Az orvosi MRI magyar származású úttörője Budapesten
Radda a pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett 1955-ben, majd az ELTE vegyész szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait. 1956 novemberében két testvérével együtt elhagyta az országot. "November 10-ére tudtam, hogy el akarok menni, angol nyelvű országba vágytam, hogy az egyetemen angolul tanulhassak, mert ez a tudomány nyelve" - emlékszik vissza elhatározására. Bécsből egy karitatív szervezet segítségével került Oxfordba, ahol sikeresen felvételizett a Merton Kollégiumba, melynek ma, professzorként is tagja.
Itt szerezte meg kémiai diplomáját, majd doktorálása után 1962-ben egy évre az Egyesült Államokba ment, ahol Berkeley-ben Melvin Calvin Nobel-díjas biokémikus mellett dolgozott, és maga is a biokémia irányába fordult. "A Fulbright-ösztöndíjhoz brit állampolgárságra volt szükség , ami nekem akkor még nem volt meg, de a Merton College egyik tanára segítségével gyorsított eljárással szerencsére megkaptam" - idézi fel a kitűzött céljához szükséges következő lépést. Oxfordba való visszatérte után pár évvel - a Brit Szív Alapítvány támogatásával - az egyetemen megalakult a világ első molekuláris kardiológiai tanszéke, melynek Radda lett a vezetője.
Itt dolgozta ki a mágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárás, az MRI gyakorlati alkalmazását, miközben a szívműködést és a szívben lejátszódó molekuláris folyamatokat tanulmányozta. Kezdeti kutatásaiban fluoreszcens próbát használt a membránok és enzimek szerkezetének és funkciójának tanulmányozására, majd a spektroszkópiás módszerek felé fordult az érdeklődése. Ennek során összetett biológiai anyagokat vizsgált az akkor korszakalkotóan újnak számító, magmágneses rezonancián alapuló eljárással. 1974-ben megjelent publikációjában elsőként írta le élő szövetek anyagcseréjét mágneses magrezonancia segítségével, 1981-ben pedig a módszer klinikai alkalmazásáról is beszámolt.
"Ez volt az első emberrel való mérésünk" - mutat a professzor egy korabeli fotót, mely a PNAS-ben (az amerikai tudományos akadémia szakfolyóiratában) 1980-ban jelent meg, és amelyen egy férfi látható, amint egy hatalmas "tubusba" dugja jobb lábát a vizsgálathoz. Ennek eredménye lett 1983-ban az első olyan mágnes felállítása az oxfordi John Radcliffe kórházban, amely megfelelően nagy volt ahhoz, hogy teljes emberi test leképezésére is alkalmas legyen. A tudós a későbbiekben a világ több pontján segített hasonló központok létrehozatalában. Magyarországra Radda professzor hivatalosan a brit Királyi Társaság tagjaként érkezett haza először a rendszerváltás után, 1990-ben.
Időközben tudománypolitikával is foglalkozott: 1996 és 2003 között a Brit Orvosi Kutatási Tanács elnöke, 2001 és 2003 között a brit Nemzeti Rákkutató Intézet vezetője. Tudósként végzett munkája elismeréseként 2000-ben lovagi címet kapott a királynőtől, a világ számos egyeteme választotta díszdoktorává. "Amikor a félmillió ember mintáit őrző Biobank elképzelését ismertettük, támadást kaptam, hogy elpocsékolunk 60 millió fontot. Ehhez képest 2010 novemberében a résztvevők száma átlépte az 500 ezret, 10 millió vérminta áll rendelkezésre a tárolás 30 éve alatt arra, hogy a gének, a környezet és az egészség kapcsolatát elemezzék a kutatók" - magyarázta Radda. Sir George ebben az időszakban tudományos és tudományszervezői munkájának központját az egyik szigetországból egy másikba tette át: Szingapúrba, amely Ázsia egyik leggyorsabban növekvő gazdaságával büszkélkedhet. Az ország igen sokat áldozott a tudományra az elmúlt évtizedben, melynek részeként neves tudósokat hívtak meg.
Radda professzor 2003-ban tanácsadóként csatlakozott az szigetállamban induló orvosbiológiai kutatóprogramhoz, majd részt vett a következő ötéves tudományos és technológiai terv kialakításában. Alapító elnöke lett a Szingapúri Bioképalkotás Konzorciumnak, majd 2008-ban a városállam orvosbiológiai kutatásait koordináló tanács elnöki posztjára nevezték ki. Felügyelete alá tartozik a 2 ezernél több szakemberrel működő Biopolis, az egyedülálló tudósváros, ahol nemzetközi nagyvállalatok és intézetek kutatói dolgoznak együtt a helybéli kutatókkal. George Radda közvetítői erőfeszítéseinek eredményeként magyar-szingapúri közös kutatások is indultak, magyar kutatók számára is megnyílt a lehetőség, hogy a szigetállamban dolgozhassanak. Mostani kutatási programjának célja a metabolikus szindrómaként ismert anyagcserezavar biológiai alapjainak megismerése.
Az elhízás, vele együtt a cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegségek járványszerű terjedése a fejlett világban mindenütt megfigyelhető. Laboratóriumának új kutatási programjában a rákos sejtek anyagcseréjét vizsgálják mágneses rezonanciás spektroszkópiával. Az érintetlenül hagyott élő szervezetben zajló anyagcsere-folyamatok molekuláris szintű megismerése lehet a professzor szerint a XXI. század kutatói számára a következő kihívás. Az ehhez szükséges képalkotó módszereken is dolgoznak munkatársaival, akik 17 országból érkeztek. Háromnapos magyarországi látogatása alatt Sir George Radda - az Akadémián elhangzott székfoglalóján kívül - kedden előadást tartott a Semmelweis Egyetemen, csütörtökön pedig Veszprémben, a Pannon Egyetemen ismerteti eredményeit és gondolatait. (MTI)
