Bajban a feltörekvő országok?
Az árupiacok 2011 nyarán még viszonylagos stabilitást mutattak annak ellenére, hogy sorban jelentek meg a fejlett országok növekedésének lassulását jelző makroadatok és folyamatosan ugyanezen gazdaságok adósságproblémái voltak terítéken. Utóbbi tényező az arany árfolyamát átmenetileg az 1900 dolláros szint fölé repítette.
Két hete azonban valami megváltozott: a részvény - és árupiacok - 2008 őszéhez hasonló módon - kéz a kézben jelentős csökkenő tendenciát mutattak. Még a biztonságos menedéknek tartott arany árfolyamában is csaknem 10%-os esést láthattunk, s az olaj is hasonló mértékben zuhant. Ennél aggasztóbb azonban, hogy - sokszor a gazdasági növekedés várható alakulását jól előrejelző - ipari fémek többsége kétszámjegyű veszteséget könyvelhetett el, sőt, ebben az összefüggésben érdemes idesorolni az ezüstöt is, amely 20%-ot meghaladó mértékben esett.
A folyamat azért elgondolkodtató, mert szeptember elejéig a ciklikus nyersanyagok relatív erejét a kínálati oldali szűkösségek és a továbbra is rendkívül erős feltörekvő piaci kereslet táplálta (természetesen a FED újabb pénznyomtatási szándékába vetett hiten felül). A Brent olaj ára még a zuhanásban sem esett a 100 dolláros szint alá, köszönhetően elsősorban az északi-tengeri, szíriai és nigériai termeléskieséseknek, az alacsony szaúdi többletkapacitásoknak, valamint a még mindig hiányzó líbiai olajnak. Az olaj és az ipari fémek iránti keresletnövekedést az elmúlt években szinte kizárólag a fejlődő országok – elsősorban Kína - szolgáltatták, s a legutóbbi ipari termelési és beruházási adatok még bizakodásra adtak okot a közeljövőt illetően is a fémek számára.
Több nyersanyag esetében azonban a kínálat-oldali feszültségek várhatóan enyhülni fognak középtávon, amely a kereslet esetleges visszaesésével további árfolyamcsökkenést vetítene előre.
Ha az elmúlt hetek árfolyamváltozásai már e tényezők beárazását tükrözik, akkor lehet, hogy a jövő a feltörekvő országok növekedését illetően sem annyira fényes, mint ahogy azt a piaci szereplők többsége jelenleg gondolja. A további árfolyamesésnek némi támaszt nyújt ugyan, hogy néhány esetben már nem vagyunk messze azoktól a szintektől, ahol a kitermelő vállalatoknak még megéri fenntartani tevékenységüket, de 2008-ban is láttuk, hogy rövidebb időre beeshetnek a jegyzések e szintek alá.
