Sok turistát vonz a busójárás
Závogyán Magdolna a város főterén, a legnagyobb magyarországi télűző, tavaszköszöntő eseményen felhívta a figyelmet arra, hogy - bár rituális, télűző praktikákkal Európa-szerte számos változatban lehet találkozni - a mohácsi horvát népcsoport, a sokácok népszokása mégis egyedülálló.
Azt mondta, a "testvérként élő népek szokásainak összesimulása páratlan kulturális gazdagságot érlelt" a busójárás képében, ezt az is bizonyítja, hogy az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének nemzetközi reprezentatív listájára is felvette a népszokást, amely már a hungarikumok gyűjteményének is a részét képezi.
Kijelentette: mindez közösségi siker "térben és időben". Ahogy az sem kétséges, hogy "a busójárás óriási népszerűsége azoknak a közösségeknek az érdeme, melyek tudatosan építkezve őrzik a lángot" - fogalmazott.
A készülődés maga is a kultúra részévé válik a busójáráson, hiszen a maszkok, jelmezek megtervezése és elkészítése, a hiteles megjelenés erőfeszítést és szervezett, kitartó munkát követel a csoportok tagjaitól, a felkészülés komoly néprajzi kutatómunka, a kellékek elkészítése pedig "kiemelkedő kézműves, sőt művészi teljesítmény" - tette hozzá.
"A busójárás jól ismert zaja, tömegének hömpölygése, világra szóló vidámsága értékeink életerejét szimbolizálja" - jelentette ki Závogyán Magdolna, mielőtt beszéde zárásaként a résztvevőknek eredményes télűzést kívánt.
Az államtitkár beszédét megelőzően új busót avattak a politikus és Pávkovics Gábor polgármester (Fidesz-KDNP) segítségével, majd több tízezer helyi lakos és látogató részvételével szabad farsangolás vette kezdetét Mohács belvárosában.
A mohácsi népszokás népszerűsége töretlenül nő: a szervezők becslései szerint az idei - csütörtökön kezdődött és február 13-ig tartó - busójáráson összesen több mint százezer, a forgalmasabb napokon 40-45 ezer ember vesz részt. Az érdeklődők szórakoztatásáról idén rekordszámú, 71 busócsoport és 2500 maskarás gondoskodik, a látogatók pedig 15 helyszínen vehetnek részt 160 programon.
A sokác népcsoport által meghonosított, híres farsangi eseményt egy 1783-as feljegyzés említi először.
A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő etnikum körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. A sokácok álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve, és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel - tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal - felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
A busójárást első magyarországi elemként vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2009-ben.
A népszokás még hátralévő programjairól, a helyszínek megközelítéséről, praktikus információkról a www.mohacsibusojaras.hu webcímen és a rendezvény Facebook-oldalán található bővebb tájékoztatás.
