Egyiptomban a korrupció összefonódott a hatalommal
Mint a The New York Times megírta, Ezz egy személyben testesítette meg a pénz, a politika és a hatalom összefonódását: az ország acélpiacának kétharmadát ellenőrizte, parlamenti képviselőként a költségvetési bizottság elnöke, és mindemellett a kormánypárt egyik vezetője is volt. A közvéleményt felháborította, hogy a politikai hatalmasságok milyen gazdagságot halmoztak fel, ez is hozzájárult a felkeléshez.
Ezz befolyásának ma már vége, a magát menteni próbáló régi gárda is tehernek tekinti. A dúsgazdag üzletember ellen korrupció vádjával vizsgálatot indítottak, számláit befagyasztották, útlevelét bevonták, tartózkodási helye viszont ismeretlen. A Tahrír-téri tüntetők gúnydalokat skandálnak nevével. Mubarak elnök Egyiptomában a gazdagság politikai hatalmat szerzett és a politikai hatalom óriási vagyont hozott.
Bár konkrét tényeket nehéz idézni, a dúsgazdagok felemelkedését figyelemmel követő egyiptomiak szerint általános volt az önkényesség, az összefonódás és a korrupció, és ezt a közvélemény szemében az elnök fia, Gamal Mubarak körül csoportosuló üzletemberek, valamint a kormány kulcsminiszterei és a kormánypárt vezetői testesítették meg. Az utóbbi napokban közülük többet is felmentettek. "A Gamal körüli személyek az ország leggazdagabb csoportjává váltak" - idézte a NYT Hala Musztafa politológust, aki évekkel ezelőtt kilépett a kormánypártból.
Egyiptomban nőtt ugyan a GDP, de nőtt a szegények arányszáma is. A csúszópénzek és a korrupció állandó témává váltak. Az elnök és családja vagyonát sok milliárd dollárra becsülték, bár konkrét számok nem ismeretesek. A WikiLeaks birtokába került egyik 2006-ban született amerikai diplomáciai távirat beszámolt egy ellenzéki csoport 274 oldalas jelentésről, amely Mubarak feleségét, valamint Gamal Mubarakot és üzletember testvérét, Alaa-t is korrupcióval vádolta. Francis J. Ricciardone amerikai nagykövet hozzáfűzte, hogy az állításokat nem támasztották alá bizonyítékokkal, de jelentés mutatja a közvélemény haragját.
Az Ezz-család vagyona az 1990-es években vált jelentőssé, amikor a kormány a Nemzetközi Valutaalap ösztönzésére gyökeresen átalakította az ország gazdaságát. Papíron a csaknem kizárólag állami ellenőrzésű, központosított rendszert szabadpiaci gazdasággá változtatták, ám a gyakorlatban egyfajta bennfentes kapitalizmus jött létre. Az állami bankok váltak királycsinálóvá: azoknak a családoknak nyújtottak kölcsönöket, amelyek támogatták a kormányt, de megtagadták a hitelt az olyan vállalkozásoktól, amelyek nem rendelkeztek megfelelő politikai támogatással.
Ahmed el-Naggar, az Al-Ahram politikai és stratégiai tanulmányi központ gazdasági stúdiumainak igazgatója szerint a kormánytisztviselők alacsony áron adták el az állami földeket és telkeket a jó politikai összeköttetésekkel rendelkező családoknak. Külföldi konglomerátumoknak is lehetővé tették, hogy olcsón felvásároljanak állami tulajdonban álló cégeket - cserébe zsebre tették a vesztegetési pénzt. A kormány ugyanakkor a külföldi befektetőket arra kötelezte, hogy vegyesvállalatokat hozzanak létre - e jövedelmező vállalkozások egyiptomi felét a kormánnyal jó viszonyban lévő családok alkották.
A privatizálások során Ezz családja megvásárolt egy állami acélüzemet, Ahmed Ezz pedig az országos kereskedelmi szövetség alelnöke, egy nagyváros polgármestere és parlamenti képviselő lett. Miközben Gamal Mubarak vált a kormánypárt politikaformáló bizottságának vezetőjévé, Ezz hihetetlenül meggazdagodott. Az egyiptomi versenyhatóságnál eljárás indult ellene, de a vádakat bizonyítékok híján ejtették - a közvélemény azonban neki rótta fel az építőipari árak növekedését. Az üzletember imázsát csak rontotta politikai szerepvállalása.
Novemberben a kormánypárt választási kampányának szervezője volt, az ellenzék szerint a hatalom megfélemlítéssel és erőszakkal, választási csalásokkal ért el sikert, az ellenzéknek igen kevés mandátum jutott. Elemzők szerint azonban ez végül visszaütött, mert az ellenzéket, amely addig a parlamenten belül működött, Ezz így az utcára kényszerítette.
A párt régi gárdája, mutatnak rá a szakértők, az üzletember kipécézésével nem magán a rendszeren kíván változtatni, csak saját túlélését tartja szem előtt. Vizsgálat indult Rasid Mohamed Rasid volt beruházási és kereskedelmi miniszter ellen is, aki a centralizált egyiptomi gazdaság hatékony reformerének számított. A közhit szerint szintén részt vett a korrupcióban Ibrahim Kamal nagyiparos, a párt befolyásos tagja, Ahmed al-Magrabi volt lakásügyi miniszter, továbbá sógora, Mohamed Manszur volt szállítási miniszter - ők hivatali idejük alatt is nagyvállalatokat irányítottak.
Gamal Mubarak belső köréhez tartozott Hiam Talat Musztafa is, aki jelenleg 15 éves börtönbüntetését tölti volt szeretője, Suzanne Tammim libanoni popénekesnő meggyilkoltatásáért. Az újságírókat, akik kormányzati vezetők ügyeit próbálták firtatni, Egyiptomban megbírságolták, börtönbüntetésre ítélték vagy civilruhás rendőrök megverték őket.
2004 februárjától 2006 júliusáig az államügyészség 85 újságíró ellen emelt vádat - olvasható az egyiptomi emberjogi szervezet (EOHR) összesítésében. Jobbára olyanok ellen, akik a kormányzati korrupcióról írtak. "Ha bárki megpróbálkozott a bizonyítékok feltárásával, nagyon nagy veszélynek tette ki magát" - mondta a NYT-nak Hani Sukrallah, az Al-Ahram angol nyelvű online kiadásának főszerkesztője. (MTI)
