Híres gyémántok: A Hope-gyémánt
Kékségét a kristályszerkezetén belül lévő bór adja, ultraibolya fényben pedig vörösen foszforeszkál. A legritkább gyémántok jelölésére szolgáló Type IIb osztályba tartozik és a legenda szerint meg van átkozva. Hosszú történetében akadnak lyukak, miután számos kézen ment át, amíg Indiából, Franciaországon és Nagy-Britannián keresztül 1958-ban eljutott az USA-ba, a washingtoni Smithsonian Museum-ba, ahol azóta is az állandó kiállításon lehet megcsodálni.
A Hope-gyémántra a feltételezések szerint Indiában, a Golconda Kollur nevű bányában bukkanhattak rá, de pontos lelőhelye nem ismert. Az azonban biztos, hogy Jean Baptiste Tavernier francia drágakő-kereskedő szállította a 112 karátos kék gyémántot Indiából Franciaországba a 17. században, melyet 1668-ban adott el XIV. Lajos francia királynak. Az eredetileg indiai stílusban csiszolt követ szív alakú, 67 karátos ékkővé csiszolták újra. A követ 1749-ben XV. Lajos az aranygyapjas rend szertartási ékszereinek egyikébe rakatta, melyet kizárólag a király viselt. Később azonban XVI. Lajos felesége, Marie Antoinette hordta az akkor French Blue nevet viselő ékszert, ám a királynő lefejezése előtt egy évvel, 1792-ben, a francia forradalmi cselekmények közepette ellopták. Csak húsz évvel később, 1812-ben tett említést John Francillon londoni ékszerész arról, hogy egy londoni gyémántkereskedő, Daniel Eliason birtokában van egy 44 karátos (45,5 mai metrikus karát) kék gyémánt, amit – nagy valószínűséggel–,az eredeti gyémántról vágtak le.
A következő nyom már reménytelibb, eszerint a gyémántot 1820-ban IV. György brit király megvásárolta, melyet a király halálát követően, 1830-ban egy londoni bankár és drágakőgyűjtő, Henry Philip Hope vett meg. Azóta viseli a gyémánt a Hope nevet. Hope 1839-ben meghalt, s ezt követően a gyémánt több kézen át jutott el 1909-ben Pierre Cartier-hez. De csak egy évig volt a híres ékszerésznél, miután 1910-ben 180 ezer dollárért eladta Evalyn Walsh McLeannek. Az ír hölgy kijelentette, úgy érzi, a másoknak szerencsétlenséget hozó tárgyak neki szerencsét hoznak, talán ezért mondta Cartier a hölgynek, hogy a gyémánt eddig mindenkire bajt hozott, aki csak viselte. McLean viszont attól kezdve szinte le sem vette magáról, s lám, az átok megtörni látszott, nem történt vele semmi baj.
McLean természetes halála után két évvel, 1947-ben Harry Winston New York-i ékszerész megvásárolta a hölgy teljes kollekcióját. Ebből a Hope-ot 1958. november 10-én a Smithsonian Intézetnek ajándékozta, a Nemzeti Drágakőgyűjtemény megalapítására. Érdekes, hogy a drágakő 1 millió dollárra biztosított ajánlott postai küldeményként egy egyszerű, barna csomagban érkezett meg Washingtonba.
A 25,6 milliméter hosszú és 21,8 milliméter széles Hope-gyémánt ma a Cartier által 1920-ban tervezett, 45 gyémántból álló láncra felfüggesztett platinafoglalatban van, 16 gyöngy alakú, párnás csiszolású gyémánt övezi. 58 fazetta és két ráadás fazetta van az alapfelületén, és további fazetták a rundiszton.
Forrás: Conclude Zrt.