállalatokra összpontosítok, melyek erős vezetői gárdával rendelkeznek, és a tőkeköltséget jóval meghaladó eredményeket érnek el, jövedelmük két számjegyű mértékben növekszik, és folyamatosan növelik a piaci részesedésüket. A mostanában tapasztalható volatilitást lehetőségként fogom fel arra, hogy fundamentálisan erős, új vállalatokban szerezzek részesedést, vagy az ilyenben fennálló részesedésünket növeljem.” – tette hozzá Christian von Engelbrechten
