Viharzóna szélén áll az arany
Az amerikai pénzpumpa vártnál korábban történő leállításával kapcsolatos spekulációk tömeges menekülési hullámot indítottak el az utóbbi hetekben az arany árfolyamát lekövető pénzügyi termékeket kínáló befektetési alapoktól. A sárga nemesfémre emiatt vetülő baljós árnyakat csak nagyobbította, hogy még a ciprusi válság és annak nem éppen befektetőbarát kezelése sem volt képes kirobbantani az arany árfolyamát az egyre letargikusabban képet festő holtpontjáról. Mindezek tetejébe az aranypiac meghatározó szereplőinek számító befektetési bankok sorra csökkentették a nemesfémre korábban kiadott optimista céláraikat.
Bizonytalanság az úr az aranypiacon
A bizonytalanság mostanra egyre inkább eluralkodott a piacon. A beszakadó aranyár a felizzó távol-keleti kereslet hatására két hét alatt határozottan visszaemelkedett ugyan, de mostanra az elfáradás jelei mutatkoznak. Ebben persze nincsen semmi rendkívüli, hiszen a piaci mechanizmusok normális velejárója, hogy minden ármozgás előbb vagy utóbb megáll, holtpontra kerül, majd egy ellenirányú mozgás azt részben visszakorrigálja. Amíg a korrekció nem haladja meg az azt megelőző impulzust, addig az árfolyam főiránya ép, nincs szó többről, mint törvényszerű kiigazításról.
A tisztán látást most mégis nehezíti, hogy egyre zavarosabb az összkép, és ezért mintha nem lenne teljesen világos sem az árfolyam fő iránya, sem az, hogy az ellenirányú mozgás már egy esetleges trendforduló előszele-e. Több volt-e például az április közepi árfolyamkrach az évtizedes emelkedő trend korrekciójánál, vagy éppen ez volt a megfordult trend első markáns jele, és az azóta történt visszaemelkedés jelenti-e ennek mindössze egy átmeneti korrekcióját?
A fundamentumok is ellentmondásosak
A piacot befolyásoló fundamentumok sem egyértelműek. A monetáris lazítás világszerte nem hogy nem lassul, de a Bank of Japan által pár hónapja drasztikusan megnyitott pénzcsapokra időközben az Európai Központi Bank és az ausztrál jegybank már válaszolt kamatvágással, a héten pedig a britek is megerősítették, hogy folytatják az eszközvásárlási programjukat valamint fenntartják a 0,5%-os rekord alacsony alapkamatot. Ezt a pénzügyi expanzióként ismert folyamatot még az USA indította el a válság kezdetén az amerikai gazdaság élénkítésé céljából, majd világszerte iskolát teremtett vele. A vélemények megoszlanak arról, hogy ezzel már devizaháború zajlik-e a világban, a devizák kölcsönös leértékelődési versenyéről vagy csupán összehangolt akcióról van-e szó a világgazdaság szekerének a kátyúból való kirántására. Az azonban egészen biztos, hogy a jegybankok agresszív fellépése kockázatokat hordoz magában. A devizák gyengítése segítheti ugyan az adott országok exportját, de mellékhatásként elszabaduló inflációt és árbuborékokat szülhet a tőkepiacokon.
Meglehet, hogy a részvénypiaci indexeket is csak az a buborék emelte az utóbbi időkben, amelyet a piacokra öntött pénzbőség fújt nagyra, és ha a tőzsdei cégek eredménynövekedései nem igazolják fundamentálisan az árfolyamok emelkedését, akkor ez az egész lufi kidurran. Persze amikor majd ott tartunk, hogy a tőzsde nagyobb mértékben korrigál – erre előbb vagy utóbb sor fog kerülni –, akkor nehéz lesz megállapítani, hogy korrekció zajlik-e vagy éppen a lufi durran. Csakúgy, mint az aranynál, ahol szintén mindig utólag okos az ember.
