Detroit és Ciprus, avagy hasonlóságok és különbségek a bajban
Nomen est omen - Detroit olyan szorult helyzetbe került, hogy a városvezetés a múlt héten csődvédelmet kért. Ez az Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb önkormányzati csődje.
Detroitban az 1950-es évek elején még majdnem 2 millióan éltek. Az utóbbi néhány évben a maradék 700 ezer lakos közül a 305 ezer lakástulajdonosnak már több mint a fele nem fizet adót, mert nincs rá pénze. Az ingatlannal nem rendelkező többiekről - a városi lakosság 16 százalékát kitevő munkanélküliekről és a többi lézengő szegényről - adóstatisztika aligha készülhet, annál inkább a bűnözésről: Detroit évek óta behozhatatlanul vezeti az amerikai városok kriminalisztikai rangsorát.
A külvilág úgy tudja, Detroit az amerikai autógyártás „fellegvára” - ezért is egyik beceneve „motorváros", azaz Motown -, hogyan juthatott hát ilyen sorsra? Úgy, hogy Detroitból az 1950-es évek közepe óta eltűnt az autóipar egy része, a megmaradt nagyobb része, a Ford, a General Motors, a Chrysler pedig kiköltözött a környékre. Jellemző módon az amerikai zenetörténet egy itt született irányzata - a poppal könnyített soul, azaz a motown - „feltalálója", az 1959-ben Detroitban alapított Motown lemezkiadó maga is elmenekült már 1972-ben, meg sem állt Los Angelesig. A szűken vett város menthetetlenül elszegényedett, és most végképp beütött a krach.
Ám a detroiti környék - az amerikai statisztikai módszertanban Detroit-Warren-Livonia néven nyilvántartott „városi és városkörnyéki statisztikai térség” (Metropolitan Statistical Area) - nem szegényedett el, sőt, ellenkezőleg; habár az elmúlt évek válsága megviselte az autóipart is.
A méreteket csak összehasonlítás érzékeltetheti. A több mint 4 millió lakosú detroiti környék „hazai összterméke” (gross product of metro area, azaz GMP) 198,8 milliárd dollár volt 2011-ben, és tavaly elérhette a 202 milliárd dollárt. Ezzel a detroiti környék a gazdasági egységek világranglistájának 63-ik helyezettje a Global Insight amerikai kutatóintézet összesítésében, csak kissé lemaradva az EU-tagok közül például Ausztriától vagy Görögországtól, egy ligában Portugáliával vagy Írországgal, és megelőzve Romániát, Magyarországot, Szlovákiát, a balti államokat vagy akár Luxemburgot.
A detroiti környék GMP-je az Egyesült Államok több mint 15 billió dolláros hazai össztermékének (GDP) 1,3 százaléka. Európában egész országok - a felsoroltak - ennél alig többet, vagy éppen kevesebbet állítanak elő az Európai Unió több mint 17 billió dollárnak megfelelő összesített GDP-jéből. A szűken vett Detroit város hátrahagyott adóssága, 18,5 milliárd dollár, az amerikai GDP 0,12 százaléka. Ciprus tavasszal majdnem csődbe ment adósságának értéke az EU összes GDP-jének mindössze 0,1 százaléka.
A detroiti környék európai léptékkel mérve tehát akkora, mint egy kisebbfajta ország, és magjának adóssága sem lényegesen kisebb egyik-másik európai országénál az arányokat tekintve. És - ami szinte fel sem tűnik - a detroiti környék is egy „valutaövezet” része, csakúgy, mint az euróövezet tagállamai: nincs önálló pénze, nem lehet független pénzügypolitikája, a pénzügyi önmentésre nincs módja.
Itt azonban véget érnek a hasonlóságok, és jöhetnek a különbségek. Detroitban ezentúl is minden rászoruló meg fogja kapni a segélyét, a városi intézmények - rosszul, ahogy eddig is - működni fognak, mert Michigan állam költségvetése, végső soron az Egyesült Államok szövetségi költségvetése automatikusan jótáll. Detroitba nem utaznak jól menő amerikai városok polgármesterei kioktatást tartani, mint a német pénzügyminiszter tette a minap a görög fővárosban.
Detroit adóssága arányaiban kisebb ugyan, mint Görögországé vagy Portugáliáé, de nagyobb, mint Ciprusé, mégsem jut eszébe sehol senkinek, hogy az Egyesült Államok szétesésének esélyét boncolgassa, netán - mint ideát Görögország vagy Ciprus esetében - Detroit önkéntes kiválását vagy kiebrudalását javasolja az Egyesült Államok „dollárövezetéből", alkalmasint az Egyesült Államokból magából, büntetésül a városvezetés ügyetlenségéért. Senki sem gondolja, hogy ha Detroit kikerülne az Egyesült Államokból, azzal mindenki jobban járna. Sőt, a legvalószínűbb, hogy a különböző szintű amerikai költségvetések zökkenőmentesen, hangtalanul elnyelik az ügyet - ez a dolguk -, anélkül, hogy nagy port és vitákat kavaró új mentőalapokat kellene feltölteniük, ezer feltétellel és kifogással körülbástyázva. Detroit miatt nem kell módosítani az amerikai alkotmányt.
Detroit miatt nem fog csökkenni vagy emelkedni az amerikai kincstárjegyek hozama, nem esik a dollár árfolyama, és a hitelminősítőknek sem jut eszükbe leértékelni az Egyesült Államok adósosztályzatát, amint teszik az európai intézményekkel egy-egy tagország nehézségei miatt, a felbomlás eshetőségét „beárazva”.
Európának vannak már közös intézményei, vannak közös alapjai, benne az euróövezetnek van közös valutája, egységes pénzügypolitikája. Ám amíg az egyes „detroitok” Európában önálló államok - félve, féltve és féltékenyen őrizve hagyományos szuverenitásukat a közösségtől, amely pedig éppúgy önkéntes, mint az Amerikai Egyesült Államok -, amíg nincs valódi költségvetésük és közös államkötvényük, végső soron közös európai egyesült államuk, addig nincs is remény, hogy egy-egy európai gazdasági „megszorulás” éppoly sima és a közösség számára veszélytelen ügy lehessen, mint odaát az igazi Detroit. (MTI)
