Digitális gyermekvédelmi protokollra van szükség
Jármi Éva pszichológus az online platformok biztonságos használatáról és az internetes bántalmazás kivédéséről szóló szakmai beszélgetésen azt hangsúlyozta: a gyerekek jelzési hajlandósága nagyban függ attól, hogy mennyire bíznak, és mennyire vannak tisztában azzal, hogy mi történik a segítségkérés után.
Amíg nem látják tisztán, hogy egy bántalmazó helyzet jelentésekor mire számíthatnak, mi a protokoll, addig kevésbé jelzik a problémákat - mutatott rá. Kiemelte: fontos meghatározni, hogy mire terjed ki az iskola felelősségi köre, jelenleg ugyanis az online térben történtek kapcsán az intézmények gyakran nem érzik a saját illetékességüket.
Jármi Éva rögzítette: törekedni kell arra, hogy a digitális kompetenciafejlesztés ne az eszközhasználat gyakorlati tudnivalóiról szóljon, hanem az online biztonságról, a tudatosságról is.
Belényesi Pál jogász, egyetemi oktató azt mondta: a digitális gyermekvédelem kérdéseit egy átfogó törvényben kellene szabályozni. Hangsúlyozta: szükség van jövőképre nemzeti szinten ebben a témában, fejleszteni kell a digitális írástudást és felkészültséget.
Felidézte, hogy az Európai Bizottság szeptember 17-én közzétett egy rendelettervezet a gyerekek online védelméről. A javaslat többek között korlátozná a platformokhoz való hozzáférést bizonyos életkor alatt, és a szolgáltatókat is biztonságos működésre kötelezné, ki kell iktatniuk például a kényszeres viselkedést előidéző, függőséget okozó elemeket
- magyarázta Belényesi Pál. Hozzátette: az uniós jogalkotási folyamatba a magyar parlamentnek is érdemes lenne bekapcsolódnia a saját véleményével, saját javaslataival.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a digitális gyermekvédelem terén tanulni kell a nemzetközi jó gyakorlatokból.
Lénárd András egyetemi oktató azt emelte ki, hogy a pedagógusképzésbe be kellene építeni olyan kurzust, amelyen a hallgatókat felkészítenék arra, hogy az online tér kihívásaira hogyan reagáljanak, hogyan védjék meg a gyerekeket. Rámutatott: az idősebb pedagógusok képzésük során semmi ilyesmiben nem részesültek.
Úgy folytatta: szükséges, hogy minden iskolában legyen olyan gyermekvédelmi szakember, aki lépéseket tud tenni, ha online bántalmazással, visszaéléssel kapcsolatos jelzés érkezik.
Lénárd András kiemelte a partnerség fontosságát, megjegyezve: a gyerekek eltitkolják a problémáikat, ha a szülői, tanári reakció a tiltás. Rámutatott arra is, hogy bár a gyerekek nagyon jól kezelik a digitális eszközöket, az ösztönös használat nem feltétlenül jár együtt kellő tudatossággal.
Csalár Dorina, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Internet Hotline osztályvezetője a szülők edukálásának szükségességét hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az online és offline bántalmazás "kéz a kézben jár", nem lehet külön kezelni a kettőt. Fontosnak nevezte, hogy az iskolákban legyen legalább egy általános útmutató a bántalmazó helyzetek kezelésére, mert ma a legtöbb intézmény alapvető protokollokkal sem rendelkezik.
Rácz Dominika, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi tanácsadója közölte: közös fellépésre van szükség, a protokollok kidolgozásában a gyerekek, szülők, pedagógusok egyaránt vegyenek részt.
Megjegyezte: a szégyen visszatartja a gyerekeket arról, hogy megosszák a gondjaikat, ezért lehetőséget kell teremteni arra, hogy anonim módon tudjanak segítséget kérni, továbbá információt kell adni nekik arról, hogy pontosan mire számíthatnak a bejelentést követően.
