Benzinest vagy dízelt vegyünk?

Történeti síkon a XX. század elejéig kell visszanéznünk, amikor a kőolaj-finomítás alapköveit lefektették. A dízel kezdetben a benzin előállításának mellékterméke volt, amit először csak generátorokban és mozdonyokban, később tankokban, majd a század vége felé már autókban is felhasználtak. A dízelmotorok népszerűségének kezdetben a gyenge teljesítmény és a borzasztó koromkibocsátás szabott gátat.

A turbófeltöltők, a kormot és egyéb káros anyagokat megkötő részecskeszűrők, valamint egyéb, kifinomult alkatrészek megjelenése viszont jócskán megemelte a dízelmotoros autók árát. A benzinnél kezdetben 10-20%-kal olcsóbb dízel üzemanyag az éves futásteljesítménytől függően valamelyest kompenzálta a magasabb vételárat. Az 1990-es évek elején csak az autók 10%-a volt dízeles, 2012-ben pedig már ez az arány majdnem elérte a 60%-ot Európában. A probléma forrása egyébként a kőolaj finomításából fakad, ami csak látszólag egyszerű, valójában roppant bonyolult feladat.

Bemeneti oldalon a kőolaj áll, amit egy speciális kemencében több száz fokra hevítenek. Ennek következtében a kőolaj egy része cseppfolyós formában távozik, míg a köztes termékek különböző magasságban csapódnak ki. Ezeket más-más eljárással alakítják át benzinné, gázolajjá, kerozinná vagy éppen háztartási tüzelőolajjá. A folyamat jellegéből adódik, hogy a kőolaj finomításakor rendkívül kicsi a mozgástér abban, hogy benzint vagy gázolajat állítsanak elő a folyamat során: vagy mindegyik jön az előre meghatározott arányban, vagy egyik sem.

Ez tehát nem olyan, mint egy pékség, ahol délután néhány vödör lisztből, margarinból, tojásból és cukorból pótolni tudják a délelőtt elfogyott kakaós csigát. A benzin és a dízel ára főként a bemeneti oldalon érkező kőolaj beszerzési árától függ, viszont a keresleti-kínálati tényezők a kimeneti oldalon is érződnek. Utólag visszatekintve a technológia fejlődése nem tartott lépést az elmúlt 20 évben lezajló folyamatokkal. Ráadásul egy finomító fejlesztése, átalakítása önmagában 2-3 éves projekt, emellett egy-egy jelentős módosítás (beruházás) is legalább 8-10 éves időtávon térül meg.

Ez azt jelenti, hogy a benzin javára mutatkozó árkülönbség az előttünk álló hónapokban növekszik majd: jelenleg nagyjából 5%-kal olcsóbb a benzin, viszont a finomítói kapacitások és a személygépkocsik eladási struktúrája azt sugallja, hogy még nagyobb keresletet jelentkezik a dízel iránt, miközben a benzin esetében továbbra is marad majd a túlkínálat. A dízel- és a benzinmotorok 90-es években tapasztalt, nagyjából 25%-os fogyasztási különbségét alapul véve nem vagyunk messze attól, hogy a turbós benzines autók üzemanyagszámlája a dízelek közelébe süllyedjen.

A hibrid technológia alkalmazásával pedig még tovább lehet faragni a benzinköltségeken. Mindezek fényében még inkább érdekes a sportautókat gyártó Maserati döntése, hogy most dobja piacra csúcsmodelljei dízeles verzióját. Vélhetően a megcélzott vásárlókör számára a magasabb vételár és a havi néhány száz euróval magasabb üzemanyagszámla nem okoz különösebb aggodalmat.

Hasonló jó írások még itt: http://privatebanking.blog.hu/