Ügyfeleikkel együtt adatvédelmi aknára futhatnak az óvatlan munkaerő-közvetítők

Az elmúlt években általánossá vált, hogy a hazai munkáltatók külsős „fejvadászt” – személyzeti tanácsadó vállalatot vagy munkaerő-kiválasztó és közvetítő céget – bíznak meg azzal, hogy kulcspozícióikba megkeressék a megfelelő munkavállalókat.
 
„Az ilyen megbízások során számos különböző törvény rendelkezéseinek kell megfelelni, a megbízónak és a közvetítőnek egyaránt, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy sokszor a legalapvetőbb jogi feltételek sem teljesülnek ” – állítja dr. Holló Dóra, adatvédelmi specialista, a BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda partner-ügyvédje. Holló Dóra szerint minden résztvevő részéről indokolt az óvatosság, hiszen vannak olyan hibák, amelyek miatt a megbízó és vannak olyanok, amelyek miatt a közvetítő kerül bajba. 
 
Mikor, kire, mi?
 
Holló Dóra elmondta: típushiba például, hogy a kiválasztási folyamat során a munkáltató átvesz a közvetítőktől és a továbbiakban saját rendszerében tárol a pályázókra vonatkozó adatokat – olyan pályázók esetében is, akikkel később nem létesít munkaviszonyt. Az is gyakran felmerülő probléma, hogy a közvetítő cég olyan jogokat enged át szerződésileg a munkáltatónak, amelyeket a munkáltató a hatályos törvények szerint csak jogellenesen gyakorolhat. Például a munkáltató a 15/1991. sz. AB határozat értelmében nem készíthet átfogó személyiségtesztet a pályázókkal, így törvényellenes az a gyakorlat, hogy a munkaerő-közvetítő cégek átadják a munkáltatónak a személyiségtesztek kiértékelésének feladatát.
 
„Ilyen esetekben különösen indokolt az óvatosság a munkáltató részéről, hiszen a hatóság a munkáltató adatvédelmi jogsértését fogja megállapítani, és nem a közvetítőét, hiszen a közvetítő egyáltalán nem is kezeli ezeket az adatokat” – mutatott rá Holló Dóra.
 
A szakember szerint a munkaerő-kiválasztási folyamatban érintettekre vonatkozó szabályok áttekintése és értelmezése segítheti a jogkövető gyakorlat kialakításában, amelyhez – azok komplexitása miatt – indokolt lehet szakember segítségét igénybe venni.

Kit mi köt?
 
A munkáltató és a pályázók között értelemszerűen még nincsen munkajogi jogviszony, ezért az adatvédelem szempontjából jogi kapcsolatukra az adatvédelmi törvény előírásai alkalmazandók, a Munka Törvénykönyve (Mt.) előírásai nem – mutatott rá Holló Dóra. Hozzátette: ezért nem lehet szó az Mt-n alapuló kötelező adatkezelésről sem, azaz a pályázókkal kapcsolatos mindenféle adat munkáltatói kezeléséhez a pályázó előzetes hozzájárulása kell. Ez általános személyes adatok esetén szóbeli is lehet, szenzitív adatok kezeléséhez azonban mindenképpen írásbeli beleegyezés szükséges.
 
A hozzájáruláson túl ugyancsak követelmény, hogy a pályázókkal, mint a munkáltatótól teljesen független személyekkel kapcsolatos munkáltatói adatkezelést a NAIH felé az adatvédelmi tv. 35. fejezete (65-68. §§) alapján be kell jelenteni.
 
A közvetítő cég és a pályázó kapcsolatára a Mt. szabályai ugyancsak nem vonatkoznak, de az adatvédelmi törvény rendelkezéseit ebben a relációban is be kell tartani. Szükséges tehát a megfelelő előzetes tájékoztatáson alapuló hozzájárulás beszerzése, valamint az adatkezelés NAIH felé történő bejelentése.
 
