Amit az özvegyi nyugdíjról elhallgatnak, sokan rosszul tudják ezt
A hozzátartozói nyugellátások – köztük az özvegyi nyugdíj – megállapításának alapvető előfeltétele, hogy az elhunyt jogszerző nyugdíjasként hunyjon el, vagy rendelkezzen a jogszabály által előírt szolgálati idővel.
Özvegyi nyugdíjra jogosult lehet:
- a házastárs,
- a bejegyzett élettárs,
- az elvált házastárs,
- valamint az élettárs.
A továbbiakban ezeket a személyeket együttesen házastársnak nevezzük.
A házastársra vonatkozó feltételek teljesülése mellett az élettárs is kaphat özvegyi nyugdíjat, ha az elhunyttal annak haláláig:
- legalább egy éven keresztül megszakítás nélkül együtt élt, és kapcsolatukból gyermek született, vagy
- legalább tíz éven át folyamatosan együtt éltek.
Az elvált házastárs, illetve az a házastárs, aki az elhunyttól már több mint egy éve külön élt, csak akkor válhat jogosulttá özvegyi nyugdíjra, ha házastársa haláláig tartásdíjat kapott tőle, vagy számára a bíróság tartásdíjat állapított meg. Ebben az esetben házastársi tartásdíjról van szó, nem pedig gyermektartásdíjról.
Nyugdíj kalkulátorral IDE kattintva számolhatsz.
A halálesetet közvetlenül követő egyéves időszakban ideiglenes özvegyi nyugdíj jár. Ennek megszűnése után – amennyiben a szükséges feltételek teljesülnek – özvegyi nyugdíj folyósítható.
Ha az árva még nem töltötte be a tizennyolc hónapos kort, az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy évnél hosszabb ideig, egészen a gyermek tizennyolc hónapos koráig folyósítható. Tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén a folyósítás a gyermek hároméves koráig tarthat.
Ennek azért van jelentősége, mert az ideiglenes özvegyi nyugdíj összege az alapjául szolgáló nyugellátás hatvan százaléka, míg az özvegyi nyugdíj mértéke harminc százalék.
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően az az özvegy válhat jogosulttá özvegyi nyugdíjra, aki házastársa vagy élettársa halálakor:
- már betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy
- megváltozott munkaképességűnek minősült, vagy
- házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő vagy tartósan beteg gyermekről gondoskodott, illetve legalább két, árvaellátásra jogosult gyermeket tartott el.
Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az özvegy akkor számít megváltozott munkaképességűnek, ha egészségi állapota legfeljebb ötven százalékos.
A fenti rendelkezés tehát nem azt írja elő, hogy az özvegy öregségi nyugdíjban részesüljön – a „nők 40” ellátás öregségi teljes nyugdíjnak számít –, hanem a nyugdíj meglététől független életkori követelményt határoz meg. Ez a feltétel az érintett születési éve alapján megállapított öregségi nyugdíjkorhatár elérését jelenti.
Ennek azért van különös jelentősége, mert a „nők 40” kedvezményes nyugellátás életkortól függetlenül járó öregségi teljes nyugdíj. Erre azok a nők jogosultak, akik rendelkeznek a nyugellátás megállapításához szükséges negyven év jogosultsági idővel.
A „nők 40” ellátásban részesülő nők azonban a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig nem felelnek meg az özvegyi nyugdíjhoz szükséges életkori követelménynek. Hiába számítanak ugyanis öregségi nyugdíjasnak, a korhatár elérése előtt nem tekinthetők korhatár feletti személynek.
Olyan eset is előfordulhat, amikor a házastárs halálának időpontjában az özvegy még egyik jogosultsági feltételnek sem felel meg, később azonban, egy meghatározott időszakon belül teljesül valamelyik követelmény.
Özvegyi nyugdíjra az a személy is jogosult lehet, akinél az előírt feltételek valamelyike:
- a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül, vagy
- a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül teljesül.
Ha szeretnél minden fontos részletet megérteni, az alábbi oktatóvideóban közérthetően bemutatjuk az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A videó elindításához kattints az alábbi képre:
(A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (3) bekezdése.)
