Hogyan maradhat versenyben az EU a világ nagyhatalmai között?
Néhány napja tette közzé az Eurostat az Európai Unió tavalyi gazdasági növekedésére vonatkozó adatait. 2025-ben a világ három legnagyobb gazdasága – az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína – különböző gazdasági teljesítményt tudtak felmutatni. Nagyon eltérő kihívásokkal kellett, hogy megküzdjenek. A három nagyhatalom hatalom (bár egyes szerint vitatható, hogy az EU még az lenne-e) reál GDP-je emelkedett, de eltérő okokból. A politikai változások, az iparban bekövetkezett változások, valamint a hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok esetében a kormányzati leállás is nyomot hagyott.
Az Európai Unió 2025-ben fellendülést mutatott fel 2024-hez képest, ám ezek nagyon egyenetlenek. Tavaly az EU-ban a reál GDP 1,5%-kal nőtt 2025-ben, ami valamivel erősebb, mint a 2024-es 1,1%. Első ránézésre ez biztatónak tűnik, de az országok közötti különbségek szembetűnők. Írország kiemelkedett a GDP hatalmas, 12,3%-os ugrásával, amit Málta és Ciprus követtek, mindkettő stabil, 3% feletti növekedéssel. Németország, a régió gazdasági növekedésének meghatározója, Magyarország legfontosabb gazdasági partnere teljesített a leggyengébben: alig mutatott növekedést, mindössze 0,2%-kal javult a mutató.
A többnyire jól teljesítő finn gazdaság is hasonló helyzetben találta magát, szintén 0,2%-kal növekedett a gazdaságuk. Sajnos Magyarország is lemaradt az átlagtól a maga 0,4%-os növekedéssel. Ennek ellenére minden egyes EU-tagállamnak sikerült legalább némi GDP-növekedést elérnie 2025-ben, ami mindenképpen sikernek számít. A hivatalos adatok szerint a háztartási és kormányzati kiadások nagy szerepet játszottak ebben a stabil növekedésben, akárcsak a szilárd üzleti és állami beruházások (bruttó állóeszköz-felhalmozás). A magasabb munkavállalói bérek valószínűleg több pénzt juttattak a munkavállalókhoz, ami erős háztartási fogyasztást biztosított és segített fenntartani a különböző mértékű növekedést.
Az EU növekedésének lassulása elsősorban Németország gazdaságához köthető. A német gazdaság az EU gazdaságának hatalmas részét teszi ki, tragikus lassulási üteme számos országot visszatartott, megakadályozva, hogy az EU még magasabb számokat érjen el. Az eset felhívja a figyelmet a megosztottságra: míg néhány észak- és közép-európai ipari központ küzdött, a szolgáltatásokra és a technológiára összpontosító, gyorsan növekvő gazdaságok – mint például Írország és Málta – előre törtek.
Ugyanakkor a kereskedelem és az adóssági ráták is lényeges tényezők: az EU nagymértékben támaszkodik az importra és az exportra, de a nettó kereskedelmi mérlegek és a magánszektor adóssága továbbra is jelentős a régióban. Ha ezeket a problémákat nem kezelik megfelelően, azok továbbra is fékezni fogják a jövőbeli növekedést.
Az Amerikai Egyesült Államok gazdasága 2,2%-kal bővült 2025-ben, ami kissé elmarad a 2024-es 2,8%-os ütemtől. A fogyasztás továbbra is növekedett, a vállalkozások pedig relatív megfelelő ütemben ruháztak be, így az év összességében szilárdnak tűnt. A negyedik negyedévben azonban a GDP alig mozdult, éves szinten mindössze 1,4%-kal nőtt – ami jóval alacsonyabb a harmadik negyedévi 4,4%-hoz képest.
A hivatalos adatok szerint ennek oka a szövetségi kormány októbertől november közepéig tartó leállása. A Gazdasági Elemző Hivatal becslése szerint ez az egyetlen esemény egy teljes százalékponttal csökkentette a negyedév növekedését. Ezzel szemben a magánszektor tovább növekedett. A magán belföldi vásárlóknak történő reál végső értékesítés 2,4%-kal nőtt a negyedik negyedévben. Az infláció nem mozdult sokat: a Personal Consumption Expenditures (PCE) árindex 2,6%-kal emelkedett az év során, ami megegyezik a 2024-es adatokkal. Az élelmiszerek és az energia nélkül a mag PCE 2,8%-ot ért el, ami alig alacsonyabb, mint a tavaly mért adat.
Nem meglepő, hogy a leginkább figyelemre méltó növekedést Kína tudta felmutatni, elsősorban az innováció révén. Kína gazdasága 5,0%-kal nőtt 2025-ben, teljesítve a kitűzött célokat. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a növekedés az első negyedévben 5,4%-kal kezdődött, majd negyedévenként lassult, majd a negyedik negyedévben 4,5%-on zárt. A kormány „új minőségű termelőerők” iránti törekvése kifizetődő volt, különösen a csúcstechnológiás gyártásban, hiszen az adatok szerint ez az ágazat 9,4%-kal növekedett, így például a 3D-nyomtatók gyártása 52,5%-kal ugrott meg, de az ipari robotok és az új energiahordozók is szépen teljesítettek a maguk 28, illetve 25,1%-kával.
A szolgáltatások meghaladták az ipart, 5,4%-kal nőttek, szemben a feldolgozóipar 4,5%-os és a mezőgazdaság 3,9%-os növekedésével. Ugyanakkor a beruházások megtorpantak. Az összes állóeszköz-beruházás 3,8%-kal csökkent, amit az ingatlanfejlesztés hatalmas, 17,2%-os visszaesése okozott, hiszen a kínai ingatlanpiac problémái nem enyhültek. Az árak tekintetében a fogyasztói infláció stagnált – nulla változás az évben –, ami a gyenge belföldi keresletre utal. A demográfiai adatok tovább súlyosbították a kihívást. Kína lakossága 3,39 millióval csökkent, a természetes növekedési ütem pedig -2,41 ezrelékre esett vissza.
Összefoglalva: 2025 a rugalmasság éve volt a világ legnagyobb gazdaságai számára. Az USA – átmeneti politikai zavarok ellenére – fenntartotta belsőkereslet-vezérelt növekedését, míg Kína tovább erősítette pozícióját a csúcstechnológiai ágazatokban, még a szerkezeti és demográfiai kihívások ellenére is. Ezzel szemben az Európai Unió teljesítménye egyszerre bizonyult stabilnak és sebezhetőnek: a növekedés ugyan visszatért, de az országok közötti egyenlőtlenségek, a német gazdaság lassulása és a szerkezeti problémák korlátozták a régió dinamizmusát.
A globális versenyfutás jelenlegi trendjei arra figyelmeztetnek, hogy az EU-nak elengedhetetlen a gazdasági és iparpolitikai stratégiák újragondolása. Ha a blokk nem erősíti meg innovációs bázisát, nem fokozza a kritikus nyersanyagok, energiahordozók és technológiai fejlődés területén önállóságát és nem kezeli hatékonyabban belső szerkezeti törésvonalait, gazdasági és ezzel együtt politikai súlya is tovább csökken a két másik nagyhatalomhoz képest. A jelenlegi adatok tehát nemcsak a kilábalás jeleit hordozzák, hanem egyértelmű figyelmeztetést is: a globális gazdasági térben való jelenlét fenntartásához az Európai Uniónak mélyreható, hosszú távú reformokra és határozott stratégiai irányváltásra van szüksége.