Az aranyár kilátásait vizsgálva érdemes elővenni mindazon szempontokat, amelyek alapján korábban oly egyértelmű volt a nemesfém drágulása. A negatív reálkamatok a vezető gazdaságokban továbbra is fennállnak, a monetáris expanzió, a pénznyomtatás javában zajlik, a finanszírozhatatlanul nagyra nőtt adóssághegyek nem hogy nem zsugorodtak, még növekednek is, és a fiskális egyensúly spórolással sem billenthető helyre. Márpedig ha a takarékoskodás nem vezet eredményre, akkor nem marad más, mint az adósságok elinflálása és a pénzügyi represszió, a lakossági megtakarítások többé-kevésbé rejtett eszközökkel való elvonása. Ennek tükrében a fejlett országokban a nagy ellátórendszerek, a nyugdíj és az egészségügy reformja még óriási kihívásnak ígérkezik az elkövetkezendő egy évtizedben.
Mindeközben és mindezek dacára a pénzügyi világrend instabilitása, a „rendszerkockázatok” valamelyest a háttérbe szorultak a világban. Az euró lehetséges megszűnéséről például ma már nem beszél senki, és látva az EU és a Valutaalap végtelen mélységű pénzes tarisznyáját, úgy tűnik, hogy államcsődöktől sem kell tartani. Ez tükröződik a lecsökkent állampapírhozamokban, az alacsonyabb CDS-felárakban kifejezésre kerülő mérséklődő államadósság-törlesztési kockázatokban, és mintha a három nagy hitelminősítő is ritkábban jelentkezne a szuverén adósokra vonatkozó negatív besorolással. A konjunktúra eközben lassan, de éledezik, mindenesetre a kilátások jobbak, mint még két éve voltak. Persze ez az egész élénkülés még nagyon gyenge lábakon áll, és ennél fogva ingatag minden, de a makró-mutatók javulása mégis kimutatható.
Ezek után jogos a kérdés, hogy elülőben van-e már a vihar, vagy azért ez még mindig csak egy vihar előtti a csend? A viharzóna szélén állva nehéz megállapítani, hogy a vihar már távolodik-e vagy csupán egy kanyart vesz. Az aranynál a hangulat egyfelől nyomott, másfelől vadul optimista. A New York-i határidős piacon a spekulánsok az elmúlt hónapokban jelentős mértékben csökkentették az árfolyam emelkedésére szóló fogadásaikat, sőt a tőzsdét felügyelő CFTC (Commodity Futures Trading Commission) aktuális adatai szerint a kisbefektetők többsége jelenleg az aranyár esésére fogad. Ekkora pesszimizmusra az aranynál 12 éve nem volt példa. Persze a New York-i COMEX messze nem a világ közepe, hiszen kereskednek még arannyal Londonban, Dubaiban, Tokióban, Sanghajban, nem is beszélve a tőzsdén kívüli OTC-piacokról és az egész fizikai aranykereskedésről szerte a világban. Márpedig éppen ez utóbbi a hírek szerint extrém csúcsokra futott az utóbbi hetekben különösen Ázsiában. Egyes sajtóértesülések 300 tonna aranyról szólnak, ennyi áramolhatott „potom áron” egyedül Kínába április közepe óta.
Az arany mégis biztosítás vészhelyzet esetére
Az összkép tehát ellentmondásos és bizonytalan, a tendencia mégis a világgazdaság problémáinak lassú megoldása, a fokozatos normalizálódás felé mutat. Az arany középút ezért jelenleg az lehet, ha a befektetők a korábbi spekulatív elvárásaikkal szakítanak az aranynál, nem elsősorban az árfolyam növekedésére játszanak, hanem az aranyban kizárólag a biztonsági tartalékot látják, egyfajta biztosítást pénzügyi vészhelyzet esetére. Ennek a pillanatnyi árfolyama másodlagos, hiszen ha a káresemény bekövetkezik, nem az fog számít, hogy mennyibe került egykor a biztosítás, hanem csakis az, hogy egyáltalán meglegyen.
