Bekopog az inflációs mumus?
A múlt héten jött ki a magyar jegybank friss inflációs jelentése, amely szerint a tavaly mínusz 0,1 százalékos éves átlagos infláció után az idén 0,4 százalékos érték várható, 2017-ben pedig 2,3 százalékra lehet számítani. Az előrejelzés nem meglepetés, egyrészt az infláció gyorsulása lényegében tényként kezelhető, az a kérdés inkább, hogy milyen mértékű lesz a gyorsulás. „Mi az idén 0,4 százalék, jövőre pedig 2 százalék körüli éves átlagos inflációt várunk” - mondta Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője friss inflációs prognózisában.
Nyersanyagok vs. lakosság
A szakember szerint az utóbbi években, hónapokban lényegében 0 százalék körüli volt a legfőbb inflációs mutató és a változékony energia- és élelmiszerárak, valamint a hatósági árak nélkül számolt maginfláció is alacsony szintre állt be. Ez nem magyar specialitás, az Európai Unióban és a fejlett országokban is az alacsony inflációs környezet a jellemző.
Fontos, hogy bár az alacsony vagy negatív infláció, azaz a defláció gátolja a gazdasági növekedést, Németh Dávid szerint nincs valós deflációs veszély. „Az infláció ugyanis elsősorban az olcsó nyersanyagok - például az olajár csökkenése - miatt került alacsony szintre. Nem pedig azért, mert visszafogott lett volna a lakossági fogyasztás. Sőt, ez a fajta inflációs folyamat inkább serkenti a lakossági fogyasztást" - mondta Németh Dávid.
Visszatérve a nyersanyagokra a szakember azt is elmondta, hogy az elmúlt időszakban viszonylag alacsony volt az árupiaci termékek, nyersanyagok ára az előállítási költségekhez képest. Emiatt könnyen lehet, hogy a nyersanyagoknál drágulás jön a következő időszakban. Ha ez nem következik be, azaz a nyersanyagárak változatlanok maradnak, az Európai Unióban és a fejlett gazdaságokban akkor is 2-3 százalékra gyorsulhat az infláció.
Fizetések, megtakarítások, óvatosság
Németh Dávid a magyar helyzetről azt mondta, hogy meredeken növekednek a nettó bérek, ami a lakossági fogyasztásnak, egyúttal a GDP-nek is hajtóerőt ad. A növekvő kereslet mellett azonban nem látszik a drágulás. Ebben az játszhatja a főszerepet, hogy a magyarországi nettó átlagkeresetek éveken keresztül veszítettek értékükből, és csak 2014-ben kapták vissza reálértéküket. Ez pedig azért fontos, mert reálértéken mindössze alig több mint másfél éve haladja meg a lakosság pénzügyi mozgástere a 2006-os mélypontot. Itt azonban azt is érdemes kiemelni, hogy továbbra is óvatosság jellemzi a lakosságot, mert a megtakarítási hajlandóság továbbra is magas szinten maradt.
A fogyasztásra hatással van a kamatszint is, korábban az alacsony kamatok miatt az emberek inkább fogyasztottak, mert nem feltétlenül volt kifizetődő a megtakarítás. Ennek ellenére most nincs vásárlási boom. Egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a túl alacsony vagy negatív kamatszint miatt még többet igyekeznek spórolni. Nagyobb összegre lesz szükségük a jövőben ahhoz, hogy ugyanakkora tartalékkal rendelkezhessenek, mint amit a korábbi, magasabb kamatszintnél vártak. (Hiszen így elveszítik a megtakarításaik kamatát, amivel korábban kalkulálhattak.)
Fordulat?
Németh Dávid szerint azonban olyan fordulat jöhet, ami az inflációra hatást gyakorol. Szerinte ugyanis a pénz forgási sebessége bőven elmarad a válság előtti szinttől. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a pénz nem dolgozik, hanem parkol, például a világ jegybankjainak betéteiben. Közben pedig a béremelések miatt egyre drágább a munkaerő, ez pedig felboríthatja ezt az összeállítást.
„Csak idő kell, hogy ez bekövetkezzen”- véli a szakember. Ha drágulnak az erőforrások, akkor javítani kell a hatékonyságon, a termelékenységen. Közben a fogyasztás is élénkül, így beruházásokra lesz szükség. Ez pedig növeli a pénz forgási sebességét. A jegybankok szerepe ebből a szempontból kulcskérdés. Ha ugyanis nem reagálnak időben a változó környezetre, akkor hirtelen felpöröghet az infláció. Ha pedig változatlan pénzkínálattal és a pénzforgási sebesség válság előtti szintre való visszatérésével kalkulálunk, akkor robbanásszerűen, 5-6 százalékos szintre gyorsulhat az infláció.
Ez olyan helyzetet is teremthet, hogy nem lesz érdemi gazdasági növekedés, miközben az infláció magas szintre kerül, ami pedig a stagflációt jelenti.
