Gyerektartás összege - mitől függ hogy mennyi gyerektartást kell fizetni válás után?

A tartásdíj összegéről a szülőknek kell megállapodniuk

A gyermektartásdíj kérdésében elsődlegesen a szülők megállapodása a mérvadó. A megszületett egyezséget a bíróság csak akkor nem hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekével ellentétes. A felek megegyezése akár a törvényes mértékű tartásdíjtól magasabb összegű kötelezettségvállalásról is szólhat, de ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a vállalást a gyermek szükséglete indokolja-e vagy valamely más ok (pl. valamely harmadik személy kielégítési alapjának elvonását célozza).

Egy összegű juttatás vagy akár vagyontárgy is lehet - megállapodás szerinti időszakra

A szülők abban is megegyezhetnek, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ilyenkor meg kell határozniuk azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi. Az ilyen megállapodás érvényességéhez a gyámhatóság, vagy ha per során egyeznek meg, a bíróság jóváhagyása szükséges.

Nem kizárt, hogy a megállapodás megléte és teljesítése esetén, a gyermek - előre nem látható körülmények beállta miatt - további tartásra szorul (például a gyermeknek hosszan tartó és költséges orvosi kezelésére van szüksége). A bíróság alapos mérlegelést követően ilyen esetekben azon túlmenően, hogy a különélő szülő egyszeri juttatással már rendezte a tartási kötelezettségét, tartásdíj fizetési kötelezettséget is előírhat a kötelezett számára.

Ha nincs megállapodás a szülők között, a bíróság dönt a tartásdíj mértékéről

Amennyiben a felek nem tudnak a gyermektartásdíj kérdésében megállapodni, úgy a bíróság dönt.

A gyermektartásdíj összegének meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

1. a gyermek indokolt szükségleteire,

2. mindkét szülő jövedelmi viszonyaira és vagyoni helyzetére,

3. a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermekre és azokra a gyermekekre, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terhel,

4. a gyermek saját jövedelmére,

5. a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokra.

A gyermek jövedelme

Abban az esetben, ha a gyermek saját vagyonnal rendelkezik, annak jövedelmét az eltartására kell fordítani. A gyermek saját jövedelme származhat munkaviszonyból, vagyon (ingatlan, készpénz) hasznosításából, öröklésből, stb. A családi pótlék és az árvaellátás azonban olyan juttatásnak minősül, amely valójában nem tekinthető a gyermek tényleges jövedelmének, de a tartás mértékénél értékelni kell, hiszen a gyermek megélhetését biztosító, a szülők tartási terheit enyhítő juttatások.

Ha a kiskorú gyermek munkát vállal, és önálló jövedelemre tesz szert, vizsgálni kell, hogy keresménye az eltartásának költségét fedezi-e. Ha teljes egészében fedezi, úgy a szülők a tartási kötelezettség alól mentesülnek, ha pedig csak részben, a szülők tartás-kiegészítésre kötelesek a gyermek tényleges szükséglete kielégítése mértékéig.

Amennyiben a gyermek ösztöndíjat kap, az ösztöndíjnak tartáscsökkentő hatása van, de nem indokolt az ipari tanuló gyermek zsebpénznek minősülő alacsony összegű ösztöndíját elszámolni a tartást pénzben szolgáltató szülő javára (PK 107. sz. állásfoglalás).

A gyermektartásdíj összegének meghatározása

A gyermektartásdíj összegére vonatkozó törvényi szabályozás szerint a tartásdíj összegét "általában" a kötelezett átlagos jövedelmének 15-20 %-ában lehet meghatározni, az átlagos jövedelem tekintetében pedig "rendszerint" a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére kell figyelemmel lenni. Amennyiben a kötelezettnek többféle tartási kötelezettsége van, az összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

A tartásdíjat bár a bíróság határozott összegben állapítja meg, de rendelkezhet úgy is, hogy a tartásdíj évente, a következő év január l. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével módosul. Ezáltal nem szükséges időről időre a tartásdíj felemelése iránt keresetet indítani, ugyanakkor követhető az infláció.

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

A továbbtanuló nagykorú gyermek akkor szorul rá a tartásra, ha a tartás hiányában a szükséges tanulmányait indokolt időn belül nem tudná folytatni. A törvény meghatározza azt is, hogy mi minősül "szükséges tanulmánynak".

Eszerint ilyen tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése.

Abban az esetben, ha a nagykorú gyermek tanulmányait olyan okból kénytelen megszakítani, ami neki nem róható fel, a tartásra a tanulmányok folytatása esetén továbbra is igényt tarthat.

Amennyiben a gyermek a tartásra érdemtelen (pl. a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot), vagy tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, illetve ha a kötelezett szülő a tartásdíj fizetésével saját szükséges tartását, vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné, nem köteles a nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani.

Csak rendkívül indokolt esetben lehet kötelezni a szülőt a tartásra, ha a továbbtanuló gyermek betölti a 25. életévét.

A tartásdíj mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni

1. a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit

2. saját jövedelmét

3. vagyoni helyzetét

4. a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat (pl. ösztöndíj)

5. a szülők teherbíró képességét.

Az az oktatási intézmény, ahol a nagykorú gyermek továbbtanul, köteles a tartásdíjra kötelezett szülő kérésére tájékoztatást adni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről. A gyermeknek pedig továbbtanulási szándékáról kell a tartásdíjra kötelezett szülőt haladéktalanul értesítenie.