Behódolás vagy küzdelem a végsőkig?
Vietnám egyből bedobta a törölközőt, ha úgy tetszik egyből behódolt Trumpnak a rá kiszabott 46%-os vámok hatására. Kis nyitott gazdaságként nem maradt túl sok választása, mint kölcsönös vámmentességet felajánlani és ígéretet tenni az amerikai termékek vásárlására.
A vietnámi export a GDP 87%-át teszi ki, ráadásul az export 30%-a az USA-ba irányul, mivel az ország kvázi az amerikai gyárak összeszerelő üzemeként és varrodájaként működik. Vietnám 110 milliárd dolláros exportjára mindössze 14 milliárdnyi amerikai import jut, így esélytelen az árral szembe úsznia, a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében mindenképpen a megállapodást kell keresnie.
Az EU alapvetően kivárásra játszik, igyekszik a tárgyalóasztal mellett rendezni a helyzetet. Relatíve kiegyenlített ugyanis a külkereskedelmi pozíció, így bízhat az alkuban. Termékek tekintetében az EU-nak 157 milliárd eurós külkereskedelmi többlete van, de szolgáltatások tekintetében már az USA rendelkezik 109 milliárd eurós többlettel.
Vagyis a tényleges nettó különbség mindössze 48 milliárd euró. Ezt az EU könnyedén kompenzálhatja amerikai LNG vagy például fegyverek vásárlásával. Ennek megfelelően az EU lényegében egy mini válaszlépést fogalmazott meg, néhány amerikai termékcsoportra vetnek ki célzottan vámokat, ami összesen 21 milliárd eurónyi terméket érint.
Jövő héten csütörtökön Gerorgia Meloni, Trump személyes jóbarátja utazik Washingtonba a megállapodás előtt egyengetni az utat. Miközben a negatív szcenárióra készülve a spanyol miniszterelnök már az ázsiai, például vietnámi kereskedelmi lehetőségeket fürkészi.
Kína viszont felvette a kesztyűt. Nem hajlandó Trump szabályai szerint játszani és nem engedhet a zsarolásnak. Kölcsönösen elkezdték egyre hihetetlenebb magasságba emelni a vámot. Az ördögi kör beindult, ezek a vámok már lényegében ellehetetlenítik a külkereskedelmet.
Kína számára az USA a legfontosabb kereskedelmi partner 501 milliárdos exporttal, illetve 15%-os súllyal. Ezzel szemben csak 165 milliárd dollár értékű terméket importálnak. Ekkora különbséget nem lehet könnyedén eltüntetni, még akkor sem, ha Kína esetleg vevő lenne erre, de nem is látszik rá a szándék. De kinek fájna jobban a külkereskedelem leállása, amellett, hogy klasszikus vesztes-vesztes szituációt látunk?
Kína GDP-jének 2,8%-a megy az USA-ba, míg fordítva csak bő fél százalék. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis Kína nagy hozzáadott értékű elektronikai termékeket és gépeket exportál az USA-ba, vagyis feltételezhetően nehéz ezeket pótolni. Ezzel szemben az USA főleg könnyen helyettesíthető nyersanyagokat értékesít Kína számára. Így végső soron mindketten komoly károkat tudnak okozni a másiknak. A lenti két ábrán mutatjuk az USA és Kína közti külkereskedelem fő (1 milliárd dollárnál nagyobb) tételeit.
Trump tegnap este jobb belátásra tért. Hogy ebben a recessziós félelmek vagy a zuhanó tőkepiac győzte meg, talán mindegy is. Kínát leszámítva 90 napra felfüggesztette a 10% fölötti vámok alkalmazását, ezzel pedig úgy tűnik, hogy a tárgyalásos megoldások győzedelmeskednek. (forrás: ERSTE elemzés)
