Kiderült! Miért tapsolnak az utasok a repülőgépen leszállás után?

A Wizz Air 4500 utas és 150 légiutaskísérő bevonásával, a teljes hálózatát érintő nemzetközi kutatással tisztázta a kérdést, amelyben fontos kulturális különbségekre is rávilágított a tapsoló és nem tapsoló utasok motivációit illetően.

A válaszok alapján elmondható, hogy leginkább a közép-kelet-európai régióból induló nyaralójáratokon jellemző a taps. A magyar, a bolgár és a román piacon is az átlag, vagyis 45-48 százalék körül alakult a tapsolók aránya, míg a brit, svájci és a szerb utasoknál alig éri el a 30 százalékot. 

Ennek háttérben az állhat, hogy a kontinens keleti feléről induló járatokon több a ritkán, vagy először repülő utas, akik körében a tapsolás a kutatás szerint sokkal gyakoribb. Akik évente legfeljebb egyszer repülnek, azok 70 százaléka tapsol, az évente többször utazok körében már 59 százalékra esik a hajlandóság, akik pedig több mint tízszer repülnek, azoknak alig 40 százaléka tapsol a leszállást követően. 

Ők a saját bevallásuk szerint többnyire azért tapsolnak, mert megkönnyebbültek, hogy rendben megérkeztek, biztonságosan landoltak, és szeretnék kifejezni elégedettségüket, elismerésüket a személyzet felé.

Az is régiófüggőnek bizonyult, hogy pontosan miért tapsolnak az utasok. Kelet-Közép-Európában a legtöbben, válaszadók 38 százaléka a biztonságos landolást jelölte meg okként, Nyugat-Európában viszont ezt a motivációt csak a kutatásban résztvevők 31 százaléka választotta. 

A nyugat-európai utasok közül sokan inkább a személyzet munkájának elismeréseként csapják össze a tenyerüket (28 százalék) - ezt az indokot Kelet-Közép-Európában kevesebben, 23 százalék nevezték meg. A harmadik leggyakoribb ok a konformizmus volt: többen csak azért tapsolnak, mert sokan mások is ezt teszik - országoktól és térségektől függetlenül minden ötödik válaszadó nyilatkozott így.

Az adatokat részletesen vizsgálva az is kiderül, hogy összességében a megkérdezettek kicsivel több mint a fele, mintegy 55 százaléka köszöni meg a pilóta, illetve a személyzet munkáját tapsolással, és közülük is a legfiatalabb korosztályba tartozók, a 18-24 évesek a legaktívabbak: körükben a válaszadók 64 százaléka válaszolt úgy, hogy szokott tapsolni landolás után. 

Őket a 45-64 évesek (57 százalék), valamint a 35-44 évesek (54 százalék) követik a listán, vagyis nem állítható egyértelműen, hogy az életkor változása közvetlenül befolyásolná a tapsolási szokásokat. 

A légiutas-kísérőkre is kiterjesztett kutatás is alátámasztotta ezt az eredményt: szerintük is leginkább a konformitás áll a háttérben, illetve ők is úgy tapasztalták, hogy rendkívüli események után gyakoribb a tapsolás. Ugyanakkor a tapasztalataik szerint a jelenség - vélhetően a repülés, mint utazási mód elterjedésével - visszaszorulóban van: közel kétharmaduk nyilatkozott úgy, hogy egyre kevésbé jellemző ez a tetszésnyilvánítási forma az utasok körében. 

Többségük úgy tapasztalja, hogy sokan, de az utasok kevesebb, mint fele tapsol inkább. A fedélzeten dolgozók az utasokkal szemben úgy tapasztalták, hogy elsősorban a román, albán és olasz nemzetiségűek körében népszerű ez a szokás.

A Mélylevegő Projekt pszichológus csoport a jelenséggel kapcsolatban rámutatott: “A taps a landolás után sokaknál egyfajta kollektív megkönnyebbülés, ami egyszerre fejezi ki a hála érzését és a kontroll visszanyerését egy olyan helyzet után, ahol más kezében volt az irányítás. A pszichénk imádja az apró rituálékat, főleg, ha azok biztonságérzetet és közösségi élményt is adnak - márpedig néha egy taps pont ilyen kis mikroünnep.”