G20 - Még nem lehet elkezdeni az exit-stratégiát

A világ 19 legnagyobb fejlett és feltörekvő gazdasága, valamint az EU alkotta Húszak ülésének zárónyilatkozata szerint az összehangolt válaszlépések hatására már javul a gazdasági és pénzügyi helyzet. A kilábalás azonban még egyenetlen ütemű, és továbbra is függ a támogató gazdaságpolitikai intézkedésektől.

A vendéglátó Nagy-Britannia pénzügyminisztere, Alistair Darling a nyilatkozatot ismertetve úgy fogalmazott: jóllehet a közös fellépéssel sikerült megakadályozni, hogy a világgazdasági válság depresszióvá mélyüljön, és sikerült a pénzügyi rendszert is stabilizálni, azonban még "nem vagyunk kint a vízből". A záróközlemény szerint ezért a Húszak megállapodtak a gazdasági támogató intézkedések fenntartásáról egészen addig, amíg a kilábalás a recesszióból nem biztosított.

A kilábalás egyenetlen ütemét jelzi, hogy a legnagyobb gazdasági erőcentrumok közül az Egyesült Államokban, Németországban és Franciaországban már véget ért a recesszió, Nagy-Britanniában azonban még nem. A piacot kisebb sokkhatásként érte a brit statisztikai hivatal minapi bejelentése, amely szerint az általános várakozással ellentétben a harmadik negyedévben is még visszaesés volt a brit gazdaságban, amelynek teljesítménye immár hat negyedéve csökken folyamatosan. Ilyen hosszú recesszióra még nem volt példa Nagy-Britanniában azóta, hogy a statisztikai hivatal 1955-ben elkezdte a rendszeres negyedéves GDP-kimutatások közlését.

A globális gazdasági összkibocsátás 85 százalékát adó G20-országcsoport az idén eddig tartott négy válságtanácskozáson - a skóciai St. Andrews kisvárosban rendezett szombati értekezlet volt a negyedik - összesen ötezer milliárd dollárnyi (925 ezer milliárd forint) ráfordításról döntött banki tőkepótlás, kvantitatív enyhítés, költségvetési gazdaságélénkítő injekciók és garanciák formájában a világgazdaság újjáélesztése végett. Mindez azonban rendkívüli mértékben rontja a legnagyobb fejlett ipari gazdaságok közfinanszírozási helyzetét. Nagy-Britannia államháztartási hiánya például az idei pénzügyi évben a költségvetésbe beállított előrejelzés szerint eléri a GDP-érték 12,4 százalékát.

Ekkora deficit még nem fordult elő a modern brit gazdaságtörténetben. A válságkezelés hatalmas közfinanszírozási költségeire hivatkozva a szombati G20-értekezleten csúcsszinten is felmerült, hogy e költségeket valamilyen formában vissza kell terhelni a pénzügyi szektorra. A kérdésről a záróközlemény nem tesz említést. Gordon Brown brit kormányfő az ülésen azonban kijelentette: meg kell vitatni "valamiféle biztosítási díj" kivetését a rendszerszintű kockázatok ellensúlyozására, és a megoldási lehetőségek között szerepel, hogy bizonyos illeték terhelje a globális pénzügyi tranzakciókat.

Brown szerint a társadalom számára elfogadhatatlan, hogy ha a pénzügyi szektor jól működik, annak hozadékából csak kevesek részesülnek, a csőd költségeit azonban mindenki kénytelen viselni. Az ötlet nem először merül fel a G20-csoporton belül a gazdasági-pénzügyi válság kitörése óta, azonban Gordon Brown szombati kijelentése lényeges módosulásra utal a brit álláspontban, London ugyanis korábban nem pártolta ezt a - főleg Németország és Franciaország által szorgalmazott - megoldást.

A banki tranzakciók megadóztatásának ötletét James Tobin amerikai közgazdász már az 1970-es évek elején felvetette - az ilyen adóztatási formát azóta is Tobin-adónak hívják -, ám ez az adófajta a piaci szereplők és a politika ellenállása miatt nem terjedt el. Bizonytalan az Egyesült Államok hozzáállása a kérdéshez.

Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter a szombati G20-értekezlet után tartott sajtóértekezletén az erre vonatkozó kérdésekre kitérően csak annyit mondott: olyan rendszer kialakítása szükséges, amely biztosítja, hogy a veszteségeket ne az adófizetőknek kelljen állniuk, és a befektetők se élhessenek abban a hitben, hogy a kormányok mindig kihúzzák őket az általuk okozott bajból.