Az adatkezeléshez adott hozzájárulásnak tartalmaznia kell, hogy a pályázó pontosan melyik típusú adatkezeléshez járult hozzá (Infotv. szerinti felsorolással), az adott adat adott típusú kezelése pontosan milyen célra volt feltétlenül szükséges, ki fér hozzá, illetve hogyan és meddig tárolják.
 
„Tapasztalataink szerint kevés munkaerő-közvetítő veszi tudomásul, hogy a pályázók személyes adatait törölni kell, amikor a pályázó által adott engedély céljára történő adatkezelési folyamat lezárul. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy konkrét állásra jelentkező adatait az adott állásajánlat betöltése után is, «hátha még szükség lesz rá» alapon megőrizni és felhasználni, anélkül, hogy a pályázó ehhez hozzájárulna” – mutatott rá Holló Dóra.
 
A közvetítő és munkáltató közötti szerződésben ugyanakkor nem csak az átadott adatok sorsáról kell rendelkezni, hanem arról is, hogy a felek mit kötelesek a pályázókkal való kapcsolattartás során adatvédelmi szempontból megtenni, illetve kit terhel a felelősség, amennyiben az ilyen kötelezettségek teljesítése elmarad. Részletes szerződéses szabályozás hiányában ugyanis a polgári jog (Ptk.) szabályai érvényesülnek. Ennek alapján, mivel a munkáltató laikusnak, a közvetítő szakembernek minősül, a szerződéssel összefüggésben elkövetett minden jogsértés és abból eredő kár végső soron a közvetítőt fogja terhelni.
 
Más kárán tanul?
 
Holló Dóra elmondta: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) egy hazai munkaerő-közvetítő vállalat ügyében a közelmúltban meghozott határozata több lényeges ponton világít rá a szektor szereplői által követett gyakorlat hiányosságaira.

A vizsgálat apropóját az adta, hogy a cég egyik korábbi pályázója annak ellenére kapott a cégtől egy rendezvénymeghívót, hogy előzőleg már kérte adatai törlését, ráadásul az e-mail mintegy 470 címzettje másolatban került a levélre, azaz az e-mail címét is megismerhették.
 
A kör e-mail címzetti listájának láthatóságát a munkaerő-közvetítő cég emberi mulasztásnak minősítette, a NAIH azonban megállapította, hogy az elektronikus adatbázis tekintetében – a személyes adatok törlésére vonatkozóan – semmiféle szabályzat nem működött a cégnél, így a már törölt regisztrációjú pályázók is a rendszerben maradtak. A hatóság egyben arra is rámutatott, hogy az Infotv. 7.§-a alapján nem a dolgozók, hanem a közvetítő cég – mint adatkezelő – feladata az, hogy a pályázók magánszféráját védje.
 
Emellett a vizsgálat során arra is fény derült, hogy a munkaerő-közvetítő által az elektronikus rendszerben nyújtott tájékoztatás több szempontból sem volt egyértelmű, és ezért nem volt elegendő ahhoz, hogy az Infotv-ben foglaltak szerinti megfelelő tájékoztatásnak minősüljön, így az az alapján adott hozzájárulások nem minősülhettek az adatvédelmi tv. szerinti hozzájárulásnak sem.
 
Holló Dóra szerint a hatóság jóindulatúan járt el, mert a fentiek alapján a munkaerő-közvetítő cég által kezelt teljes adatbázis törlését is elrendelhette volna, ám ehelyett csak azon személyek adatait rendelte törölni, akinél a jogalap hiánya mellett a célhoz kötöttség is hiányzott, és regisztrációjuk már lejárt. Ez így is a munkaerő-közvetítő adatbázisa egyharmadának törlését jelentette.
 
Az munkaerő-közvetítőcégnél ezen felül is voltak hiányosságok: a cég például a NAIH-hoz történő bejelentkezést is elmulasztotta, és erre csak a hatósági eljárás megindításáról szóló értesítést követő két hónap múltán kerített sort.  Az eljárás végeredménye a jogsértés megállapításán és az az adatbázis kötelező törlésén túl, 1,4 millió Ft összegű bírság, és a szabálytalanságok nyilvánosságra hozatala volt.