Az Arany Világtanács védi a mundér becsületét
Miután az aranyár 2013 első negyedévében 3,6%-kal került lejjebb, majd áprilisban néhány nap leforgása alatt még további 10%-ot gyengült, most mindenkit az a kérdés foglalkoztat, hogy ezzel a hosszútávú bikapiac a végéhez érkezett-e. A sárga nemesfém a 2001 és 2011 közötti tíz évben jelentős felértékelődésen ment keresztül, a kezdeti 250 dollárról 1.895 dollárig emelkedett Londonban az árfolyama. A trend azóta, ha nem is tört meg, de jól láthatóan megbicsaklott, legutóbb 1.450 dollár körül alakult a jegyzés.
Az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) legfrissebb elemzésében az elmúlt 12 év aranyár változásait vette górcső alá. Ebben az ezredforduló óta eltelt időszakban dinamikus növekedésen ment keresztül az árfolyam, mégis fordultak elő olyan időszakok, amikor méretes korrekciók szakították meg a monoton áremelkedést. Hét esetben volt 10%-ot meghaladó a visszaesés, három alkalommal pedig 20%-nál is nagyobb volt az árcsökkenés. A legnagyobb visszarendeződés 2008 márciusa és októbere között ment végbe, amikor 30% körüli mértékben eresztett le az árfolyam. És bár számos elemző kiáltotta ki a nagy korrekciók után újra meg újra az aranykor végét, utóbb mégis rendre új árcsúcsok következtek. Az eddigi történelmi rekord a londoni árfixing alapján nem sokkal 1.900 dollár alatt van, ahová a mostaninak megfelelő szintekről jutott el az árfolyam alig két hónap alatt.
Az árfolyam kilengéseit főként rövidtávú negatív hírek képesek kiváltani az elemzők véleménye szerint. Az áprilisi aranyeső hátterében például az Európai Központi Bank követelését látják a szerzők, amely akkoriban az aranytartalékok eladására szólította fel a ciprusi nemzeti bankot. Ezzel az intézkedéssel pénzt juttathatna a szigetország kasszájába, amellyel szintén hozzájárulhatna a bajba jutott bankrendszer feltőkésítéséhez. Ez az ötlet azonban riadalmat keltett a befektetők körében, akik máris további, aranyát eladni szándékozó jegybank megjelenésére számítottak a piacon. Bár efféle rövidtávú tényezők a jövőben is bármikor okozhatnak nagyobb turbulenciát az árfolyamban, mégsem szabad szem elől téveszteni mindazon tényezőket, amelyek az elmúlt bő évtizedben az arany árának tartós emelkedéséről gondoskodtak. Ezek között említendő a világgazdaság globális növekedése, amely a feltörekvő országokban a tartalékképzési céllal tartott arany iránti igény növekedésével járt együtt.
A tanulmány megállapítja, hogy az aranyat a hagyomány biztos menedékként tartja számon. A legutóbb látott nagy árzuhanás ilyenkor mégis megkérdőjelezheti, hogy a nemesfém valóban alkalmas-e a vagyon értékállóságának megőrzésére. A kételyekre válaszként az Arany Világtanács a neves Oxford Economics kutatóintézet adatgyűjtését hívja segítségül, amely különböző befektetési alternatívákat vizsgált meg erre vonatkozólag, és jutott arra az következtetésre, hogy az arany igenis megfelelő eszköz a kockázatok kezelésére és a tőkemegőrzésre. Ez alapján a nemesfém minden más eszköznél jobban véd olyan extrém forgatókönyvek megvalósulása esetén, mint amilyen a defláció vagy a hiperinfláció. Továbbá a fejlett országok devizáival való negatív korreláció miatt védekezésre ad lehetőséget ezek leértékelődése ellen.
A WGC ajánlása szerint azonban a különböző befektetési kategóriák együttese a leghatékonyabb stratégia, mivel az infláció elleni védekezés mellett ez adhatja meg a tőke növekedésének leginkább az esélyét. Egy a tanulmány által említett példa szerint, évi 0,5%-os veszteséget és 5,1%-os ingadozást lett volna kénytelen elszenvedni az, aki az elmúlt 40 évben kizárólag amerikai dollárban tartotta a pénzét. Ezzel szemben egy mindössze 47%-os dollárkitettséggel, 18%-os részaránnyal aranyban, valamint a maradékot más devizákra felosztva, már 2,1%-os tőkenövekedés is elérhető lett volna, mégpedig anélkül, hogy ezzel a kockázatok növekedtek volna.
