Jövőre alkalmazható könnyítések a keddi transzferár rendeletben
A vezető hazai könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat rámutatott: mivel a rendelet kiadása a 2012-es dokumentációkészítési határidő után történt, az új szabályokat a rendes üzleti év szerint működő vállalkozások 2012-re visszamenőleg már nem alkalmazhatják.
2012-re csak az eltérő üzleti éves vállalkozások alkalmazhatják a transzferár-dokumentációs kötelezettségre vonatkozó kedden megjelent új minisztériumi rendelet (20/2013NGM) könnyítéseit. Ennek az az oka, hogy a jogszabály a dokumentáció elkészítésére vonatkozó, május 31-ei határidőt követően került kiadásra.
„A korábbi előrejelzésekhez és az adóhatóság elképzeléseihez képest is visszafogottabban nyúlt a transzferár-dokumentációra vonatkozó szabályokhoz a minisztérium. Az új szabályozás számos könnyítést és egyszerűsítést tartalmaz a korábbiakhoz képest – nyilatkozta Csizmadia Heléna, a MAZARS adóosztályának igazgatója. „Ugyanakkor nem túl szerencsés a rendelet kiadásának időzítése, hiszen így a könnyítéseket csak a hazai vállalkozások egy szűk köre alkalmazhatja a 2012-es üzleti évre.”
Azoknak a társaságoknak, amelyek cégcsoporton belül kereskednek, szolgáltatnak, szolgáltatást vesznek igénybe, igen szigorú dokumentációs kötelezettségnek kell megfelelniük. Ennek a dokumentációnak az a célja, hogy a segítségével meghatározzák a csoporton belüli ügyletek szokásos piaci értékét.
Csizmadia Heléna elmondta könnyítést jelent a korábbiakhoz képest, hogy az új szabályozás szerint a kis értékű – dokumentációmentes – ügyletek értékhatárának számításakor az ügylet értékét éves viszonylatban kell vizsgálni, azaz ha az adott ügylet szokásos piaci értéke az adott üzleti évben nem éri el az 50 millió Ft-ot, akkor nem kell nyilvántartást készíteni. Korábban a szerződéskötés időpontjától az adóév végéig kellett ezt az értéket vizsgálni, ami éveken átnyúló információgyűjtést igényelt. „A módosítással több kis értékű ügylet kiesik a dokumentációs körből” – magyarázta a szakember.
A pénteken hatályba lépő új szabályozás megszünteti azt a korlátozást is, hogy költségátterhelés csak abban az esetben mentesült a dokumentációs kötelezettség alól, ha az nem a főtevékenység keretében történt. A továbbiakban ennek nincs jelentősége, azaz egyik esetben sem kell dokumentálni. A rendeletváltozás azoknál a cégcsoportoknál is feleslegessé teszi a dokumentáció elkészítését, amelyek harmadik féltől származó költségeiket osztják meg – például közösen bérelt
iroda esetében. Azt azonban ebben az esetben is alá kell támasztani, hogy az alkalmazott megosztási módszer követi a piaci elveket (pl.: bérleti díj megosztás négyzetméter alapon történt, a fogyasztás tényleges mérőóra alapján, és nem létszám vagy árbevétel-arányosan kerül megosztásra).
Szintén könnyítés és az adózói gyakorlatot segíti, hogy az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások esetén az elfogadott és alátámasztást nem igénylő felár sáv 3-7 százalékról 3-10 százalékra bővül. Ez egyébként ezzel a módosítással kerül összhangba az EU Joint Transfer Pricing Forum nemzetközi ajánlásával. A nem főtevékenység keretében nyújtott csoporton belüli szolgáltatások esetében, amennyiben a kapcsolt felek az árazásra előírt módszert alkalmazzák (költség plusz 3-10%), a vállalkozások nagy dokumentációs terhektől szabadulhatnak meg, mivel ez esetben csak egyszerűsített, összehasonlító elemzés nélküli nyilvántartást kell vezetni, azaz nincs szükség adatbázis használatra. Az ilyen jellegű szolgáltatások köre is módosult, így például a szállítmányozási, rakománykezelési tevékenység kikerült ebből a körből.
Az adóhatóság korábbi szándéka szerint az új rendeletbe belekerült volna egy olyan kötelező módszer is, amely a cégszintű összehasonlító adatok lekeresését – előre meghatározott adatbázisszűrési lépésekkel – egységesítette volna, sőt a kötelező lépések után adódó tartomány alkalmazásakor az interkvartilis kötelező használatát is előírta volna.
Ezt a jogalkotó nem támogatta, így az adózókat továbbra sem köti semmilyen kötelező előírás ebben a tekintetben, azaz – tételes szabályozás hiányában – az adózók dönthetik el, hogy milyen automatikus szűrési lépéseket határoznak meg az adatbázisok szűkítésére (pl. földrajzi terület szerinti beállítás). Ez általában attól függ, hogy milyen tranzakció van a benchmarkelemzés fókuszában, azaz mihez kell összehasonlításra alkalmas, független piaci adatot találni.
„Az adóhatóság szűrési metodológiára vonatkozó álláspontja egyértelműen kiderül a jogszabálytervezet eredeti szövegéből. Ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, ha a legkevésbé támadható transzferár dokumentációt szeretnénk elkészíteni” – fűzte hozzá Csizmadia Heléna.
