Kötelező lesz! Jön a digitális útlevél, az EU kötelezi a bevezetését

Az Európai Unió évente több mint 2,2 milliárd tonna hulladékot termel, az elektronikai hulladék mennyisége pedig világszerte már 60 millió tonna fölé emelkedett. A körforgásos gazdaság egyik legnagyobb akadálya, hogy amikor egy termék kikerül a használatból, az információk is eltűnnek: nem tudjuk pontosan, miből készült, hogyan javítható vagy hogyan lehetne újrahasznosítani. A digitális termékútlevél célja, hogy a termékekhez kapcsolódó adatok végigkísérjék azok teljes életútját – a gyártástól egészen a hulladékfeldolgozásig. A Körkörös.hu utánajárt, mit jelent ez a gyakorlatban.

Miért van szükség digitális termékútlevélre?

A körforgásos gazdaság egyik alapelve, hogy a termékekben található anyagok minél hosszabb ideig használatban maradjanak. Ehhez azonban nem elég a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás: az is fontos, hogy pontos információk álljanak rendelkezésre arról, miből készült egy termék, hogyan szerelhető szét, és milyen anyagok találhatók benne. Ma ez az információ sok esetben hiányzik. Amikor például egy okostelefon, laptop vagy háztartási gép hulladékká válik, a feldolgozók sokszor csak becslések alapján tudják eldönteni, milyen anyagok találhatók benne.

Az Európai Unió ezért egy olyan digitális rendszert vezet be, amely a termékek teljes életútját követhetővé teheti: ez a digitális termékútlevél.

Digitális adatlap minden termékhez

A digitális termékútlevél (Digital Product Passport) lényegében egy online adatlap, amely egy adott termék legfontosabb tulajdonságait tartalmazza. A rendszer általában egy QR-kódhoz, digitális azonosítóhoz vagy ipari környezetben RFID-címkéhez kapcsolódik. Ha ezt az azonosítót egy telefon, egy szerviz vagy egy hulladékkezelő informatikai rendszere beolvassa, megjelenik a termék digitális profilja.

Ez azonban nem egy statikus dokumentum. A cél éppen az, hogy az adatok a termék teljes életútja során frissüljenek: a gyártók, szervizek, újrahasznosítók vagy akár a hatóságok is kiegészíthetik az információkat.

A digitális termékútlevél az Európai Unió új fenntartható termékpolitikájának egyik központi eleme. A rendszer a fenntartható termékekről szóló ökodesign-rendelethez (Ecodesign for Sustainable Products Regulation – ESPR) kapcsolódik, amelynek célja, hogy a termékek tartósabbak, javíthatóbbak és könnyebben újrahasznosíthatók legyenek. A szabályozás részleteiről az Európai Tanács oldalán is olvasható tájékoztatás.

Milyen adatokat tartalmaz egy digitális termékútlevél?

A termék típusától függően számos információ jelenhet meg a digitális adatlapban. A rendszer tartalmazhat adatokat a gyártóról, a termék vagy modell típusáról, a gyártás idejéről és helyéről, valamint egyedi sorozatszámokról vagy digitális azonosítókról.

Mivel a rendszer egyik fontos célja az anyagok visszakövethetősége, az adatlap azt is rögzítheti, hogy a termék milyen alapanyagokból készült, tartalmaz-e kritikus nyersanyagokat, illetve mennyi újrahasznosított anyagot használtak fel a gyártás során.

A digitális útlevél emellett információkat adhat arról is, hogyan szerelhető szét a termék, mely alkatrészek cserélhetők, illetve milyen javítási útmutatók állnak rendelkezésre. Környezeti adatok is megjelenhetnek benne, például a termék várható élettartama, energiaigénye vagy az újrahasznosítás lehetőségei.

Fontos azonban, hogy az információk egy része nyilvános lesz, más adatokhoz viszont csak bizonyos szereplők – például szervizek vagy hatóságok – férhetnek hozzá.

A termék teljes életútja digitálisan követhetővé válhat

A digitális termékútlevél egyik legfontosabb célja, hogy egy termék teljes életútja – a gyártástól a hulladékfeldolgozásig – nyomon követhető legyen.

A folyamat a gyártásnál kezdődik, amikor létrejön a digitális adatlap, és rögzítik a termék alapadatait. Amikor a termék forgalomba kerül, egy QR-kód vagy más digitális azonosító kapcsolja össze a fizikai tárgyat az online adatbázissal.

