Beruházási kamatok: egy értelmezési kérdés, amely jelentős adóhatással járhat
A beruházási kamatok időzítése nem pusztán számviteli kérdés
Jelentős beruházások finanszírozása során gyakori, hogy a vállalatok külső forrást, jellemzően hitelt vesznek igénybe. A vonatkozó számviteli előírások alapján az ilyen beruházásokhoz kapcsolódó kamatok rendszerint nem azonnal jelennek meg az eredményben, hanem az eszköz bekerülési értékének részeként kerülnek aktiválásra.
Ennek következtében a kamatok csak az eszköz üzembe helyezését követően, az értékcsökkenési leíráson keresztül befolyásolják az eredményt.
A társasági adó szabályai ugyanakkor előírják a kamatlevonhatósági korlát alkalmazását. Ennek értelmében a nettó finanszírozási költségeknek az adóévi adó EBITDA (módosított kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény) 30 százalékát vagy a 939 810 000 forintos küszöbértéket meghaladó része nem érvényesíthető a társaságiadó-alapban. A nettó finanszírozási költségek közé nemcsak a kamatráfordítások, hanem a finanszírozással összefüggő egyéb költségek, valamint az eszköz bekerülési értékének részeként aktivált kamatok is beletartoznak.
„A szabályozás alkalmazása során nem kizárólag a finanszírozási költség összege fontos, hanem az is, hogy azt melyik adóévben kell figyelembe venni. Ez a kérdés jelentős hatással lehet a levonható kamatok összegére és a társaságiadó-alap alakulására az egyes adóévekben.” – hangsúlyozta Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának igazgatója.
Az értelmezési bizonytalanság érdemi adóhatást eredményezhet
A jelenlegi szabályozás szövege kérdéseket vethet fel arra vonatkozóan, hogy az aktivált kamatot mely adóévben szükséges figyelembe venni a kamatlevonhatósági korlát alkalmazása során. Értelmezési kérdés lehet, hogy már a beruházási időszakban, a kamat gazdasági felmerülésekor kell-e finanszírozási költségnek tekinteni, vagy az eszköz aktiválásakor egy összegben kell-e számításba venni, vagy kizárólag az értékcsökkenés elszámolásával párhuzamosan, amikor a kamat ténylegesen megjelenik az eredményben.
A különböző megközelítések közötti eltérések nem csupán technikai jellegűek. Az alkalmazott értelmezés hatással lehet arra, hogy egy adott évben mekkora kamatráfordítás vonható le, mekkora adóalap-növelő tétel keletkezik, illetve hogyan alakul a későbbi évekre átvihető kamatlevonási kapacitás.
A kérdés különösen azoknál a vállalatoknál lehet jelentős, amelyek nagy volumenű, hosszabb idő alatt megvalósuló beruházásokat hajtanak végre jelentős hitelfinanszírozás mellett. Ilyen esetekben az EBITDA a beruházás időszakában alacsonyabb vagy ingadozó lehet, ami tovább növelheti az időzítési kérdés adóhatását.
Az előzetes felkészülés csökkentheti az adókockázatokat
A beruházási projektek finanszírozási struktúrájának megtervezése során ezért érdemes nemcsak a számviteli, hanem a társasági adózási szempontokat is átfogóan vizsgálni. Az egyes értelmezési lehetőségek előzetes elemzése hozzájárulhat a lehetséges adókockázatok feltárásához, a várható adóhatások számszerűsítéséhez és egy hosszú távon is következetesen alkalmazható gyakorlat kialakításához, amely a jogszabállyal és az adóhatósági értelmezéssel is összhangban van.
A növekvő beruházási aktivitás és a külső finanszírozás szerepének erősödése mellett a kamatlevonhatósági szabályok megfelelő alkalmazása egyre fontosabb eleme lehet a vállalatok pénzügyi tervezésének és a várható adókötelezettségek tervezésének. A tudatos előkészítés nemcsak a megfelelési kockázatok csökkentését, hanem a megalapozott üzleti döntések támogatását is szolgálhatja.
