A háztartások kamatterhei a hazai GDP mintegy 3 százalékára rúgtak 2011-ben
Szigel Gábor és Fáykiss Péter "Az eladósodás hatása a magyar háztartások pénzügyi és jövedelmi pozíciójára" című tanulmány szerzői elmondták: 2001-ben a háztartások az általuk felvett kölcsönök után a GDP 1 százalékát fordították kamatkiadásokra, tíz év múlva, tavaly már a lakosság számára a GDP 3 százalékára emelkedett a hitelek kamatterhe, ezen belül 2006 óta mintegy 300 milliárd forinttal nőtt. A tanulmány az MNB Szemle legutóbbi számában jelent meg.
Szigel Gábor elmondta: Magyarországon a 2008 előtti hitelexpanzió évei során jelentős nagyságú forrás áramlott a magyarországi bankrendszerből a háztartási szektorba. Kiemelte: a válság kitörésével a pénzáramlás iránya megfordult, ennek oka egyrészt a hitelállomány oldaláról az volt, hogy a háztartások nettó hitelfelvevőből nettó hitel-visszafizetővé váltak. A folyamat másik komponense pedig az volt, hogy a válság előtti dinamikus hitelállomány-felépüléssel a háztartások által fizetendő kamatok volumene is nagyobb lett, amit ráadásul a devizahitelek esetében tovább fokozott a svájci frank erősödésének a hatása, valamint a válság után végrehajtott banki kamatemelések.
Elmondta: azért vizsgálták szerzőként a túlzott eladósodás problémakörét, mert annak beruházás- és növekedéscsökkentő hatását az elméleti szakirodalomban többen kutatták. A vállalatokat tekintve ennek lényege, hogy a kritikusan magas adóssággal rendelkező vállalatok kevesebb beruházást valósítanak meg, mivel azok megtérüléséből leginkább a hitelezők részesednének. Vagyis az adósság - hasonlóan az adókhoz - torzítja az erőforrások megfelelő allokációját és a gazdasági szereplők döntéseit.
A háztartási eladósodásra szintén alkalmazták már ezt a modellt: empirikus adatokkal is bizonyították, hogy a 100 százaléknál nagyobb hitel/fedezet értékkel, tehát "negatív saját tőkével" rendelkező jelzáloghitel-adósok arányosan kevesebbet költenek a lakásfenntartásra és -felújításra, hiszen ennek következményeképpen a lakás értéknövekedése elsősorban a bank hitelének fedezettségét növelné, míg az adós vagyona adott esetben továbbra is negatív maradhat. A tanulmány szerint a nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a magyar háztartások GDP-arányos, bankhitelhez kapcsolódó becsült kamatterhe a többi európai országhoz mérve a legmagasabbak közé tartozik.
A kelet-közép-európai régióval összehasonlítva is a magyar háztartások által fizetett kamatok GDP-arányos volumene a legmagasabb. A szerzők a tanulmányban vizsgálták azt is, hogy a háztartások által felvett kölcsönökre hogyan hatottak egyes elemek. Kitértek például az úgynevezett összetételhatásra, amelynek a lényege, hogy egyes hiteltípusok súlya nő, másoké csökken, így 2008-ig, amíg a relatíve olcsóbb svájcifrank-hitelek súlya nőtt a lakossági hiteleken belül, ez a hatás alapvetően csökkentette a kamatfizetési volument, 2008 után azonban a frankhitelek súlya valamelyest mérséklődött a drágább eurohitelek ellenében, aminek enyhébb kamatteher-növelő hatása volt.
A új folyósításokban túlsúlyba kerültek a forinthitelek, ezek állományi súlya 2008 óta nagyrészt változatlan a devizahiteleknek a forint gyengülése által okozott nominális növekedése miatt. A szerzők szerint a 2008 óta bekövetkezett forintgyengülés miatt a devizahitelek állománya átértékelődött, így az állomány alapján számított kamatfizetés forintban kifejezett értéke is nőtt. Ez a hatás a forinthiteleket nem érinti, de a svájcifrank- és eurohiteleknél a háztartások a forintgyengülés miatt 2011-ben (akkor az átlagárfolyamok 277 forint/euró, illetve 224 forint/svájci frank voltak) mintegy 80 milliárd forinttal fizettek többet kamatokra, mintha a 2008 előtti árfolyamokon fizettek volna.
A két szerző áttekintette a kamatok változásának hatását is: a válság kitörése óta az egyes terméktípusok közül lényegében csak a forint-jelzáloghitelek kamatai csökkentek, a devizahitelek és a fedezetlen forinthitelek kamatai emelkedtek. A kamathatások következményeként az adósok 2011-ben mintegy 45 milliárd forinttal fizettek többet, mint 2008-ban. A bankok által végrehajtott kamatemelések indokoltságával az MNB egyik korábbi megállapítása akkor az volt, hogy a svájcifrank-jelzáloghitelek esetében a kamatemelések nem voltak teljes mértékben alátámaszthatók a forrásköltségek és a hitelveszteségek emelkedésével.
Ugyanakkor a tanulmány szerint a 2011 második felében bekövetkezett és tartósnak bizonyuló országkockázati felár megemelkedés és annak fennmaradása a bankok forrásköltségét jelentősen megemelheti. Összességében tehát a háztartások banki kamatkiadásai 2008 végéig alapvetően az állománynövekedéssel összhangban emelkedtek, ezt követően viszont inkább a forint gyengülése, illetve a végrehajtott banki kamatemelések hajtották felfelé a fizetett kamat volumenét, a szakértők becslése szerint összesen mintegy 120-130 milliárd forintos értékben, ez teljes mértékben a még fizető hiteladósokat terhelte - olvasható a tanulmányban. (MTI)
