Döntésképtelenség bénítja a magyar vállalkozókat

A tudás soha nem volt olyan könnyen elérhető, mint most: könyvek, online kurzusok, tréningek, szakértői videók és mesterségesintelligencia-alapú elemzések állnak bárkinek a rendelkezésére. A magyar vállalkozói szektor mégis egyre gyakrabban nem növekedéssel, hanem megtorpanással reagál erre a bőségre. A jelenség mögött a döntésképtelenség áll. A viselkedéskutatás ezt a helyzetet „tudás–cselekvés paradoxonként” írja le. A vállalkozó pontosan tudja, milyen lépések vezetnének előre, mégsem teszi meg őket. A szakirodalomban analysis paralysis néven ismert állapot lényege, hogy a túl sok információ nem segíti, hanem blokkolja a döntéshozatalt. A tökéletes megoldás keresése közben elmarad a cselekvés, az idő pedig észrevétlenül kicsúszik a kézből.

Túl sok tudás, túl kevés döntés

Magyarországon ez a bénulás különösen erős, aminek feltehetően pszichológiai és történelmi háttere is van. A szocializmus évtizedei a kockázatkerülést és a passzivitást jutalmazták, a hibázás pedig egzisztenciális fenyegetést jelentett. Ez a reflex sok esetben ma is jelen van a vállalkozói döntésekben.

„A döntésképtelenség az új szocializmus: mindenki vár valakire, aki majd megmondja, mit kellene tenni. Ha nem döntök, akkor nem is hibázom – ez a belső logika rengeteg céget tart mozdulatlanul” – fogalmaz Kasza Tamás lezárási specialista, aki több mint három évtizede dolgozik vállalkozói rendszerekkel.

A statisztikák alátámasztják a diagnózist. Egy átlagos üzleti szeminárium után a résztvevők mindössze körülbelül 3 százaléka alkalmazza tartósan a tanultakat. Ez az arány más területeken – az élsporttól a művészetekig – is ismert, a magyar kis- és középvállalkozások esetében azonban súlyos versenyhátrányt jelent. Egy több mint száz cégvezetőt vizsgáló felmérés szerint a válaszadók harmada krónikus halogatásról számolt be, közel 40 százalékuk pedig nyomás alatt „lefagy”.

A sebesség lett az új valuta az AI korában

A megoldás paradox módon nem feltétlenül a további tanulásban rejlik. Az AI korában a lexikális tudás gyorsan elértéktelenedik: amit korábban versenyelőnynek hittünk, ma másodpercek alatt hozzáférhető. A gazdasági siker új mérőszáma a megvalósítás sebessége lett.

„Egy új pénzügyi törvény lépett életbe: a világ ma már nem a legokosabbnak, hanem a leggyorsabbnak fizet” – fogalmaz Kasza Tamás. A piacon a lelkes amatőr gyakran lehagyja a tétova zsenit, mert az előbbi lép, hibázik, korrigál, míg az utóbbi a tökéletes pillanatra vár.

Kasza szerint a bénultság nem motivációs probléma, hanem viselkedési kérdés. A megoldás ezért nem lelkesítő beszédekben, hanem rendszerekben és szokásokban rejlik. A cselekvést automatizmussá kell tenni, hogy ne igényeljen külön akaraterőt. Ezt a folyamatot a „cipőfűző” hasonlattal írja le: ahogy senki nem gondolkodik azon reggelente, képes-e bekötni a cipőjét, úgy a döntésnek és a végrehajtásnak is rutinná kell válnia.

„A megvalósítás nem tehetség kérdése, hanem gyakorlásé. Ha elégszer csinálod, a kezed magától tudja. A siker kulcsa az, hogy a cselekvés a szakmai identitás részévé váljon” – hangsúlyozza.

Nem zsenik, hanem megvalósítók

A hitelességet azonban nem a távoli milliárdos példák adják, hanem az utánozható hazai történetek. Ilyen például Kovács-Radnóti Mária, aki a Bitang Burgerrel egy telített piacon, látványos technológiai újítás nélkül épített stabil, több százmilliós forgalmat. Vagy Korolovszki Norbert a Kürtős Legendával egy hagyományos terméket emelt skálázható üzletté, miután a tudatos rendszerépítést a halogatás helyére tette.

A megVALÓsítás-központú szemlélet következő állomása a március elején megrendezett 71. Kasza Nap, amelyen Tamás, Mária és Norbert is ott lesz, és amelyre – a szervezők döntése nyomán – korlátozott számban ingyenes részvétel is elérhető. Ennek az eseménynek apropóján a szakember három könyvet is megjelentet.

„Nem újabb elméletekre van szükség, abból már túl sok van. A feladat az, hogy lebontsuk a félelmeket, és megmutassuk: a megvalósítás tanulható folyamat” – mondja Kasza Tamás lezárási specialista. „A bőség világában nem az nyer, aki még tervez, hanem az, aki már úton van.”