Már nem a szőlő adja a borvidékek varázsát
A bor ugyan vonzza az embereket, de magában nem teremt stabil turizmust. Farsang Sándor, az OTP Ingatlanpont északkelet-magyarországi régióvezetőjének tapasztalata szerint a híres Tokaji borvidéken is leginkább az egy-két napos rendezvényeknek nő a forgalma. A Pécsi, Szekszárdi borvidékeken – ahogy Markó Ildikó, az OTP Ingatlanpont dél-dunántúli régióvezetője látja –, bár folyamatosan fejlesztenek a már neves borászok, mégis csak egy-egy városi-városkörnyéki rendezvénynél tapasztalható a turisták nagyobb érdeklődése. A Hajós-Bajai, Csongrádi és Kunsági borvidékeken Piros Szilvia, az OTP Ingatlanpont dél-alföldi régióvezetője viszont lát olyan településeket is, amelyeken egy-egy rendezvénytől függetlenül is jelentős az idegenforgalom. Példaként hozza ezekre Csongrádot, Baját, Soltvadkertet, ahol a természeti adottságok – mint például a víz közelsége – adják a turizmus stabil alapját, és ahhoz tud jól kapcsolódni a borászat.
A térségben kiemelkedő turisztikai célpont még Hajós is, melynek különlegességét a bor és a történelmi múlt együtt adja. Itt a háromszáz éve érkezett sváb telepesek a német tradíciókat meghonosítva építették fel a borfalut, ami mára egy több mint ezer pincéből álló turisztikai attrakcióvá vált. Hajós sajátossága továbbá, hogy időnként megjelennek az egykor itt élt svábok leszármazottai vásárlóként is, akik esetében ez a kötődés az elsődleges szempont a keresett ingatlan kiválasztásánál.
Leszámítva Hajós speciális esetét, a szakemberek egyáltalán nem tapasztalják, hogy külföldiek érdeklődnének a borvidéki ingatlanok iránt. A határokon túlról legfeljebb a borfesztiválokra érkeznek érdeklődők. Azokból egyébként igen széles a választék: ma már szinte minden valamire való borvidéki település szervez évente legalább egy ilyen ünnepet, ami ad valami alkalmi jövedelemkiegészítést a helyieknek.
A megélhetés a belföldi vásárlók szempontjából is kulcskérdés. A turizmus ehhez általában nem kínál stabil alapot, s a mezőgazdaság is jellemzően idényjelleggel ad munkát, így – ahogy Piros Szilvia tapasztalja – a potenciális vevők igyekeznek az adott település, különösen a kisebb falvak lehetőségeit a szokásosnál is alaposabban feltérképezni.
Az ingatlanvásárlások célját tekintve is meglehetősen hasonló képet mutatnak az egyes borvidékeink. A vevőket nem érdekli a szőlőművelés vagy a borászkodás, inkább lakhatásra keresik a művelésből kivont ingatlanokat – összegzi a tapasztalatokat Markó Ildikó. Így aztán a keresletet sem a borvidék jellege, hanem leginkább a vevők mindenkori lehetőségei, az általuk elérhető támogatások alakítják – egészíti ki a képet Piros Szilvia. Példaként említi a falusi CSOK-ot, aminek révén több kisebb település valósággal felfrissült a Hajós-Bajai, Csongrádi és Kunsági borvidékeken. Farsang Sándor tapasztalata szerint északon is az általános ingatlanpiaci trendet követi a borvidéki piac.
Tokaj környékén is főleg családi házakat keresnek, elsősorban Mádon és Tarcalon. Most jellemzően a tehetősebbek vásárolnak ingatlanokat, ők is leginkább készpénzért, szánják azt akár lakóhelynek, üdülőnek, vagy akár egyszerű befektetésnek. Az odaköltözők számára a Pécsi, Szekszárdi borvidéknek sem a szőlőművelés a fő vonzereje, sokkal inkább a zártkerti, külterületi ingatlanok csendje, nyugalma. Ahogy Markó Ildikó felidézi: itt a vevők szemében a varázsszó ma leginkább a „panoráma”.
