Skót függetlenség - Fantázia vagy realitás?
„Út az igazságosabb, virágzó Skócia megteremtése felé” - e szavakkal pedig Alex Salmond skót miniszterelnök jellemezte a 670 oldalas Fehér Könyvet, amely első ízben foglalja össze, hogy a skót kormány milyennek képzeli el a független Skóciát.
Salmond tavaly januárban hirdette meg hivatalosan, hogy Skócia 2014-ben népszavazás tart függetlenségéről. A referendum éve jelképes jelentőségű. Jövőre lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó sokszoros túlerőben lévő haderejére.
Ezt a győzelmet a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon. A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült. A skót kormány által meghirdetett népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell majd dönteni, annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolásával, hogy Skócia független országgá váljék-e.
Amennyire egyszerű a skót és a brit kormány tavalyi edinburghi megállapodásában rögzített népszavazási kérdés, ugyanannyira bonyolultak és sok esetben kiszámíthatatlanok az esetleges skót elszakadás potenciális következményei. Az azonnal felmerülő legfontosabb problémák egyike az, hogy Skócia saját jogán azonnal EU-taggá válhat-e.
Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso már tavaly jelezte egy BBC-interjúban, hogy ez nem feltétlenül magától értetődő. Barroso - Skócia nevének kiejtése nélkül - kijelentette: ha egy ország függetlenné válik, akkor jogi szempontból új ország jön létre, és tagságért kell folyamodnia az EU-hoz.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy - legalábbis a brit külügyminisztérium nemrégiben megszellőztetett egyik belső forgatókönyv-változata szerint - Skócia elszakadása esetén teljes nemzetközi határőrizeti rendszert kellene kiépíteni a skót-angol határon, mivel Skóciának - ha „új” tagként felveszik az EU-ba - elvileg kötelezően be kellene lépnie a belső uniós határellenőrzés nélküli schengeni rendszerbe, amelynek Nagy-Britannia nem tagja.
A skót függetlenségi menetrendről összeállított Fehér Könyv más, igen jelentős potenciális érdekütközések kockázatát is felveti. Hivatalosan megerősíti például a skót kormány már korábban bejelentett tervét, amelynek alapján a független Skócia területén és felségvizein nem telepíthetők nukleáris fegyverek.
Ez elvileg azt jelentené, hogy az önálló brit nukleáris csapásmérő erőt hordozó tengeralattjárók, amelyek jelenleg Skóciában állomásoznak, többé nem köthetnének ki a brit királyi haditengerészet skóciai támaszpontjain. Ugyancsak vitatott kérdés, hogy a független Skócia polgárai mivel fizetnének.
Skóciának új EU-tagként - ha felveszik az unióba - elvileg kötelezettséget kellene vállalnia az euró bevezetésére is, de a skót kormány elsősorban a font megtartásában gondolkodik - ez az elképzelés azonban Londonban nem arat egyértelmű sikert.
A brit kormány máris egyértelművé tette, hogy elszakadása esetén Skócia nem alakíthatna automatikusan valutauniót az Egyesült Királysággal, sőt George Osborne brit pénzügyminiszter a minap „igen valószínűtlennek” nevezte, hogy Skócia megtarthatná a fontot, ha függetlenné válna.
A font elvesztése egyben azt is jelentené, hogy Skócia nem tudhatná majdani fizetőeszköze mögött a Bank of England - a brit jegybank - monetáris eszköztárát. Ennek viszont - az azonnal felmerülő bizalmi és hitelességi kérdések mellett - potenciálisan súlyos milliárdokban mérhető ára lehetne elvesztett monetáris gazdaságösztönzés formájában.
A Bank of England „tűzerejét” jelzi, hogy 2009-ben kezdett mennyiségi enyhítési ciklusa keretében eddig 375 milliárd fontot (130 ezer milliárd forintot), vagyis az éves brit hazai össztermék (GDP) 20 százalékánál nagyobb értékű új likviditást juttatott a reálgazdaságba.
A brit gazdaságtörténetben példátlan mértékű monetáris ösztönzésből a skót gazdaság - elemzői vélemények szerint - a teljes brit gazdaságon belüli súlyánál nagyobb arányban részesedett. Felmerül az a szintén milliárdokban mérhető kérdés is, hogy kié legyen az északi-tengeri olaj.
A kormányzó Skót Nemzeti Párt nem kis részben erre az olajra építi a függetlenség finanszírozását, és már az 1970-es években is az volt az egyik politikai jelszava, hogy az északi-tengeri olaj „Skócia olaja”. Ugyanakkor iparági szakértők az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását jósolják. A brit tengeri olajkitermelői szövetség már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az északi-tengeri brit nyersolaj-kitermelés csaknem másfél évtizede, 1999-ben tetőzött - abban az évben a brit szektor tizenkét havi nominális hozama megközelítette a 400 millió hordót -, és az északi-tengeri talapzatból kitermelhető nyersolaj mennyisége 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken.
A skót függetlenség jelenleg tehát inkább súlyos kérdések, semmint határozott válaszok halmazát veti fel, és a bizonytalanságot jelzi, hogy az elszakadás hívei egyelőre nincsenek többségben Skóciában sem. (MTI)
