Ezek lehetnek a devizahiteles mentőcsomag hátulütői
Az elmúlt időszakban a lakosság túlvállalta magát, azaz túlzott mértékben eladósodott. Ehhez persze szükség volt arra, hogy a hazai bankok egy kockázat-alapú versenyben bő hitelkínálattal jelentek meg a piacon, azonban a döntést mégiscsak a háztartások hozták meg. Ezt a problémát csak fokozta a svájci frank felértékelődése (kisebb részben) és a CHF-kamatok emelkedése (nagyobb részben), ami a törlesztő részletek megugrását, illetve a forintban kifejezett hitelállomány további bővülését eredményezte. A felépített adósságállomány mérséklése fájdalmas folyamat: alacsony fogyasztást (inkább fogyasztási rátát), a lakáspiac pangását, és az ingatlanárak további esését eredményezi, igaz kedvező külső egyensúlyi pozícióval jár. A túlzott tőkeáttétel azonban előbb-utóbb leépül, és a folyamatok visszatérnek az egyensúlyi medrükbe, ez azonban évek, és nem hónapok kérdése, még akkor is, ha a kormány és a bankszövetség közös javaslata az állományt 10, vagy akár 20 százalékkal mérsékli, véli az ING Bank elemzője. Az ilyen hitelezési ciklusok elkerülendőek, amit a viszonylag újnak tekinthető makroprudeciális szabályozás tűzött zászlajára.
A lakossági hitel/GDP mutató és az egyensúlyi értékére vonatkozó becslések
Forrás: MNB, Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2013. május
A vállalati hitelek a gazdaság jövője szempontjából azért fontosabbak, mint a lakosságiak, mivel sok esetben beruházásokat finanszíroznak, hangsúlyozza az elemző. Ebben a szegmensben szó sincs a hitelleépítés kényszeréről, ugyanakkor a hitelezés akadozása manapság a keresleti mellett kínálati korlátokkal is magyarázható és ez óhatatlanul maga után vonja a beruházások visszaesését is. Így míg a lakossági hitelleépítésnek „csak” a jelenlegi, a vállalati hitelszűkének emellett a jövőbeli növekedésre is hatása van. Mindez összefüggésben van a hazai bankszektor jövedelmezőségének a csökkenésével, mivel az érdemi hátrányt jelent a forrásokért folytatott versenyben. A bankok ezért a tevékenységük szűkítésével reagálnak az extra adóterhelésre, a végtörlesztési veszteségre. A vállalati hitelek viszonylag rövid futamidejűek, így azok leépítése a legegyszerűbb a bankok számára, emeli ki az elemző
„Ne legyen kétségünk afelől, hogy a devizamentő csomag újabb banki veszteségei további hitel-összehúzódást jelentenek majd a vállalati szférában” – hangsúlyozza Balatoni András. Ez pedig a beruházás további szűkülését eredményezheti. Egy több száz milliárd forintos banki veszteséggel járó csomag negatív hatásai bőven ellensúlyozhatják a jegybank által meghirdetett Növekedési Hitelprogramot, aminek a célja épp a vállalati hitelezés ösztönzése. Miközben az MNB számításai szerint 0,5 százalékkal javítja a jövő évi növekedést az intézkedéscsomag, ehhez képest a végtörlesztés által indukált 260 milliárd forintos banki veszteség az ING vezető elemzőjének számításai szerint 0,8 százalékkal csökkentette a 2012-es GDP-növekedést. Nagyon könnyen eltűntetheti tehát az NHP vélt, vagy valós kedvező hatását, ha a kormány nincs tekintettel a banki veszteségek reálgazdasági hatására.
Az adóterhelés mérséklésével ezzel szemben, az elemző szerint eredményeket lehetne elérni. A banki különadó bevezetését 2010-ben egyértelműen a költségvetés egyensúlyi szempontjai motiválták. Az adónem azóta véglegessé, vagy legalábbis hosszú távú forrássá vált a gazdaságpolitika számára. El kell tehát azon gondolkodni, hogy milyen céllal, milyen tevékenység finanszírozására, vagy minek a kezelésére használja fel a kormányzat a befolyt több, közel 150 milliárd forintot. Kétségtelen, hogy a banki tevékenység gazdasági hatásai messze túlmutatnak az intézmények bejáratán. Olyan tovagyűrűző hatásokat fejtenek ki a gazdaságban, amit a kormányzatnak célszerű csillapítania: az egészséges pénzügyi közvetítőrendszer a gazdasági prosperitás szükséges, bár nem elégséges feltétele. Most a bankszektor nem tudja ellátni a feladatát, és ezt az egész gazdaság megérzi. Érdemes lenne úgy használni a bankadót, mint egy, a pénzügyi szektor problémáinak kezelésére elkülönített alapot. Bár a mértékével lehet vitatkozni, azonban hatékony eszköze lehet egy túlhitelezési időszakban a bankszektor hűtésének, a jelenlegi körülmények között viszont csökkentésével támogatható lenne a hitelezési tevékenység beindítása. Ráadásul könnyedén nullszaldós lehet a történet a költségvetés számára. Ha például a bankadóból leírhatóvá tenné a kormány az újonnan kihelyezett vállalati hitelek 20 százalékát, az addicionális gazdasági teljesítmény miatt a befolyó adóbevétel ellensúlyozná a kedvezmény mértékét, véli az ING vezető elemzője.
