A mű nem csak vagyon - Az ICAA szerint a vagyonadó megfelelő szabályozással a kultúra javára is fordítható

Az ICAA szerint ez szakmai mulasztás, nem ideológiai kérdés. A műalkotás nem jacht: a felelős gyűjtő sokszor élő művészektől vásárol, kiállításokra kölcsönöz, fizeti a restaurálást, a szállítást és a biztosítást, katalógust ad ki. Ha a nyilvánosság adózási kockázattá válik, a gyűjtő nem kölcsönöz és nem publikál. Az illikvid gyűjteményre kivetett adót pedig gyakran csak eladással lehet megfizetni, nem ritkán külföldi vevőnek.

A gyűjtők mellett a mecenatúra is veszíthet. Az ICAA egyetért a civil szervezetek napokban közzétett, tizenegy pontos észrevételével: az adó és az adomány ugyanazért a szabad pénzért versenyez, ezért a közhasznú adományt figyelembe kell venni, és az adózónak magának kell megválasztania, milyen ügyet támogat. A tervezett ellensúlyozás szerény: az adó 5 százaléka kizárólag a Nemzeti Együttműködési Alapnak ajánlható fel, ami egy kétmilliárd forintos nettó vagyon esetén évi ötszázezer forint.

„Nem azt kérdezzük, ki fizessen kevesebbet. Azt kérdezzük, mit veszít az ország, ha a törvény nem tesz különbséget a széfben tartott és a közönség elé vitt műalkotás között. Aki múzeumnak kölcsönöz vagy élő művésztől vásárol, közfeladatot is ellát. Egy jól szabályozott vagyonadó ezt elismeri, és a kultúra finanszírozását bővíti, nem szűkíti" - mondta Gajzágó György, az ICAA elnöke.

Az ICAA legfontosabb korrekciós javaslatai:

Kulturális hatásvizsgálatot a végleges szabályozás előtt és az első bevallási év után, a magánadományozásra, a műtárgypiacra, a gyűjtemények nyilvánosságára és a nonprofit kulturális szervezetekre kiterjedően.

Közgyűjteményi kedvezményt: a közgyűjteménynek tartósan letétbe adott vagy rendszeresen kölcsönzött, dokumentáltan hozzáférhető művek feltételes mentességét, valamint az adó műtárggyal történő kiegyenlítésének lehetőségét. Erre Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság is működő mintát kínál.

Élő művészek védelmét: az élő alkotótól vagy hazai galériától, az elsődleges piacon, meghatározott vételár-határig vásárolt művek az alkotó életében ne számítsanak az adóalapba, a gyűjtemények együttes értékébe sem. A mű későbbi eladásakor a nyereség a személyi jövedelemadó szerint így is adózik. Ennek hazai előzménye is van: az 1947-es vagyonadó kivette az adó alól az élő magyar művészek műveit.

Méltányos műtárgy-értékelést: pillanatnyi piaci ár helyett értéksávot és többéves átlagot, a tényleges eladási árak elsőbbségét a galériák kínálati áraival szemben, egységes szakértői protokollt, valamint a jóhiszeműen, szakértői értékelés alapján eljáró adózónak ugyanazt a bírságmentességet, amelyet a tervezet az ingatlanoknál már biztosít. A szakértői díj a tervezet szerint csak akkor vonható le, ha a szakértő kötelező, a műtárgyaknál viszont soha nem az.

Valódi választást az 5 százalékban: a civil szervezetek kérésével összhangban az adózó maga jelölhesse meg a támogatott ügyet, a kulturális célokat is beleértve, azzal a garanciával, hogy a felajánlás nem váltja ki a meglévő költségvetési támogatást.

Az adótechnikai korrekciókon túl az ICAA egy pozitív ösztönzőt is javasol: egy kulturális matching fundot, vagyis állami társfinanszírozási alapot, amely a vállalatok, bankok és magánmecénások kulturális adományait meghatározott arányban, például forintot forintra kiegészíti. A vagyonadó a magánszemélyek adakozási kedvét fogja vissza, a cégek saját kulturális költéseit viszont közvetlenül nem terheli. Ha az állam ott erősít rá, ahol a magánpénz már elköteleződött, a kieső források egy része pótolható, és a támogatás oda kerül, ahol a szándékon túl társadalmi bizalom is áll mögötte. 

Szingapúr 2014 óta működtet ilyen alapot, és az Egyesült Királyság is alkalmazta. Az ICAA szerint az alapnak friss forrásból kell gazdálkodnia, nem a meglévő pályázati keretek terhére, és plafonokkal, valamint a kisebb és vidéki szervezeteknek kedvezőbb aránnyal kell biztosítania, hogy ne csak a legjobb kapcsolatokkal rendelkező intézmények nyerjenek.

„Az állam ott a leghatékonyabb, ahol nem pótolja a magánpénzt, hanem megsokszorozza. Egy forintot forintra kiegészítő alap minden mecénást kétszer akkora mecénássá tesz. Amikor a magánmecenatúra fogyhat, ennél célzottabb ösztönzőt nehéz kitalálni" - tette hozzá Gajzágó György.

Az ICAA felkérés esetén kész szakmai partnerként közreműködni a műtárgy-értékelési protokoll és a közgyűjteményi kedvezmény feltételrendszerének kidolgozásában. A szövetség a szabályalkotásban vállal szerepet, értékbecslési megbízásokat nem keres, tagjai pedig az ICAA Etikai Kódexe szerint összeférhetetlenségi szabályokhoz kötöttek.

A mű nem csak vagyon. A gyűjtés nem csak birtoklás. És az adó sem csak teher, ha jól szabályozzák. Hogy így lesz-e, most dől el.