Az egészségügyet minden párt húzóágazatnak tekinti

Az MSZP programjában - elismerve, hogy az egészségügyi szolgáltatások szervezettségére és minőségére javító célzattal kitűzött reformok előkészítése nem volt kellően átgondolt és nem sikerült társadalmi, szakmai támogatást szerezni a változtatásokhoz - leszögezi, hogy a továbbiakban is egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló kötelező egészségbiztosítási rendszerben gondolkodik.

Ezen túl azonban úgy vélik, vannak a lakosság körében olyanok, akik készek és képesek anyagi áldozatokat hozni egészségük megőrzése érdekében, ezért bővíteni kell az öngondoskodás intézményrendszerét, amelynek érdekében ápolásbiztosítási és foglalkozás-egészségügyi biztosítókat célszerű létrehozni.

Ez utóbbi elképzelés megjelenik az MDF programjában is, amely 15 pontban hozta nyilvánosságra vállalásait az egészségügy területén. A demokrata fórum is önálló ápolásbiztosítást szeretne létrehozni. Kialakítaná az önálló sport- és munkahelyi baleset- és foglalkozás-egészségügyi biztosítás rendszerét, és tervezi még a kötelező ellátásszervező alapbiztosítás kialakítását, amely egy fix összegű befizetés lenne - fokozatosan növelt összeggel -, de egymással versengő, választható alapbiztosításként működne.

Az MDF kifehérítené a hálapénzt, amelyhez meg kell teremteni a választott orvos megfizetésének lehetőségét tisztességes tarifarendszerrel, az alapbiztosítást kiegészítő biztosítással.

Az egészségügyben dolgozók tisztességes megélhetését valamennyi párt fontosnak tartja; az MSZP célul tűzte ki programjában, hogy az orvosi és ápolói jövedelmeket az uniós átlaghoz zárkóztatja, ezen kívül korszerűsítené a felső- és középfokú szakképzést és mobilitást ösztönző programokat támogatna.

A Fidesz úgy véli, hogy szankciókkal nem lehet Magyarországon tartani az orvosokat, ehhez széles körű egyeztetéseken alapuló életpályamodellre van szükség, az oktatást új alapokra kell helyezni, a sokat vitatott rezidensképzés egészét újra kell gondolni. "Méltó munkakörülményeket, méltó bérezést kell számukra (orvosok, szakdolgozók) biztosítani".

A Jobbik tisztes megélhetési lehetőséget biztosítana az egészségügyben dolgozók számára, javítana egzisztenciális helyzetükön és munkakörülményeiken. A párt szerint ezek összessége megszüntetné a hálapénzt is.

Az MDF és a Fidesz programja is foglalkozik az amortizáció forrásának megteremtésével. Az előbbi párt ezt úgy képzelné el, hogy valamennyi önkormányzat fejkvótát fizetne lakosai után a létrehozandó amortizációs alapba és az állami büdzsé kiegészítené azt.

A Fidesz programjában erről az olvasható, meg kell teremteni, hogy az egészségügyi szolgáltatókat értékükön, eredményorientáltan finanszírozzák. A polgári kormány idején történtek lépések az amortizáció elismerésére, amely folyamatot folytatni kell. Az orvosok szellemi szabadfoglalkozásúvá tételével is foglalkozik az MDF és a Fidesz.

A demokrata fórum úgy véli, az orvosi tevékenység végzéséről, az gyógyítók jogállásáról szóló törvényt kell megalkotni, aminek eredményeként az orvosok többsége nem közalkalmazottként, hanem szerződéssel dolgozna szabadfoglalkozású orvosként. A Fidesz is régóta hangoztatta ezt a variánst, programjukban is azt tűzték ki célul, hogy megteremtik a szellemi szabadfoglalkozású státust, amely szerintük egyben a hálapénz fokozatos eltűnését is eredményezné. A finanszírozás és a magántőke bevonásának kérdésére is kitérnek a pártok.

Az MSZP támogatja a teljesítményelvű finanszírozást és a szolgáltatók közötti versenyt, de teljesítményalapra helyezné a finanszírozást a háziorvosi ellátásban is. A magánszektor szerepvállalásához átlátható és pontosabb szabályozás szükséges.

A Fidesz ezzel szemben úgy véli, hogy elsősorban a földrajzi területek egészségügyi szükségletét kell felmérni, ahhoz rendelni az ellátókapacitást, ezekhez pedig elegendő forrást kell biztosítani, egyben a párt a kórházak privatizációját elutasítja, mondván az intézményeknek közösségi tulajdonban kell maradniuk, mert úgy vélik, a szolgáltatások kiszervezése nem szolgálta a betegellátást.

A Jobbik sem támogatja az intézmények funkcionális privatizációját, azaz - mint írják - profitérdekeltséggel történő működtetését. Ugyanakkor azt "megengedhetőnek" tartják, hogy a társadalombiztosítás a hiányzó kapacitásokra privát kórházakkal, terápiás intézményekkel szerződjön a közszolgáltatásra megállapított ellentételezés fejében.

Az MDF ezzel szemben szigorú feltételek kialakításával lehetőséget lát a kórházak működtetésének privatizálására, továbbá megteremtené a magánszolgáltatók bekapcsolódási lehetőségét az egészségügyi ellátásba. Az LMP célja, hogy a finanszírozás szempontjából is fenntartható egészségügyi rendszer működjön. Meg kívánják őrizni az egységes, szolidaritás-elvű társadalombiztosítás rendszerét és megőriznék a köztulajdon meghatározó jellegét a szolgáltató hálózat döntő hányadánál. A

Civil Mozgalom szerint az ellátások finanszírozásának valós értékükön, és nem különböző átlagokat számoló pontrendszerben kell történnie, emellett lehetőséget adnának - szigorú korlátok között - a magánbiztosítóknak is. A háziorvosok a kártyapénz helyett a beteggel történő találkozásokra kapnának juttatást, valamint bevezetnék az egyéni járuléknyilvántartást.