Sokkoló áramdíj-emelkedés terheli a magyar vállalkozásokat
Az áramszámlák egyik tételének drasztikus emelkedése akár háromszázmilliárd forintos többletköltséget is okozhat a magyar vállalkozásoknak.
A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a jelenlegi rendszer súlyosan rontja a hazai cégek versenyképességét, miközben a költségeket végső soron a gazdaság és a fogyasztók viselik.
A szövetség álláspontja szerint elfogadhatatlan, hogy a vállalkozások előre nem tervezhető módon viseljék a villamosenergia-rendszer szabályozási és műszaki problémáinak következményeit. A logisztikai és ipari szektor szereplői a rendszer gyors felülvizsgálatát sürgetik.
Drasztikus költségnövekedéssel szembesültek a magyar vállalkozások az áprilisi áramszámlák megérkezésekor. Az úgynevezett KÁT-díj (hivatalos nevén az Átvételi kötelezettség alá eső villamosenergia-támogatás) a korábbi 2-4 forint/kilowattóra szintről közel 15 forint/kilowattórára emelkedett, ami egyes cégeknél közel 30 százalékos villamosenergia-költségnövekedést okozott.
Az MLSZKSZ szerint a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, súlyosan rontja a magyar termelő és szolgáltató vállalkozások versenyképességét és országos szinten, 2026-ban akár 300 milliárd forintos többletköltséget okozhat az ipari szereplőknek.
Különösen aggasztó, hogy a vállalkozások jelentős része előzetes figyelmeztetés és tervezhetőség nélkül szembesült az extrém mértékű díjnövekedéssel. Vannak olyan logisztikai és ipari szereplők, akiknél az emelkedés tartós megmaradása éves szinten további milliárd forintos pluszköltséget is jelenthet – hangsúlyozza az MLSZKSZ.
A vállalkozások fizetik meg a rendszerhibák árát
A szövetség álláspontja szerint a jelenlegi rendszer egyik legsúlyosabb problémája, hogy a villamosenergia-rendszer műszaki és szabályozási hiányosságainak költségeit közvetlenül a fogyasztókra terhelik. Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a napelemes termelés volumene, miközben a tőzsdei áramárak alacsony szintre estek, és egyre gyakoribbá váltak a negatív áras időszakok. A támogatott energiatermelők számára ugyanakkor továbbra is garantált átvételi ár jár, a piaci ár és a garantált ár közötti különbséget pedig végső soron a vállalkozások fizetik meg a KÁT-díjon keresztül.
Az MLSZKSZ a zöldenergia-termelés támogatását önmagában nem vitatja, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja, hogy a rendszer működési és kiegyenlítési problémáinak teljes költsége az ipari és logisztikai szereplőknél jelenjen meg.
A logisztikai szektor különösen érzékenyen reagál a villamos energia árak változására, mivel a raktárlogisztikai, termináli és ipari háttérfolyamatok jelentős villamosenergia-igénnyel működnek. A hirtelen és kiszámíthatatlan díjemelkedések ezért közvetlenül növelik a szolgáltatási költségeket, amelyek végül a teljes gazdaságban és a lakossági árakban is megjelenhetnek.
A szövetség szerint a jelenlegi helyzet kialakulásában meghatározó szerepet játszik, hogy a napelemes termelés gyors növekedésére épülő KÁT elszámolási rendszer mára súlyos piaci torzulásokat és finanszírozási feszültségeket okoz. A szakmai egyeztetések során ugyanakkor az is világossá vált, hogy nem kizárólag a KÁT rendszer jelent problémát: az áramköltségeket terhelő rendszerhasználati díj (RHD) struktúra is számos, a korábbi évek rendszertelen szabályozásaiból felhalmozódott problémával küzd.
A szakmai szervezetek hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi RHD rendszer nemzetközi összehasonlításban is jelentős többletterhet jelent a magyar termelő és logisztikai vállalatok számára, ami közvetlen hátrányt okoz a versenyképességben.
Ezért a rendszer teljes körű felülvizsgálatára van szükség: a jól működő és indokolt elemeket fenn kell tartani, a problémás szabályozási elemeket korszerűsíteni kell, a szükségtelen vagy versenyképességet rontó terheket pedig ki kell vezetni.
A szakmai szervezetek célja, hogy megszűnjenek azok a szolgáltató, termelő és ipari vállalatokra háruló kiszámíthatatlan és tervezhetetlen költségnövekedések, amelyek ma közvetlenül veszélyeztetik a magyar gazdaság versenyképességét, az ipari beruházásokat és a munkahelyek stabilitását, és egy kiszámítható, versenyképes energiaköltség-struktúrát kapjanak.
A szakma a jelenlegi rendszer gyors felülvizsgálatát sürgeti
Az MLSZKSZ szerint a jelenlegi konstrukció már rövid távon is tovább gyengíti Magyarország versenyképességét a régióban. Miközben a vállalkozások egyre nagyobb energiahatékonysági és fenntarthatósági elvárásoknak próbálnak megfelelni, olyan többletköltségekkel szembesülnek, amelyekre sem ráhatásuk, sem érdemi felkészülési lehetőségük nincs.
A szövetség ezért szakmai egyeztetést kezdeményez és a jelenlegi támogatási és kiegyenlítési rendszer gyors felülvizsgálatát sürgeti, hogy a rendszer rövid időn belül fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljon. Az MLSZKSZ álláspontja szerint olyan szabályozási és műszaki megoldásokra van szükség, amelyek képesek kezelni a megnövekedett napelemes kapacitásokból fakadó rendszerterhelést anélkül, hogy annak teljes költségét az ipari fogyasztókra hárítanák.
„A magyar vállalkozások nem finanszírozhatják korlátlanul egy hibásan működő rendszer minden költségét. A jelenlegi modellben az egyik oldal üzleti kockázata gyakorlatilag megszűnik, miközben a terheket teljes egészében a fogyasztók viselik.
Ez így sem gazdaságilag, sem versenyképességi, sem etikai szempontból nem fenntartható. A logisztikai és ipari szereplők lassan belerokkannak az egyre nehezebben követhető és tervezhető energiaköltségekbe” – mondta Bíró Koppány Ajtony, az MLSZKSZ főtitkára.
Az ipari energiafogyasztók problémáit az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) által közzétett, „Iparvállalatok energiaköltség-csökkentésére irányuló IEF koncepció – 2026” című szakmai anyag is megerősíti. Az IEF álláspontja szerint a hazai termelői piacot terhelő túlzott energiaköltségek már a magyar ipar működőképességét és nemzetközi versenyképességét veszélyeztetik, ezért olyan szabályozási és piaci intézkedésekre van szükség, amelyek képesek az iparra nehezedő indokolatlan többletterhek csökkentésére, illetve megszüntetésére. Az IEF koncepciója külön kiemeli a kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb energiaszabályozás, valamint az ipari fogyasztókra háruló aránytalan keresztfinanszírozási terhek mérséklésének szükségességét.
