Ír mentőcsomag: kell ez nekünk?!
Az átütemezés szorgalmazói szerint (a lap Robert E. Rubin volt amerikai pénzügyminisztert, Peter Mathews dublini bankszakértőt, Kenneth S. Rogoff volt IMF-szakértőt és Nouriel Rubini közgazdászt idézte) a mentőcsomagok csak halogatják azt, ami elkerülhetetlen. A kormányoknak ahelyett, hogy a hitelkeretért cserébe vállalt durva megszorításokkal további károkat okoznának a gazdaságnak, azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményezniük a hitelezőkkel: vállaljanak ők is részt a veszteségekből, egyezzenek bele az általuk nyújtott kölcsönök "megkurtításába", halasszák vagy engedjék el az esedékes hiteltartozások egy részét.
Ez azonban azzal a kockázattal járna, hogy a pénzpiacokon pánik alakul ki éppen akkor, amikor a világgazdaság még csak lábadozik a válság után. Amikor Angela Merkel német kancellár Nicolas Sarkozy francia elnök támogatásával a hónap elején felvetette, hogy a hitelezőknek is vállalniuk kellene valamit a kockázatból, a pénzpiacok reagálása miatt el kellett állnia a tervtől. Az adósság tárgyalásos átütemezésének hívei szerint ez a megoldás csökkentené a bajba került országok tartozását, ami egy pénzügyi segélycsomaggal párosítva gyorsabban utat nyitna a talpra álláshoz és lehetővé tehetné a kényszer-államcsődök elkerülését.
Azzal érvelnek, hogy Argentína és Oroszország esetében az átütemezés - a nemzeti valuta leértékelése után - lehetővé tette a gazdaság szanálását. Athén és Dublin számára azonban ez a megoldás elfogadhatatlan volt, mert az euróövezet tagjaként leértékelésre nem gondolhattak, és joggal tartottak attól, hogy hitelük megrendül, nem jutnak többé friss pénzhez. Az IMF igazgató tanácsában, amely dönt a Valutaalap által nyújtott hitelekről, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország játszik döntő szerepet, és ezeknek az országoknak a befektetői vesztenék a legtöbbet egy átütemezés esetén.
Ami a bankszektort illeti, az euróövezetben Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália összesen több mint 2 ezer milliárd eurós államadósságának nagy részét német, francia, brit és - Görögország esetében - helyi bankok és nyugdíjalapok birtokolják. Egy átütemezéssel járó veszteségeik könnyen megrendíthetnék az egész bankrendszert. Ez is magyarázza az IMF, az EU és az ír vezető politikusok döntését. A NYT összefoglalója végül egy ír véleményt idézett: "Nem akarunk további pánikot kelteni, azt akarjuk, hogy visszatérjen a bizalom." (MTI)
