Arany - venni vagy eladni?
Andrew Tanzer, a Kiplinger befektetési magazin társfőszerkesztője szerint teljesen érthető, hogy az aranyár az unciánkénti 1400 dollár közelébe emelkedett. Úgy véli, jó okkal fogy a bizalom a papírpénz, így a dollár iránt, mert az amerikai monetáris és fiskális politika rendkívül laza, lerontja a valuta értékállóságát, ami előre vetíti az infláció kísértetét. A Fed igazgatósága továbbra is pumpálja a pénzt a gazdaságba, és az amerikai állam drámaian növekedő pénzügyi kötelezettségei miatt beláthatatlan ideig fennmarad a hatalmas költségvetési hiány.
Martin Murenbeeld, a kanadai DundeeWealth Economics befektetői tanácsadó cég közgazdásza kimutatta, hogy az elmúlt évtizedben az arany ára szinte karöltve haladt globális likviditás - az amerikai pénzkínálat, és a tengerentúli devizatartalékok - bővülésével. Tíz év alatt mindkettő az ötszörösére növekedett. Az amerikai kormány - csakúgy, mint az európai és a japán kormányok - olyan járadékokat ígért a választóknak, amilyeneket nem tud teljesíteni. Tűzoltás gyanánt a politikusok pénznyomtatásra kényszerülnek, ami egyszerűbb megoldás, mint a kiadások csökkentése és a meredek adóemelés.
A szigorú és racionális gazdaságpolitika hiánya felhajtja az arany árát. Az arany iránt az Egyesült Államokon kívül is egyre nő a kereslet. A kínaiak és az indiaiak a gyorsan növekvő jövedelmüket arra használják, hogy arany ékszereket vásároljanak, és hogy nemesfémbe fektessenek be. Számos feltörekvő ország központi bankja az arany nagy felvásárolójává vált, devizatartalékának diverzifikálása érdekében. Az arany fedezetet nyújt az infláció, a valuta gyengesége és pénzügyi válság esetén. Az arany nem mozog szinkronban a részvényekkel vagy kötvényekkel, így jó eszköz a befektetésre.
Tanzer szerint mindenkinek fontolóra kellene vennie, hogy aranyba fektessen. Bob Frick, a Kiplinger vezető szerkesztője ezzel szemben azzal érvelt, hogy az elmúlt tíz évben két, válságba torkolt befektetési mánia söpört végig Amerikán. "A mánia akkor kezdődik, amikor egy befektetési eszköznek felfut az ára és vonzza a vásárlókat. Ez további áremelést szül és még több vevőt vonz. És így tovább. Egy pont elérése után nincs vásárló, akit racionálisnak lehetne nevezni" - írta Frick. Emlékeztetett rá, hogy a 90-es évek internetmániája idején a részvények árfolyama messze felülmúlta a vállalatok valós teljesítményét.
A legutóbbi amerikai ingatlanpiac-mánia idején pedig az otthonok árai messze a kereslet és a felfújt hitelpiacok tűréshatára fölé emelkedtek. A legújabb mánia az arany. Az áremelkedésre spekulálók azt mondják, az arany lesz a világ tényleges valutája, a dollár szertehull, az Egyesült Államok és más fejlett országok még több pénzt fognak nyomtatni, hogy kifizessék hatalmas adósságaikat. Az ilyen lépések gerjesztik az inflációt, az arany "nagy barátját", állítja Frick, aki szerint ezzel szemben a valóság az, hogy az arany nem képes betölteni a világvaluta szerepét, mert nem állnak rendelkezésre belőle elegendő készletek, és mert az értéke rendkívül változékony.
Az arany ára inflációs időkben is csökkenhet. Mindemellett az arany, más árubefektetésektől eltérően nem fizet osztalékot. A többi áruval ellentétben, az arany ipari felhasználhatósága csekély. Egyfajta biztonsági menedék, biztosíték a politikai és a gazdasági zavarok ellen. "Igen, sok minden félelmetes a mai válság sújtotta világgazdaságban, de vannak jobb eszközök is a befektetésre, mint az arany, különösen, ha annak ára a buborék-sávba emelkedett. És amikor a fejlett gazdaságok majd összehangolják gazdasági lépéseiket, a hangos süvítés, amit hallani lehet majd, a félelem lesz, amit az aranyárból kieresztenek " - állította Bob Frick, aki saját bevallása szerint egyetlen krugerrandot rejteget a zoknis fiókjában. (MTI)