A használat során a szervizek frissíthetik az adatokat – például ha alkatrészt cserélnek vagy karbantartást végeznek. Ha a terméket később tovább értékesítik vagy újra hasznosítják, a digitális adatlap segíthet a készülék állapotának és értékének meghatározásában.

Amikor a termék végül hulladékká válik, a feldolgozók már pontos információval rendelkezhetnek arról, milyen anyagokat tartalmaz, így hatékonyabban tudják szétválogatni és újrahasznosítani.

A digitális termékútlevél nem fizikai dokumentum, és a legtöbb esetben nem jelent beépített nyomkövetőt a termékben. Az információk online adatbázisokban vagy vállalati rendszerekben találhatók meg, a fizikai terméken pedig általában csak egy azonosító jelenik meg – például QR-kód vagy digitális sorozatszám –, amely egy online adatlapra mutat.

Mely termékeknél jelenhet meg először?

A digitális termékútlevelet nem egyszerre vezetik be minden terméknél: az Európai Unió tervei szerint a rendszer fokozatosan jelenik majd meg az egyes termékkategóriákban.

A szabályozás részleteiről az Európai Bizottság oldalán található információk alapján elmondható: elsősorban olyan termékeknél jelenik majd meg, amelyeknél különösen fontos az anyagok nyomon követése és az újrahasznosítás megszervezése. Ide tartozhatnak például az elektromos autók akkumulátorai, az elektronikai eszközök – például telefonok és laptopok –, a textilipari termékek, valamint egyes építőipari anyagok és ipari berendezések.

Ezeknél a termékeknél gyakran bonyolult az anyagösszetétel, jelentős mennyiségű nyersanyagot tartalmaznak, és különösen fontos a javíthatóság vagy az élettartam meghosszabbítása is. Az Európai Bizottság tervei szerint az első kötelező alkalmazások a következő években jelenhetnek meg, miközben a rendszer fokozatosan egyre több termékkategóriára terjedhet ki.

A hulladékgazdálkodás is egyre digitálissá válik?

A digitális termékútlevél mellett a hulladékgazdálkodás is egyre inkább adatvezérelt rendszerré válik. A gyűjtéstől a szállításon át az újrahasznosításig egyre több folyamatban jelennek meg digitális eszközök és adatplatformok.

Számos városban már ma is működnek úgynevezett okos hulladékgyűjtők, amelyek szenzorok segítségével mérik a konténerek telítettségét. Az adatok egy központi rendszerbe kerülnek, amely ennek alapján optimalizálja a hulladékszállító járművek útvonalait. Így elkerülhető a félig üres konténerek ürítése, csökkenthető a szállítási költség és az üzemanyag-felhasználás is.

Más rendszerekben a hulladékgyűjtő tartályok digitális azonosítót vagy RFID-címkét kapnak. Amikor a kukásautó kiüríti a tartályt, a rendszer automatikusan rögzíti, melyik kukát ürítették ki és mikor. Egyes országokban ezeket a technológiákat a „fizess a kidobott hulladék után” rendszerekben alkalmazzák, ahol a hulladékkezelési díj a ténylegesen termelt hulladék mennyiségéhez igazodik.

A jövőben ezek a rendszerek akár a digitális termékútlevelekkel is összekapcsolódhatnak. Ha egy termék anyagösszetétele digitálisan nyomon követhető, az a hulladékgazdálkodás számára is értékes információ lehet: az újrahasznosító üzemek például pontosabban láthatják, milyen anyagok kerülnek a rendszerbe, és hogyan érdemes azokat feldolgozni.

Ha a digitális termékútlevelek és a digitális hulladékkövetési rendszerek valóban összekapcsolódnak, az jelentősen javíthatja az anyagok visszaforgatását a gazdaságba. A részletes termékinformációk nemcsak az újrahasznosítást tehetik hatékonyabbá, hanem a javíthatóságot és az újrahasználatot is segíthetik.

Ha a rendszer valóban elterjed, a jövőben egy termék története – az alapanyagtól a gyártáson és használaton át egészen a hulladékfeldolgozásig – digitálisan követhetővé válhat.

A termékek életútjának digitális nyomon követése nemcsak az újrahasznosítást segítheti, hanem az újrahasználati rendszerek fejlődését is. A körforgásos gazdaság egyik fontos iránya ugyanis az, hogy a termékek – különösen a csomagolások – minél többször visszakerüljenek a használatba. Ilyen megoldások például az edényvisszaváltási és edénymegosztási rendszerek is, amelyeknél egy csomagolás nem egyszeri hulladékként jelenik meg, hanem többször körforgásba kerül.